0:00 családi háttér, gyermekkor, egy kisgyerekként túlélt a családja egy bombatalálatot 2:30 nagyapja hivatásos katona volt, az ő katonatörténeteit az édesanyja révén ismerte meg 4:02 az iskoláira emlékezik vissza, főleg a soproni éveire, a szüleiről is mesél, a családban sok volt a tanító 6:12 1956 idején gyerek volt, az iskolai szünet miatt örültek neki 8:11 az úttörőmozgalomról beszél, sok programot szerveztek a fiataloknak 9:39 a Kádár-rendszerben megtalálta a számítását, dolgozott és azt csinálhatta, amit szeret, nagy előnye volt a kiszámíthatóság 14:30 a hobbijairól mesél, a természetjárás az egyik meghatározó tevékenysége 18:41 1956 után az osztályuknak csak harmada maradt ott tanulni, mert a többiek kivándoroltak, 1957-ben viszont már Veszprémben tanult, látták a súlyos veszprémi harcok nyomait 21:01 mesél a KISZ-ről, és a KISZ szerepéről, ezt mindenki azzal töltötte meg a KISZ-t, amivel akarta, volt aki politikával, volt aki viszont más programokkal 22:02 a párttagság előnnyel járt, de igazgató-helyettes ő akkor volt, amikor még nem lépett be a pártba 23:43 pedagógusként sok elismerést kapott 25:11 1959-ben ki tudtak menni külföldre, meglátogatni az ott élő rokonokat, de utána csak 1975-ben jut csak ki 28:09 az egyetemi szórakozási lehetőségekről beszél

Az interjúalany beszél családjáról és iskolaéveiről (0:08), majd arról, hogyan került a repülőszövetségbe (1:37). Szól sorozásáról, és arról, miként került a taszári repülőtérre (5:24). Szól az ejtőernyősök körében kialakult családias hangulatról, a mindennapokról (9:58), majd elmesél egy halálos kimenetelű ejtőernyős balesetet (14:45). Beszél a II. világháborúról, a német (19:40) és a szovjet megszállásról, elmesélve, hogyan menekültek családjával egy szovjet támadás elől (23:28). Felidézi továbbá, hogyan zuhant le a közelben egy Liberátor, és mi történt a személyzetével (30:33). Szól arról, hogy mit és mennyit ettek a II. világháborúban (35:45). Hosszasan beszél az ejtőernyős ugrásokról, a technikáról és a veszélyekről (43:40). Szól házasságáról (55:28), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (56:52), valamint leszereléséről (1:03:10). Végül faragásairól és amerikai élményeiről beszél (1:05:06).

Az interjúalany beszél családjáról, és arról, hogyan költöztek Pécsre, mikor az ottani régészeti múzeum vezetője lett édesapja (0:26). Szól arról, hogy milyen volt az iskolák államosítása, a francia felcserélése oroszra, a cserkészeté úttörőmozgalomra (1:30), majd arról, hogy milyen kárkoat okozott a gyógyítórendek feloszlatása vagy a gyárak államosítása (4:32). Mesél az egyetemi életről, arról, hogy egy ismerősüket kizárták az egyetemről, mert egy pappal levelezett (7:00). Szól arról, hogyan kezdődött az 1956-os forradalom Pécsett, miként nyitották meg a Diákparlamentet, a harmadévesek memorandumáról, pontjairól, például az urán magyar kézben tartásáról, Kossuth-címerről, Rákosiék bíróság elé állításáról (10:20). Szól a következő napok eseményeiről, a tüntetésekről, arról, hogy az egyetemisták lementek vidékre, hogy tájékoztassák az ottaniakat, valamint arról, hogy a szülei elállították a vekkerét, hogy ő ne menjen és ne keveredhessen bajba (17:28). Szól a Széchenyi téri tüntetésről, a vörös csillagok leveréséről, és arról, hogy egyetemi küldött volt egy pécsi fiú temetésén (22:10). Beszél a forradalom leveréséről (24:48), majd a mecseki láthatatlanokról, akik közül egyet személyesen is ismert, aki végül Jugoszláviába menekült. Az ávosok még mentősnek is beöltöztek, hogy a sebesülteket lelövöldözzék (25:50). Szól férje letartóztatásáról, 15 évre ítéléséről, majd arról, hogy 1962-ben egyik nap mégis ő nyitott neki ajtót, mert egyéni amnesztiát kapott. Utána gyorsan esküvőt tartottak, az anyakönyvvezető először gyanakodott, hogy a feleség orvos, a férj pedig műtős (30:10). Szól arról, hogy első gyermekük születése körül megpróbálták visszavetetni férjét az egyetemre. Ezügyben terhesen végig kellett látogatnia az egész egyetemi és minisztériumi nomenklatúrát, míg végül Aczél György személyesen intézte el (35:55). Végül Komlón, majd Kecskeméten való letelepedésükről beszél (42:38).