Kivándorlás

Az interjúalany mesél a II. világháborúval és pápa bombázásával kapcsolatos emlékeiről. Elmondja, hogy hogyan érintette a családját a mezőgazdaság átalakítása, és milyen körülmények között dolgozott munkaszolgálatosként. Beszél az 1956-os eseményekről, majd arról, hogy a forradalom után hogyan sikerült átlépnie a határt és kijutnia Amerikába, ahol új életet kezdett. 0:24--szülők, család, mit termeltek a családi gazdaságban; 2:19--mit tanult az ipari iskolában; 3:0--emlékei a II. világháborúról, a pápai reptér bombázásáról, a zsidók deportálásáról, az oroszok bevonulásáról; 9:16--milyen volt a helyzet a háború után, hogyan történt a mezőgazdaság átalakítása, milyen körülmények voltak a munkaszolgálatban; 16:12--emlékei az 1956-os eseményekről; 18:25--hogyan, milyen körülmények között menekült el az országból; 21:30--mi történt velük a határon való átjutást követően; 24:45--hogyan jutott Illinois-ba, milyen munkákat kapott itt, hogyan tudott beilleszkedni az itteni társadalomba, hogyan tartották a kapcsolatot a disszidensek

46 évet Angliában töltött, 1937-ben született Szentesen. Édespja a MÁV-nál dolgozott(0:35).Édesapja azt szerette volna, hogy az insterjúalany is vasutas legyen, ennek mentén tanult tovább, de végülis matróz szeretett volna lenni(2:32). Mivel matróz lett a Duna egész vonalán hajózott, így olyan helyekre is eljutott, ahová a kommunizmusban szinte senkinek nem volt lehetősége(5:53).1956-ban a Fekete-tengernél tartózkodott, nem nagyon volt tisztában a hazai eseményekkel. Október 24-én ért haza, ekkor kezdődött a személyes '56-os története. Erről beszél az interjúalany(6:27).25-én kiment egy tüntetésre és ekkor már szemtanúja is volt néhány véres eseménynek(ÁVÓ-s sortűz stb)(7:40).Nemzetőrnek jelentkezett, fegyvert is kapott. Feladata a rendfenttartás és járőrözés volt. Az interjúalany a fegyverzetéről és különböző harci eseményekről mesél(9:46).Egyik őrjárat alatt érkeztek meg a szovjet harckocsik Gödöllőre, bár indultak is tovább Budapest felé(13:31). Megérkezett a parancs, le kell tenni a fegyvert, ezt nagyon nehezen dolgozta fel. Ekkor tervezte el, hogy disszidálni fog(15:00).November 14-én indultak útnak, ekkor látta a szétrombolt Budapestet(16:22).Egy teherautóval Hegyeshalomon keresztül Ausztriába szökött(17:14).Menekülttársával Bécsbe mentek, és gyárba került, ahol némi segélyhez jutott(18:55).Azt még hozzáteszi, hogy amikor Pesten áthaladt, a betört kirakatokból semmi nem hiányzott, senki nem fosztogatott(19:45). Ekkoriban szinte semmijük nem volt, így azt tervezték, hazamennek, hogy egy pár személyes holmit összeszedjenek. De utána újra disszidálni akartak.Ennek a történetét meséli el(20:40).Az interjúalany az Egyesült Államokba szeretett volna eljutni, de oda nagyon nehezen lehetett eljutni. Így Angliába került(25:57).Az interjúalany számára nagyon szokatlanok voltak az angol mindennapok(27:27).10 év után kapott amnesztiát, és mivel hontalan volt, a magyar állampolgárságát is ki kellett kérnie. Elmeséli az ezzel kapcsolatos kálváriáját(29:19).Ezután gyakran hazajárt, de nehezen szokta meg újra a magyar viszonyokat - de hozzáteszi: "Magyarnak születtem, itt születtem, magyarnak is haljak meg!"(32:08).

Az interjúalany beszél születéséről, családjáról (0:00), majd a háborús emlékekről, a bunkerben való rejtőzködésről (1:18). Szól földműves szüleiről, a mezőgazdaság terrorizálásról az 1950-es években (3:12). Elmeséli, hogy édesanyja két nővére az Egyesült Államokban élt, és az 1956-os forradalom után hozzájuk akart disszidálni. Egy rokon megszervezte átjutásukat Ausztriába, ahol különböző rendházakban szálltak meg (7:26). Elmeséli azt az élményét, mikor az osztrák ferences missziós nővéreknél lakott, s a kápolnájukban rádöbbent Isten létezésére, ami elnyomott minden kommunista propagandát (12:00). Szól a szerzetesrendek feloszlatásáról (14:30), valamint arról, hogy miként döntött úgy, nem megy Amerikába, inkább a nővérek fogadalmát kívánja letenni (17:30). Szól arról, hogyan végezte el a teológiát, miként dolgozott a rend óvodájában, valamint a rend történetéről (21:48). Beszél arról, hogy miként került ki Brazzaville-Kongóba, ahol az "enyhe kommunizmus" miatt nem az iskolában, csak a kápolnában taníthattak hittant. Említi az ország jó oktatását is (22:55). Végül a kongói emberek barátságosságáról, vallási életükről, hosszú és szép ünnepi miséikről szól (29:20).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, és a debreceni piacolásról (0:20). Rátér a földjükre illetve a kenyérlángos készítésére (2:20). Szól általános iskoláiról, valamint arról, hogyan került a vegyipari technikumba (6:28). Szól arról, hogy felküzdötte magát kémiából, s így elvégezte a technikumot s a hajdúsági gyógyszergyárban kezdett dolgozni (11:35). Szól arról, hogy milyen egyéb oktatást kapott, és hogyan doktorált a vetőmagtermesztés területén (13:55). Szól arról, hogy miként találkoztak az orosz katonákkal a megszállás során (18:28). Szól a németekről is, akik kulturáltabbak voltak, sőt, még fogkrémet is használtak (22:50). Mesél a földosztás mikéntjéről, az igénylőbizottságról, majd arról, hogy a szövetkezetesítés során tulajdonképpen visszavették a földeket (26:45). Beszél arról, hogy miként kezdődtek Debrecenben az 1956-os tüntetések (31:10). Végül arról szól, hogy miként nyomták el a forradalmat november 4. után, majd arról, hogy miként gyalogolt haza, mert a vasút és a közút nem volt biztonságos (39:12).

Az interjúalany 1945-ben született Budapesten. Beszél gyermekkori és iskolás élményeiről. Munka mellett, esti képzésen végezte el a főiskolát. (05:50) 18 évesen kezdett el dolgozni. Részletesen beszél a munka mellett elvégzett Kandó Kálmán Főiskola Üzemmérnöki szakáról. (08:32) 11 évesen élte át az 1956-os forradalmat Angyalföldön. A környéken mindenki a szovjetek kivonulását akarta. Szülei nem engedték, hogy részt vegyen a forradalomban. Visszaemlékezik arra, hogy az angyalföldiek kifosztották a rákosrendezői pályaudvart, mivel úgy tudták, hogy itt tárolják a Szovjetunióba szállítandó termékeket. Angyalföldön nem voltak harcok, de végig forradalmi volt a hangulat. A forradalom leverése után látta Budapest lerombolt részeit, a kilőtt tankokat. (18:30) Beszél szülei életéről. Rengeteget kellett dolgozniuk, sokat szenvedtek emiatt, sosem hittek a kommunizmusban. (25:46) Az interjúalany egész életében nagy érdeklődést mutatott a hajók után. Huszonévesen elmehetett tengerjáró hajóra dolgozni. Az Újpest Duna-tengerjárón szolgált 5 évig. A tengerészek közül szinte senki sem disszidált, pedig volt rá lehetőség. A tengerészek jól kerestek, csempészhettek, elégedettek voltak. (34:54) A rendszerváltoztatástól nagyon sokat várt, de hatalmasat csalódott. (37:28)

A zsidó interjúalany 1938-ban született Miskolcon. Édesapja elesett a II. világháborúban. Nagyszülei Oroszországból és Lengyelországból emigráltak Magyarországra. (02:46) Elmondja, kisgyermekként hogyan élte meg a II. világháborút. Védett házban, gyermekotthonban húzták meg magukat. Felolvassa a témáról szóló saját versét. (07:26) 17 éves korában kezdett el naplót és verseket írni. (07:50) Iskoláit Debrecenben végezte el, majd az ELTE magyar-orosz szakán szerzett diplomát 1962-ben. Mivel a Kádár-korszakban nem volt kívánatos művészete, Párizsba emigrált, külföldi lapokban publikált. (10:02) Elmondja milyen volt párizsi élete. (11:52) Magyarországon 1972-ben jelent meg először verse. (12:48) Beszél "A Harmadik" című önéletrajzi könyvéről, gyermekkorától egészen 1962-es emigrálásáig írta meg benne az eseményeket. (13:50) Felolvassa egyik saját versét. (16:34) Fiatalkorának kedvenc költője Kassák Lajos, akit személyesen is ismert. Róla írta a szakdolgozatát. (19:06) Párizsból elküldte műveit sok ismert magyar költőknek, íróknak (Illyés, Weöres, Ottlik, Márai), akik minden válaszoltak neki, biztatták. (22:32) Beszél párizsi életéről, teremőri munkájáról. (24:50) A '70-es évek óta egyre többször jár Magyarországon, megjelennek művei, de állandó lakhelye Franciaországban van. Párizst annyira megszerette, hogy honvágya inkább a francia főváros iránt van. (28:56) Az 1956-os forradalom alatt Budapesten a Köztársaság tér közelében élt, hallotta, látta a tüntetéseket, harcokat. Félt attól, hogy a forradalom antiszemita jelleget ölt. (34:16) Legnagyobb hatással Füst Milán és Kassák Lajos volt művészetére. Franciául nem ír, egy másik művésszel közösen fordítják verseit. (36:22) Bemutat néhányat festményei közül. (36:38)

Az interjúalany 1942-ben született Nyíregyházán. 1956-ban édesanyjával együtt disszidált, apja korábban egy szovjet munkatáborban halt meg. (00:52) 1955-től naplót vezetett, feljegyezte a forradalom eseményeit is. (03:20) Elmondja, hogy ő egyáltalán nem akarta elhagyni Magyarországot. Felolvas egy iskolatársaitól kapott levélből. (06:22) Felolvassa naplófeljegyzéseit a forradalom idejéből, kiegészíti ezeket emlékeivel. (17:08) 1956. november 22-én hagyták el Magyarországot Ausztria felé. Hetekig tornateremben szállásolták el őket. Elmondja, hogyan jutottak ki Kanadába, hogyan telepedtek le. (26:56) Folyamatosan tartották a kapcsolatot a Magyarországon maradt rokonokkal. A kanadaiak gond nélkül befogadták őket. Beszél munkáikról. (30:30) Elmondja, milyen volt a betelepült emigránsok élete, milyen tanulási, megélhetési lehetőségeik voltak. (34:10) Beszél a rétegekre oszlott kanadai magyar közösségről. (37:36) Elmondja, miért döntött a hazatérés mellett. Mindig is honvágya volt. Édesanyja 1959-ben (amnesztiarendelet miatt) hazajött, az interjúalany férje miatt akkor még kint maradt. Anyja később visszatért, az interjúalany elhagyta férjét. 1974-ben 9 hétig Magyarországon volt, de nem tudta megszokni Kádár-korszak tiltásait. Ekkor még visszatért Kanadába. 1999-ben telepedett haza. (45:10) Beszél a rendszerváltoztatás utáni évekről, úgy érezte, hogy Magyarország szabadabb mint Kanada. (48:44)

0:00 gyermekkor, volt kisdobos, úttörő és KISZ-tag is, 4:26 mesél a katonaság emlékeiről 9:30 egyetem után pályázati rendszerben lehetett csak elhelyezkedni, ő is pályázott, de a munkája nem tetszett neki 13:40 Magyarországon más lehetőségek nem voltak, nem lehetett váltani, őt pedig zavarta a kötöttség, ami az egész országot jellemezte 17:57 megpróbált beállni tengerésznek, nem sikerült, ezért elhatározta, hogy disszidál 22:08 megkapta az útlevelét, kiutazott Münchenbe, és nem jött vissza, a szüleit a rendőrség felkereste emiatt 25:13 egy ismerősénél szállt meg átmenetileg a disszidálás után 28:40 a barátaival levelezett, de óvatosan kellett fogalmazniuk, és a telefont is lehallgatták 29:40 felidézi a két ország közötti különbségeket 31:54 egy kölni rádiónál dolgozott a magyar osztályon, így függetlenedni tudott 36:41 a rendszerváltoztatás után nem változott az álláspontja, nem akart hazaköltözni 38:33 váltani akart ismét, többek között írni és festeni akart, továbbá megszületett a gyermeke, akit magyarnak szeretett volna felnevelni

Az interjúalany beszél édesapjáról, munkahelyéről való eltávolításáról (1:04), hosszan részletezi az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeit (6:07), beszél a szovjet intervenciót követő eseményekről, disszidálási kísérletéről, letartóztatásáról (37:00).

Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:26), a második világháború alatti menekülésükről a szovjetek elől (2:03). Mesél arról, hogy a ciszterci gimnázium államosítása után egy másik pécsi fiúiskolában folytatta tanulmányait (5:13), azonban kirúgták és kitelepített szülei után küldték (6:02), ahol a Horthy-korszak több prominens közéleti szereplőjével is megismerkedett (7:43), és ahol a családnak egy tyúkólban kellett élni (9:33), míg végül az 1953-as amnesztiával engedték el őket (10:30). Elmondja, hogy tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban folytatta 1956-ban (12:04), és megemlíti, hogy Svájcba disszidált (13:35). Visszatér a család kitelepítésére (17:43), majd elmeséli, hogy a ferencesek nem engedték ki a gyerekeket harcolni az 1956-os forradalom alatt (19:50). Visszatér disszidálása egyes részleteire (21:34), beszél a svájci magyar emigrációról (23:57), végül a rendszerváltoztatás ottani fogadtatásáról és ismerteti az SZDSZ-el kapcsolatos véleményét (25:05).

Az interjúalany 1931-ben született Üllőn, itt is nőtt fel. Beszél családjáról, szegényes életkörülményeikről. A II. világháború alatt apja ás bátyja katona volt, így egyedül volt édesanyjával, amikor jöttek a megszálló orosz csapatok. A szovjet katonák elől menekülniük kellett, nagyon féltek tőlük. (02:14) Egy idő után már rendeződött a kapcsolat a megszálló oroszok és a lakosság között. Az interjúalany elég jól megtanult oroszul így meg tudta értetni magát. Nem ismer senkit, akit elhurcoltak volna, de többeket, akiket megerőszakoltak. (04:20) Elmondja, hogy a harcok alatt nagyon rosszak voltak a körülmények. Mivel az orosz megszállók ősszel jöttek, nem tudták betakarítani a termények nagy részét, így sokan éheztek. Sokáig a háború után sem javult a helyzet, a mezőgazdasági válságot még súlyosbította a hiperinfláció. (05:40) Az interjúalany 1956-ban emigrált Kanadába a forradalom után. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Vörös Hadsereg leveri a forradalmat, munkatársaival együtt elhagyta az országot, nem akart többé kommunizmusban élni. (07:02) Külföldön szokatlan, de jó volt az élet. Mindenhol nagy szeretettel fogadták a magyar menekülteket. (07:46) Elmondja disszidálásának történetét. Vonattal mentek a határig, majd éjszaka átszöktek a jól őrzött senkiföldjén Ausztriába. Semmit nem tudtak magukkal vinni. (10:04) Az emigrációban a Vörös Kereszt segítete őket. Ausztriából először Angliába (itt ismerkedett meg férjével), majd Észak-Írországba kerültek táborba, innen repülővel mentek Kanadába. Eredetileg Ausztráliába akartak utazni, de mivel találtak állást, Kanadában maradtak. Letelepedtek, családot alapítottak. (12:44) Itthon maradt rokonainak maradt a küzdelmes élet. Anyja nagyon el volt keseredve, hogy lánya itthagyta. Állandóan leveleztek, néha még pénzt is küldtek haza. (14:54) A rádióból és újságból folyamatosan követte a Magyarországi eseményeket. Lélekben és szívben magyar maradt. Gyermekei már Kanadában születtek, de máig büszkék magyarságukra. (16:10) Férje haláláig tartotta a kapcsolatot a magyar közösséggel, azóta viszont csak a gyermekeinek nevelésére koncentrált. (17:10) Visszatérve beszél arról, hogy a világháború után apja és bátyja is orosz hadifogságba estek hónapokra. A táborokban végig éheztek, fizikailag és lelkileg is nagyon megviselte őket a hadifogság. (20:38) Beszél a német és orosz megszállásról, a katonák álltal okozott károkról. Az oroszok minden mozdíthatót elloptak. (22:50) A háború után Magyarországon gyors- és gépírónőként dolgozott több helyen. Fizetése szinte semmire nem volt elég. Egy munkatársnője megjárta Auschwitzot, ő mesélt arról, hogy milyen rémtetteket hajtottak ott végre. A világháború végén látta, hogy többen próbáltak segíteni a zsidókon, általában eredménytelenül. Az elhurcolt zsidók holmijait a németek és a nyilasok elvették. Elég sok zsidó hazatért. (31:30) Férjével Angliában ismerkedett meg. Férje jó kedélyű, barátságos ember volt, mindenki szerette. Néha gondolt arra a család, hogy hazajönnek Magyarországra, de ez a rendszerváltoztatás után is rengeteg pénzbe került volna. Nagy a kanadai és a magyarországi rokonsága is, az itthoniak közül sokakat csak az interjú készítése előtti hazautazáskor ismert meg. (35:32) 1956-ban jelen volt a rádió ostrománál és a Sztálin-szobor ledöntésénél is. (37:10)

1955-ben Nagyszalontán született. Családja meglehetősen szövevényes származását és történetét meséli el az interjúalany(0:14).Gyermekkorában meglehetősen szerény körülmények között éltek, majd a román konszolidációs időszak alatt egy picit jobbra fordult a sorsuk. Tanulmányait Nagyszalontán végezte, ezekről az évekről is hallhatunk pár szót(2:43).Nagyszalontán még mind a mai napig nagyon érezhető a magyar hatás. De így is egy "kettős beszéd" alakult ki, mert másként kellett beszélni otthon és az iskolában pl. Fekete Pál Péter emellett szót ejt az erdélyi nemzetiségi lét körülményeiről(4:50).Fizikusnak készült, de tanár lett belőle. Ennek a Ceausescu diktatúra elnyomó jellege volt az oka(8:40). A román hadseregben 9 hónapot töltött Marosvásárhelyen, erről az időszakról mesél(9:06).1979-ig járt Kolozsváron járt egyetemre. A német csoporttársaihoz kapcsolódóan elmeséli, hogy NSZK hogyan "vásárolta" meg a romániai németeket(11:31).Jó eredménnyel végezte az egyetemi tanulmányait és nagy szerencsével Nagyszalontán kapott is állást(14:02).Az interjúalany az erdélyi, kolozsvári nemzetiségi életről beszél - az általános megállapításokat személyes élményeivel egészíti ki(17:02).1979-ben kezdett el tanítani, a kezdeti évek átpolitizált atmoszféráját ismerteti velünk az interjúalany(24:38). A '80-as években az életszínvonal rohamosan csökkent, a korábbi évtizedekhez képest. Megismerhetjük a '80-as évek mindennapjait Romániában(26:11).A román forradalomhoz közeledve a rendszer egyre keményebb lett, de ekkor már egyre többen elégedetlenkedtek(28:51).A román forradalom ideje alatt az interjúalany 34 éves volt. A forradalom eseményeiről Fekete Pál Péter elég tájékozott volt - erről és a személyes tapasztalatairól számol be(29:53).Végülis a nagyszalontai forradalmi eseményekből is kivette a részét, hiszen egy elektori választást is megszervezett(35:09).Az interjúalany a Romániából Magyarországra településről, a munkájáról, valamint a családjáról beszél(39:13). Az interjúalany üzenet az ifjúsághoz: "Mindenki találja meg azt az aranyösvényt, ami elvezeti a boldogsághoz!"(45:41).

Az interjúalany Chicago-ban született, apja 1945-ben emigrált Magyarországról (0:29). Az interjúalany beszél az emigránsok életéről (1:40), németországi tanulmányairól (4:05), az USA-ba való visszatérése utáni tanulmányairól (9:35), egyetemi éveiről, és egy sikeres pályázatról (11:50), melynek következtében 1994-ben visszaköltözött Magyarországra (22:04). Beszámol magyarországi munkájáról (22:35), a magyar emigránsok kivándorlásának okairól, és a korábban kivándoroltak, valamint az 1945 környékén emigrált magyarok közötti ellentétekről (26:15), melyeket elfedett az 1956-os forradalom (32:47). Mesél arról, hogy az emigránsok második generációja már nagyrészt asszimilálódott (34:40). Kitér a rendszerváltoztatásra, és az emigráns magyarok dilemmájára (35:32), a magyar nemzeti ünnepek emigrációban való megünneplésére (42:16).

Az interjúalany 1930-ban született Kunhegyesen. Beszél családjáról, származásáról. Nagyszülei Horthy Miklós szüleinek voltak szomszédai. (03:04) Délvidék visszatérése után (1941) a család visszaköltözött a Zomborba (Bácska), ahonnan az apa származott és ahol újra állást kapott. Itt éltek 1944 októberéig. Az utolsó vonattal jöttek vissza, amivel a teljes hivatali gárda is. Sok szerbet, akik együttműködtek a magyarokkal, kivégeztek a partizánok. Beszél a Délvidéken kialakult harcokról, a család bajai letelepedéséről. (10:02) Részletesen beszél a cserkészetről, a törvényekről, elvekről. 4. elemiben csatlakozott a cserkészekhez. Zomborban is aktív cserkészmozgalom volt a terület elveszítéséig. (13:32) A világháború végén nehezen zajlott az oktatás, össze kellett vonni az osztályokat, ideiglenes tantermek voltak, mivel az iskolák többségéből hadikórházat alakítottak ki. (16:48) 1948-ban érettségizett. Mivel barátaival együtt nem léptek be egyik kommunista mozgalomba sem és korábban cserkészek voltak, 1951-ben behívták őket munkaszolgálatra. Az interjúalanyt laktanyaépítésre vezényelték. (23:18) A második laktanya építésekor, több hónap után kapott Karácsonykor pár nap szabadságot. Később javult a helyzet, villanyszerelőként társaival már felügyelet nélkül dolgozhatott. Két év után térhetett haza. (28:50) 1951-es behívásáig titokban szervezte a cserkészetet. Munkaszolgálata alatt koncepciós perekkel próbálták teljesen ellehetetleníteni a bajai cserkészeket. A cserkészek a Horthy-korszakban egyszerre kaptak lelki- és (fél)katonai kiképzést is. Kiemeli Teleki Pál cserkésszervező tevékenységét és az 1933-as gödöllői jamboreet. (37:24) 1951-ig a "föld alatt", egyenruha és jelvények nélkül, de sikeresen működött a bajai cserkészcsapat. (38:46) 1953-as leszerelése után az interjúalany vízhordalékmérő vállalatnál helyezkedett el, majd a betonútépítőhöz került. (40:20) Az 1956-os forradalom Mezőkövesden érte. Elindult munkatársaival Budapestre, de egy szovjet katonai hadoszlopba ütköztek. Bezárták őket és készültek a kivégzésükre, amikor elkezdték az oroszok a kivonulást és elengedték a munkásokat. Az interjúalany nem is hitte volna, hogy elbukhat a forradalom. (43:22) A szabadságharc leverése után el akarták fogni, de értesült róla, hogy keresik, menekülnie kellett Jugoszláviába, ahol a szerbek elfogták. Beszél a Jugoszláviában uralkodó körülményekről, folyamatos átszállításairól, dolgoztatásáról. Végül Franciaországba sikerült utaznia. (54:20) Beszél Franciaországi munkájáról, életéről. Elmondja, hogyan ismerkedett meg már kint élő magyarokkal. (58:56) Rövid idő után az NDK-ba került, ahol cipőgyárakban dolgozott, majd több mint 30 éven keresztül teherautósofőrként dolgozott. (01:00:04) Haza nem jöhetett, 1961-ben tudott először apjával Bécsben találkozni. A rendszerváltoztatás után visszakapta magyar állampolgárságát is, azóta mindkét országban lakik. (01:03:34)

00:00 - Élete, munkahelyei 03:03 - Rákosi-korszak 04:56 - Disszidálás 16:25 - Angliai élet 22:19 - Hazatérés után

Az interjúalany beszél családjáról, 1929-ben Kanadába vándorolt apjáról (0:11). Rátér arra, hogyan választották ki a Horthy-korszak tehetségmentő alapja keretében továbbtanulásra, majd arra, hogy ezt hogyan hiúsította meg a háború (1:45). Szól arról, miként ment nyugatra a háború elől (2:45). Elmeséli, hogyan fejezte be tanulmányait, és hogyan alakult, hogy nem látogathatták meg édesapját soha (4:48). Beszél az FKgP újraalapításáról és az egyéni vállalkozáson alapuló szövetkezetek létrehozására való kísérletről (07:45). Elemzi az Észak-Amerikába történt kivándorlás okait és következményeit (12:08), majd feleleveníti a földkérdés történetét 1945-től a markazi TSZ 1961-es megalapításáig (14:30). Szól a rendszerváltoztatás utáni kárpótlás visszásságairól, és ezeknek a kiigazítási lehetőségeiről a helyi összefogás segítségével (17:28). Az agrárium mai helyzetét is elemzi (20:10), valamint összehasonlítja a 2008-tól kezdődő és az 1929-es világgazdasági válságot (21:06). Feleleveníti katonai szolgálatát (24:14), majd arról beszél, hogyan érintette az 1956-os forradalom a családját (25:18). A Nemzeti Parasztpárt helyi jelentőségéről és ’45-ös helyi eredményéről is szól (26:40). Végül bérmaapja háborús bűnösségi peréről és felmentéséről szól (26:40).

0:00 családi háttér, gyermekkor, Budapesten éltek, édesapja 1939-ben meghalt, addig nagyon jól éltek, rendszeresen nyaraltak, a nagyapja földbirtokos volt ott 4:40 édesapja az első világháborúban harcolt, érdemrendet is kapott, édesanyja pedig háztartásbeli volt 8:41 1939-ben az édesapja meghalt, ezért a nagynénjéhez küldik Kisújszállásra, két évig volt ott az internátusban, nem volt különösebben jó tanuló, ezért visszatért Budapestre tanulni 11:09 ún. hadiérettségit tett le 1944-ben, utána Szolnokra küldik dolgozni, ahol a bombázásokat kellett eltakarítani, a front elől Kisújszállásról Ajkára menekültek 12:05 sürgős behívót kap ismét, hogy dolgoznia kell, de ő nem ment el, hanem jelentkezett a Hunyadi-hadosztályhoz, de kiviszik őket Ausztriába, majd Lengyelországba, de az orosz front elől ott is menekülniük kellett, elveszti a papírjait, egy másik magyar veszi föl, akit lelőnek, így az édesanyjának elküldik a halotti bizonyítványt 14:41 Németországba mentek, gyakorlatoztatták őket, a berlini olimpiai stadionban tanultak, de nem csináltak semmit, ezért megszöknek, ruhákat és ennivalót szereznek, hogy hazamenjenek Magyarországra 16:07 gyalog mentek Regensburgba, ott estek fogságba, Stuttgart közelébe viszik táborba, kilenc hónapig voltak ott, mesél a tábori élelmezésről 20:02 kiment mindennap az amerikai katonáknak segíteni, amiért kenyeret kaptak az ottani magyarok, később francia fogságba került, a franciák átcsempészik a hadifoglyokat Franciaországba, Clermont-Ferrandba, ahol megkérdezték, hogy ki akar menni a légióba, ő kilencedikre mondják azt, hogy megy 23:20 eleinte a környező krumpliföldeken dolgoztak, végül csak tízen léptek be a Légióba, őket Lyonba viszik, ott kiképzik őket, majd Marseille-be viszik őket, azután pedig Tunéziába viszik a csapatot 27:15 ott a Légió zenekar várta őket, öt évre írta alá 1946-ban, számtalan náció volt ott, két és fél hónappal később Indokínába viszik őket, Saigonba helyezik őket 30:20 megsebesült a felkelők elleni harcban, katonai kórházba kerül, onnan visszament a hadsereghez, 1947-ben kapta az első levelet, a leveleket a magyar követségre küldték, és így juttatták el a légióból a postát 33:11 három évet töltött Indokínában, mesél a légiós hagyományról, hogy a halottaikat nem hagyják a csatatéren, elkapta a maláriát 35:47 egy alkalommal tizenhárman védtek egy hidat, hogy ne robbantsák fel, de a felkelők elvágták az utánpótlást 38:45 egyszer elmegy két hétre Kambodzsába, mesél az ottani élményeiről, a dzsungel mélyén lévő buddhista templomról, és a számukra szokatlan állatokról 42:26 egy ideig egy cukorgyárra vigyáztak, volt vietnámi szolgálója is 45:13 Saigonba vezénylik őket, onnan hozzák őket haza Afrikába, előbb Algériába, majd Fezbe (Marokkó), ott esténként már kimehettek 49:27 Fezben már készült a civil életre, de visszavezénylik Algériába kantinosnak 52:35 az utolsó légiós évekről mesél

Az interjúalany 1942-ben született Budapesten. Beszél családjáról. A II. világháború után elvették a földjüket. Apja vasutas volt, a háború alatt is ebben a munkakörben dolgozott. Az interjúalany anyjával együtt Zalán bújkált a háború végéig, majd az oroszok elhurcolták őket Budaörsre. A háború alatt vagy annak következtében minden felnőtt férfi meghalt a családban. (02:52) Beszél iskolás élményeiről, hányatott gyermekkora miatt hat helyen végezte az általános iskolát. A Középiskolát a Kandó Kálmán Technikumban kezdte. (04:30) 1956-ban már látszódtak a forradalom előjelei. Beszél az egyetemi ifjúság és a munkások tüntetéseiről, a rádióostromról. Másnap reggelre már szinte mindenkinek fegyver volt a kezében. (05:46) Miután csendesedtek a harcok, 25-én, barátjával bemerészkedett a városba, látta a pusztításokat, a halottakat. Este látta a Sztálin-szobor szétverését. (10:16) Beszél a forradalmi kormány alakulásáról, a politikai eseményekről. Állandóan hallgatta a Szabad Európa Rádiót. (11:44) Beszél Maléter átállásáról és hőstetteiről. Amikor az emberek azt hitték, hogy kivonultak az oroszok, egymást ölelgetve örültek a győzelemnek. Felfedezték a szabadság ízét. (18:50) Beszél arról, hogyan szerzett 18 éves báttya fegyvert. Látta a fiatal kamaszokat, akik fegyvert fogtak. Elmondja, hogy a november 4-én támadó oroszok miként foglalták el Budapestet. Megemlíti, hogy az orosz katonák többsége nem volt tisztában azzal, hogy egy forradalmat ver le, nem is tudták, hogy Magyarországon vannak, a Suezi-csatornát keresték. Elmondja, hogyan lőttek rá és bátyára az oroszok. (24:02) 1957. január 8-án indult újra a tanítás, addigra már két osztálytársa disszidált, ahogy másik 180.000 magyar is. (26:30) Halottak napján sokan nem mertek kimenni a temetőbe, de az ablakokban mindenhol égtek a gyertyák a forradalom hősihalottjaiért. Beszél a szétlőtt Budapest újjáépítéséről. (27:40) A forradalom alatt szórólapokból, újságokból, rádióból lehetett tájékozódni az eseményekről. (29:46) Beszél arról, hány embernek kellett külföldre menekülnie Magyarországról, a Melbourne-i Olimpián milyen nehéz helyzetbe kerültek a sportolók. (30:34) Elmondja, hogy mi lett a forradalom vezetőinak sorsa, hogyan tért vissza Kádár János. A pufajkásokat és KISZ-eseket nagyon utálták. (33:20) A forradalom alatt a harcok ellenére nem volt éhezés, mivel a vidékről a földművesek felküldték az élelmet. (35:18) A forradalom leverése után az iskolában a tanár bátorítására tiltakozásként minden nap reggel és délután elénekelték a Himnuszt. A következő tanévben az osztályfőnököt kirúgták, segédmunkásként kellett dolgoznia. (39:04)

Az interjúalany beszél a családjáról (0:21), arról, hogy édesapja egy szovjet lágerben halt meg (0:37), az államosítások családot érintő hatásáról (2:28), a Horthy-korszakról (4:11), a Rákosi-korszakról, erőszakos téeszesítésről, padlássöprésről, terrorról, deportálásokról, kontraszelekcióról (5:25), ismerősei ’56-os részvételéről (9:55), a vallásgyakorlás lehetőségeiről (12:31), az 50-es éveket átható félelemről (13:10), munkájáról, életszínvonalról a Kádár-korszakban (16:07), szórakozási lehetőségekről (18:40), a rendszerváltoztatást közvetlenül megelőző időszak enyhüléséről (20:29), Magyarországra történő áttelepüléséről (21:16).

Az interjúalany beszél családjáról, fiatalkoráról, röviden szólva arról, hogyan disszidált és került végül az amerikai hadseregbe, és megemlíti oktatását is (0:13). Szól második világháborús emlékeiről, a Felvidék akkori életéről (7:54), majd visszatér arra, milyen érzés volt az ottani magyaroknak, mikor visszacsatolták a területet (12:45). Szól arról, hogyan bántak velük a szlovákok a háború után (5:52), és hogy miért emiatt hogyan disszidált Csehszlovákiából, hogyan került gyűjtőtáborba Jugoszláviában (16:14), és végül került az amerikai hadseregbe (17:16). Mikor dél-karolinai kiképzése befejeződött, tolmácsként hónapokig az 1956 novemberében érkező magyar emigránsokkal foglalkozott (18:30). Szól arról, miként zárult ez a program (24:48), valamint arról, hogy mit hallottak Amerikában az 1956-os forradalomról (25:40). Beszél arról, hogy hol szolgált az amerikai hadseregben (26:02), valamint a koreai háborúról (27:45). Szól arról is, hogyan fogadták, mikor haza akart települni, és milyen nehézségekbe ütközött a letelepedése (29:20), valamint a Magyarország és Amerika közötti különbségekről, és arról, milyen feszültség volt a korábban és később érkezett amerikai magyarok között (34:50).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, vasutas édesapjáról, édesanyja paraszti származásáról, nagyapja üzérkedésért való börtönbüntetéséről (0:00). 1956-ban nagyapja kiszabadulhatott volna Sopronkőhidáról, de nem akart, mert becsületes volt (5:40). Szól a vasút miatti utazásokról (8:35), majd arról, hogyan tudtak trafikot nyitni (9:30). Szól arról, hogyan jutottak először ki Ausztriába, ahol Grazban élete első Coca-Cola-ját elfogyasztotta (11:12). Szól a nyugati cikkek, nejloning, farmer, orkánkabát, öngyújtó hazahozataláról, a velük való kereskedésről (12:50), majd jogosítványa megszerzéséről, és arról, hogyan küldte haza az igazgató hajat vágni (15:15). Szól a becsületkasszás újságárusról Ausztriában: nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik és nem lopja el senki (21:00). Szól arról, hogy döntötték el barátaival, hogy Belgiumba disszidáljanak, és hogyan leplezték le őket a vámosok (24:55). Több mint 70,000 forint is volt nála, így megkülönböztett figyelmet kaptak, és 60 napra börtönbe kerültek, végül azonban csak bírói megrovásban részesültek. A bírói határozat szerint ugyanott kellett befejezniük tanulmányaikat, ahol elkezdték, de ez csak jó volt, így az iskola nem tudta őket kicsapni (29:00). Végül arról szól, hogy pilóta szeretett volna lenni, ezért jelentkezett Kecskemétre, és egy ottani háromnapos sorozás alkalma helyett disszidáltak, hogy otthon ne keltsenek feltűnsét (38:40).

Gödöllőn született, bár gyerekkorát Kiskunfélegyházán töltötte(0:14). Gödöllőről a nagyszüleikhez, Kiskunfélegyházára menekültek. Bár 6 éves volt, de emlékszik a bombázásra, és más háborús pusztításra is(0:36). Édesapja 1948-ban meghalt, így édesanyjával maradt, nehezen éltek. De nem vágyódott el innen(1:37). 1956-ban a kiskunfélegyházi sztrájkokon és gyűléseken vett részt(2:45).Az '56-os pestis események örömmel töltötték el, személyesen részt vett egy közréi vörös csillag lebontásában. A kiskunfélegyházi '56-os eseményekről is beszámol(3:40). A gyáripari tanulók és a gimnazisták is ott voltak a tüntetésekben. Amikor megjöttek a szovjet tankok, akkor teljesen felesleges volt az ellenállás, mert a kiskunfélegyházán a terep erre nem felet meg(5:41). Rengeteg orosz egység vonult át Kiskunfélegyházán, mentek tovább nyugat felé(8:02). Magyarországon a forradalom után nem volt maradása, ezért december 4.-én menekült át Ausztriába. A disszidálás körülményeiről is beszámol(9:01). Ausztria után Németországba menekült, az ottani lakosság nagyon barátságosan fogadta őket(11:25). Szinte végig reménykedett abban, hogy hazatérhet, mert nagyon kínozta a honvágy(13:08).Villanyszerelőként dolgozott, megismerte a feleségét, született 3 gyerek, és 7 után végre hazalátogathattak(14:13). A német országi tartózkodása alatt mindig magyarnak vallotta magát. Gyermekei már nem állnak ilyen közel a magyar identitáshoz(16:48). Ausztriában embereket toboroztak az '56-os menekültek között, hogy nyugaton telepítsék le őket, a szerencse folytán Németországot választották. Az itteni tartózkodása alatt végülis meg tudta őrizte az identitását. Mindszenty József bérmálta a gyerekeit. Mindszentyről is beszél(18:34).

Az interjúalany először a gyerekkoráról és azt azt átszövő történelmi eseményekről mesél, melyek a következők: Kassai bombázás; Budapest ostroma, a Duna-hidak felrobbantása(0:19); menekülés Bécsbe a front elől – az osztrák idegengyűlölet megtapasztalása(5:25); apja meghurcolása és praktizálástól való eltiltása az ötvenes években(8:17); a társbérlet rendszere(9:55), mindennapjai; a középosztály nyomorúsága a Rákosi – érában(11:39). A forradalom közvetlen előzményei a Műegyetemen(15:14); Sinkovits Imre és Nagy Imre beszéde(17:08); Gerő uszító rádióbeszéde, amelyben a tüntetőket csőcseléknek minősíti: az erre való személyes reflexió lett az interjú címe(20:28). Anekdoták a forradalom napjaiból: a pesti srácok(21:57), Broszman György és a Parlament előtti sortűz(23:24), Makovecz Imre és a puskája, a Három Holló előtt harckocsiágyúval meglőtt öregasszony(28:45), összeégett orosz hullák az Üllői úton(30:05), a forradalom győzelme, a Nyugat képmutatása, „tartsatok ki”(32:30). A november 4. hajnali orosz invázió(34:02), nehéz döntés a disszidálásról(35:46), kalandos vonatút a határtérségbe, az aknazáron átkelés éjszakája(36:56).

Az interjúalany beszél családjáról, görögkatolikus és református szüleiről (0:16), majd római katolikus neveltetéséről és oktatásáról, és arról, hogy hittantanára miként keltette fel érdeklődését a papi hivatás iránt (2:05). Szól felszenteléséről, munkáiról (4:40), majd arról, hogy miként utasította vissza, hogy elmenjen a békepapság alakuló gyűlésére (9:00). Szól arról, hogyan került az ÁVO látóterébe azzal, hogy egy mozgalmi dalt átköltött vallásos szöveggé, és rendőrfőnökké lett osztálytársa hogyan mentette ki (11:00). Elmeséli, hogyan próbálták meg beszervezni békepapnak, hogyan állt ellen, és milyen retorziók érték (15:08). Azt is elmeséli, hogy 1945-ben ápoló volt a német sebesültekkel teli Szent János kórházban, és itt végig is élte Budapest ostromát. Egy orosz katona kézigránátot szorongatva jött be, de megenyhült egy gyermek sírásától (20:30). Szól Mindszenty Józseffel való kapcsolatáról, amerikai viszontlátásáról, és a rendszerrel való konfliktusáról (24:30). Szól arról, miként élte meg az 1956-os forradalmat és miért nem érintette a megtorlás (27:20). Mesél az előzményekről, az 50-es évek terrorjáról, és arról, hogy egy kommunista híve mindig "népnevelő, demokratikus papként" jellemezte a jelentéseiben, így nem bántották (30:50). Végül arról szól, hogy miért ment ki Amerikába 1964-ben, ott milyen sokat kellett dolgoznia a piarista rendházban, illetve arról, hogy keserves volt Magyarországon kívül élni (41:00).

Az író interjúalany 1951-ben született Nagyváradon. Két középiskolába is járt. A korábbi premontrei líceumba és egy "vasas" iskolába. Szakmájában sosem dolgozott. (03:00) Beszél arról, hogy a II. világháború után milyen volt a magyarok megítélése Romániában. Mesterségesen szítottak egyfajta magyar-gyűlöletet, ez már a Monarchia idejében kezdődött. Ekkor megjelentek román bankok, amelyek ingyen adtak földet a magyaroknak, ha áttértek az ortodox hitre. Ezek az emberek a románokkal egy hitközösségbe kerültek és a többi magyar is kirekesztette őket. Így ezekből az "egykori" magyarokból lett a "legmagyargyűlölőbb" románság. (06:34) Az ugyanott élő románok és magyarok azonban jól kijöttek egymással, mivel ugyanazok voltak a problémáik, nyelvi akadályok nem voltak. Az interjúalanyt a hadseregben érték atrocitások, többször "lebozgorozták". (08:30) A Vasas iskolában teljesen román környezetben volt. Ő lett a KISZ-titkár, mivel a diáktársai őt nevezték meg (mint egyetlen magyart). Azonban politikával a lehető legkevesebbet foglalkozott, inkább programokat szervezett. (10:00) Mivel kimondta ártalmatlan véleményét a Ceausescu-rendszerről, börtönbe zárták, ekkor már családos volt. Elmondja letartóztatásának, kihallgatásainak történetét. Nagyváradról átszállították a szatmárnémeti börtönbe. Beszél a börtönben uralkodó körülményekről. Bírósági végzés még nem volt az ügyében, mégis ugyanúgy kezelték, mint a már elítélt rabokat. (20:02) A tárgyalás előtt visszaszállították Nagyváradra, ügyvédet kirendeltek mellé, aki nem volt tisztában az ügy részleteivel. Meglepetésre a szigorúsága miatt hírhedt ügyész nem kért börtönt, csak munkabüntetést. Útlevelét végérvényesen bevonták. Mivel gyermekei sem tanulhattak volna tetszőleges iskolában, ekkor határozta el, hogy megszökik Romániából. (24:28) Unokaöccsével elkezdte vizsgálni a határt. Bihardiószeg községnél találtak egy helyet, amely nehezen járható volt, így a határőrök sem vizsgálták annyira. Éjszaka 4 óra gyaloglás után ért át az egész család a határon. (28:12) Miután átértek egy járókelő feljelentette őket a határőröknél. Elfogásuk után a nyírbátori határőrlaktanyába vitték őket. A családot román kémeknek vélték, visszatoloncolással fenyegették őket. A kihallgatások folyamán próbálták az őrületbe kergetni őket. Másnap reggelre tisztázódott, hogy a keresett román securitate ügynök nem az interjúalany. Ezután minden kaptak 500 Forintot és ideiglenes személyigazolványt, amelyekkel elkezdhették új életüket Magyarországon. (40:00) Euforikus örömmel fogadta a rendszerváltoztatást, később pedig csalódott benne. Fájlalja, hogy elmaradt a felelősségre vonás és, hogy a magánosításnál a korábban is pozícióban lévő emberek jutottak hozzá a javakhoz. Leginkább mégis az rázta meg, hogy a Horn-kormány nem adta meg az állampolgárságot Wass Albertnek. (46:36)

Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan élte meg Kárpátalján a II. világháborút, amelyben édesapját is elvesztette, hogyan sikerült magyarként a Szovjetunióban továbbtanulnia és boldogulnia, és milyenek voltak itt a hétköznapok. Beszél Magyarországra való áttelepüléséről, és arról, hogy hogyan sikerült itt új életet kezdenie. 0:38--milyen volt az élet Beregszászon gyermekkorában, mivel foglalkoztak, iskolái; 2:00--hogyan szórakoztak fiatal korukban, mit sportoltak; 3:35--hogyan harcolt az apja a második világháborúban, hogyan halt meg utána munkatáborban; 5:20--milyen volt a viszonyuk a zsidó emberekhez, milyen emlékeket őriz a zsidók gettóba zárásáról; 7:15--milyen emlékei vannak a II. világháborúról, milyen volt az óvóhely; 10:23--hogyan élte meg Kárpátalja visszacsatolását, milyen volt magyarként a Szovjetunióban élni; 12:15--hogyan érettségizett le Ukrajnában, mit dolgozott az érettségi után; 14:03--hogyan sikerült továbbtanulnia Kijevben; 16:30--milyenek voltak a hétköznapok Beregszászban, milyen volt a jegyrendszer; 18:25--miért számított osztályidegennek, hogyan éltek vallási életet, milyen veszélyei voltak ennek; 21:05--hogyan készültek az ünnepek előtti felvonulásokra, milyenek voltak az ünnepélyek; 22:15--milyen volt a katonai oktatás az iskolában, miért mentették fel a katonai szolgálat alól, mit dolgozott geofizikusként; 23:39--hogyan értesültek az 1956-os eseményekről; 26:50--miért, hogyan jöttek át végül Magyarországra; 33:24--mihez kezdtek az átköltözés után, milyen munkát kapott ő, illetve a felesége; 36:40--milyen szórakozási lehetőségeket találtak itt Magyarországon, hogyan üdültek; 38:00--milyen emlékei vannak a Kádár-korszakról; 39:25--hogyan került ki Mongóliába dolgozni; 40:20--hogyan vett részt a rendszerváltoztatásban, hogyan élte meg a rendszerváltoztatás körüli éveket

Az interjúalany beszél a vasfüggönyről (0:59), az 1956-os forradalom kapuvári eseményeiről (2:43), a háború utáni korszak visszásságairól (12:20), a disszidálásról és Szigeti Attiláról, 1956-os hősről (14:42). Mesél tanulmányairól, a KISZ-be való belépés kötelezettségéről, az interjú végén pedig egy összegzést is hallhatunk (21:55).

Az interjúalany beszél családjáról, gyerekkoráról (0:08), majd az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (2:20). Beszél arról, hogyan döntötték el öten, hogy disszidálnak, hogyan jutottak át Ausztriába, és ott hogyan fogadták őket a helyiek (5:35). Szól arról, hogyan döntötték el, hogy Amerikába távoznak, és arról, hogy kik szervezték osztrák részről a menekültek ellátását (12:55). Elmeséli, hogy Amerikában kemény fizikai munkát kellett végezniük, mert nem tudtak angolul, de olyan jól kerestek, amit korábban nem tudtak volna elképzelni. Szól arról, hogy miként szórakoztak, valamint arról, hogy idővel megtanultak angolul, egyre jobb munkákat végeztek, később pedig saját vállalkozásba is kezdett (15:08). Elmeséli, hogyan kötötte első és gyorsan felbomlott házasságát, majd a másodikat, ami negyven évig tartott (20:35). Szól arról, hogy már az egyik testvérével ment ki, de tizenöt évvel később másik két testvére is Amerikába jött Olaszországon keresztül, az ő és a római konzul segítségével. Elmeséli, hogy harmadik feleségét gyermekkora óta ismeri, Amerikában házasodtak össze, de hazaköltöztek Magyarországra (23:15). Arról is szól, hogy milyen változások történtek a kint töltött 42 év alatt itthon: az ország sokat fejlődött, de az emberek kevésbé barátságosak és önzőbbek, borúlátóbbak lettek (26:00). Elmeséli, hogy idővel 2-3 évente haza tudott látogatni, ám ekkor minden lépését megfigyelték (31:45). Szól arról, hogy nehéz Amerika után a kis magyar faluba visszatérni (34:10). Végül mesél II. világháborús élményeiről, az óvóhelyen való rejtőzködésről, és például arról, hogy az oroszok lebombáztak egy dinnyeföldet, mert német sisakoknak nézték a gyümölcsöket (36:08). Végül arról szól, hogy több embert elvittek a faluból egy fekete autón, de szerencsére édesapja nem ment el a hívás ellenére, így nem esett bántódása (40:30).

Az interjúalany beszél családjáról (0:50), tanulmányairól (1:53), apja 1947-es disszidálásáról (2:58), a pályaválasztásról és a pályakezdésről pedagógusként (6:22), a kiskunmajsai gimnáziumban eltöltött évtizedről, pedagógiai módszereiről (9:44), a Kiskunmajsa történetéről szóló kötetről (melynek készítésében rész vett), a helyi múzeum létrehozásáról (12:32), a '80-as évekbeli enyhülésről, az ellenzéki mozgalmak kibontakozásáról (15:31), és arról, hogy ennek ellenére 1985-ben bezárták a múzeumot, az interjúalany pedig ezután egy TSZ-ben dolgozott (17:39). Elmesél egy második világháborús történetet Kiskunmajsán kényszerleszállást végrehajtó amerikai katonákról, és az ő meghívásuk meghiúsulásáról 1986-ban (22:10). Beszámol a rendszerváltoztatás előzményeiről, a lakitelki találkozóról, a helyi MDF megalakulásáról (26:57), megemlíti, hogy 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt (27:42), majd rátér a gazdakörök szervezésében játszott szerepére (28:27), elemzi az MDF széttagolódásának okait (30:57), majd a Kádár-korszak jellemzőit, válságjelenségeit, és a keleti blokk szétesését (32:40)

0:00 családi háttér, gyermekkor 3:05 1944-ben már nehéz volt az iskolába járni a sok légiriadó miatt, 1945 januárjában az ő generációját is behívták, és Németországban katonai kiképzést kaptak, páncélvadász lett 4:37 a kiképzés után kivitték őket a frontra, de fegyverek nélkül, így kivitték őket Schleswig-Holsteinbe, ahol angol hadifogságba estek május 5.-én 7:40 nem volt fogolytábor, októberig a helyi parasztoknál voltak, csak akkor szedték össze őket, és vitték fogolytáborba, de decemberben eljönnek a táborból 9:51 az osztrák-német határon vártak egy hónapot, ott csatlakoztak egy hazatartó vonathoz, és január 6.-án érkeztek haza, jelentkezett a gimnáziumba és folytatta tanulmányait 12:00 1948-ban letartóztatták a bátyját, mert egy vadásztársaság tagjaként volt fegyvere, ezért átszöktek Ausztriába 14:08 Franciaországban dolgoztak mezőgazdasági cselédként, felvette a kapcsolatot az emigráció tagjaival, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségébe, ahol kiképzést kaptak, hogy szökjenek át a határon, és szervezzenek ellenállási sejteket 17:47 Szentgotthárd magasságában jöttek át a határon, elért a Rábáig, felvette a kapcsolatot, majd visszaszökött 21:10 mesél a magyarországi feladatairól, majd a visszaszökéséről Pinkamindszent határában 28:02 azért vállalta az életveszélyes helyzeteket, mert a családját itthon üldözték a kommunisták 29:19 1952 után 1953-ban szökött át ismét, közben kiképezték rádiókezelőnek az angol titkosszolgálat segítségével 32:10 Ausztriában érettségizett, egyetemet is elkezdett, de 1956-ban jött a forradalom, haza is tért, de elfogták Csákánydoroszlónál, először a szovjetek hallgatják ki, de 1957 januárjában átadják őt a magyar hatóságoknak 36:54 1957 júniusában hűtlenség miatt első fokon 16 évet kapott, majd később 10,5 évet kapott, 1967 márciusában szabadult 39:33 a szabadulása után nehéz volt munkát kapnia, fordító akart lenni a nyelvtudása miatt, de nem engedték 42:19 mesél az elásott rádió sorsáról, amit végül az AVO megszerzett 44:57 végül felvették a z OFI-hoz fordítónak 46:35 megint börtönbe került, mert kapcsolatot tartott egy osztrák vasutassal, de nem találtak semmit, ezért közhasznú munkára ítélték egy évig; 50:01 útlevelet csak 1989 után kapott, addig hiába igényelt, mindig visszautasították, még 1989-ben is 51:07 a vitézi címet az ötvenes években folytatott ellenálló tevékenységéért kapott