Az interjúalany beszél a háború alatti élelmiszercsempészetről (0:22), a második világháborúval kapcsolatos emlékeiről (8:24), a soproni bombázásokról (11:19), a szovjet megszállásról, és arról, hogy a szovjet katonák hungaristának nézték a bátyját (16:04). Mesél a ’40-es évek elején bevezetett jegyrendszerről (18:35), tanulmányairól (20:37), a kórházak és a szerzetesrendek államosításáról (24:16), a katonaságról (29:12), a németek kitelepítéséről (31:59), arról, hogy a családból kitelepítettekkel milyen volt a kapcsolat (35:39), a nyugati rokonokkal való 1963-as találkozásról (37:13).

Az interjúalany beszélt a család felmenőiről, anyagi helyzetéről, a háború utáni kitelepítésről, illetve szólt a férje és édesapja katonaélményeiről is. Ezt követően a saját kitelepítésük történetét részletezi. Végül arról beszélt, hogy hogyan sikerült a kitelepítés után talpra állniuk. 0:19--családja, nagyapja katonai szolgálata az I. világháborúban, milyen volt az élet a két háború között; 8:13--házassága, emlékei a II. világháborúról, apja katonai szolgálata, hogyan zajlott a svábok kitelepítése, kik kerültek a helyükre; 18:12--hogyan sikerült az édesapjának megmenekülnie az oroszok támadása elől; 23:26--mi fogadta a katonaságtól hazatérő apját és férjét otthon; 26:17--hogyan zajlottak a kitelepítések, mihez kezdtek, miután mindenüket elvesztették, hogyan szóródott szét a családjuk, miért nem kellett végül elmenniük a kitelepítettekkel; 37:0--hogyan tudták újrakezdeni az életüket, miután hazatértek; 42:30--gyermeke születése és apja hazatérése a hadifogságból

Az interjúalany beszél születéséről, családjáról (0:20), valamint arról, hogy édesapja azért lépett be a TSZ-be, mert őt fenyegették meg az iskolából való kicsapással az agitátorok. Később édesapja idegösszeomlást is kapott emiatt (1:36). Szól arról, miként telepítették ki édesanyja szinte teljes családját és édesapja bátyját németségük miatt, és hogyan zárták ezért börtönbe egyik nagynénjét, és őt hogyan látogatták (3:26). Szól szülőfalujáról, az ottani németségről, és arról, hogyan fogadták be a betelepítetteket (9:30). Szól a búcsújárásról, a hitéletről, valamint arról, hogyan tüntették el a vallás jelképeit az iskolából az 1950-es években (12:30). Beszél a II. világháborúról, édesapja voronyezsi sebesüléséről, arról, hogy édesanyjáék élelmet adtak egy éhező pesti családnak (16:20). Elmeséli, hogy nagyapja nővérét és a keresztanyját málenkij robotra vitték az oroszok Groznijba (21:15), majd édesapja háborúból való hazatérését a sérülés miatt, valamint a családtagok hadifogságáról (24:12). Visszatér a kitelepítésre, például arra, hogy a szovjet zónába telepített rokonai az első adandó alkalommal átmentek nyugatra, valamint arról, hogy milyenek voltak a marhavagonok, amiben szállították őket és mit vihettek magukkal (27:20). Arról is szól, hogyan érkeztek meg a rokonai Stuttgartba, ahol nem volt semmijük, így nagyon nehezen tudtak új életet kezdeni, de szorgalommal sikerült felépíteni új életüket (35:30).