Holokauszt

Az interjúalany 1925-ben született Csátalján (Bács-Kiskun megye). Zsidó származású volt egy szinte teljesen sváb faluban. Később Bajára került iskolába. (01:56) Származása miatt géplakatosnak tudott tanulni. (03:12) Beszél családjáról. (04:16) A '30-as évektől rossz volt a család helyzete. A rokonság egy része Jugoszláviában élt, őket már az 1941-es megszállás után a németek koncentrációs táborba vitték. (07:06) Az újvidéki sváb rokonokat a szerb partizánok ölték meg. (10:08) Az interjúalanyt és szüleit 1944-ben gettóba zárták, majd besorozták munkaszolgálatra. Hódmezővásárhelyre, egy szadista tiszt által vezetett századba került. Itt találkozott korábban elhurcolt bátyjával. (14:20) Mosonmagyaróvárra került "vasas századba". Óbudai gyárakban dolgoztatták, itt már jó volt a bánásmód. (17:52) Édesanyja és nővére a bácsalmási gettóban maradtak, ott rosszak voltak a körülmények. Később a rokonság nagy része is ide került. A továbbszállításnál azonban a vonatokat különböző táborokba küldték. (23:32) Nővére egy ausztriai lágerben adott életet gyermekének, itt emberségesen bántak vele. Ezután az oroszok közeledése miatt Theresienstadtba szállították, itt érte a háború vége. (25:38) Az interjúalanyt 1944 decemberében szabadították fel az orosz csapatok. Hazafelé tartott, a szovjet katonák elvették tőle maradék holmiját is, többször megállították, bezárták, dolgoztatták. (39:36) Bátyja is fogolytáborba került, de a család többi tagjához hasonlóan ő is hazajött. Megemlíti a zsidókkal szembeni előítéleteket. (29:38)

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdte érdekelni a kiskunfélegyházi zsidók sorsa (0:06), milyen volt a helyi zsidók helyzete az 1930-as években, beszél a neológ és az ortodox zsidók közötti különbségekről (2:47), arról, hogy a ’30-as években nem volt jelentős az antiszemitizmus, és a helyi zsidók nem voltak túl gazdagok (8:22). Mesél Kun Lea (az interjúalany kapcsolatba lépett két- korábban Kiskunfélegyházán élő- zsidó hölggyel, Kun Leával és Rothman Lenkével) családjának helyzetéről (10:15). Mesél arról, hogy 1938-ban Endre László barátja, Rozsnyay Béla lett a polgármester, majd nemsokára Kamenyec-Podolszkijba deportáltak egy családot (16:21). Beszámol a zsidókkal szembeni intézkedésekről (22:45), a német megszállásról, és annak következményeiről (24:57), a zsidók gettósításáról, a gettóbeli körülményekről (28:45), a gettó felszámolásáról, az emberek részvétlenségéről (36:08), Endre László antiszemitizmusának forrásáról, a Kiskunfélegyházára gyakorolt hatásáról (40:34).Beszél arról, hogy először Kecskemétre vitték a gettó felszámolása után a zsidókat, majd Auschwitzba (43:05), ahol az amerikaiak szabadították fel őket, de innentől a két lány sorsa kettévált, Rothman Lenke híres svédországi művész lett (48:38), Kun Lea pedig hazatért Budapestre, majd Izraelbe emigrált (50:49).

00:12:26 Életének kezdeti nehézségei zsidósága miatt, lakhelyváltozások. 12:27-14:11 Édesanyjának szerelmi élete. 14:12-20:29 Kötődése Magyarországhoz a férjén keresztül, élményei tapasztalatai a kommunista Magyarországról. 20:30-23:35 Második látogatás Magyarországra, lakodalom Magyarországon. 23:36-26.29 Jugoszláv nyaralás, családlátogatás nehézségei a határon való átvizsgálás a neve miatt. 26:30-27:38 Nevének eredete. 27:39-40:02 Munka Angliában, a magyar étterem története. 42:03-44:41 Balatoni élmények, élelmiszerhiány. 44:42-49:14 Összegzés a származásáról és a történelemről. 49:15-53:01 Első benyomások, Magyarországról, a falusi életről.

A zsidó interjúalany 1938-ban született Miskolcon. Édesapja elesett a II. világháborúban. Nagyszülei Oroszországból és Lengyelországból emigráltak Magyarországra. (02:46) Elmondja, kisgyermekként hogyan élte meg a II. világháborút. Védett házban, gyermekotthonban húzták meg magukat. Felolvassa a témáról szóló saját versét. (07:26) 17 éves korában kezdett el naplót és verseket írni. (07:50) Iskoláit Debrecenben végezte el, majd az ELTE magyar-orosz szakán szerzett diplomát 1962-ben. Mivel a Kádár-korszakban nem volt kívánatos művészete, Párizsba emigrált, külföldi lapokban publikált. (10:02) Elmondja milyen volt párizsi élete. (11:52) Magyarországon 1972-ben jelent meg először verse. (12:48) Beszél "A Harmadik" című önéletrajzi könyvéről, gyermekkorától egészen 1962-es emigrálásáig írta meg benne az eseményeket. (13:50) Felolvassa egyik saját versét. (16:34) Fiatalkorának kedvenc költője Kassák Lajos, akit személyesen is ismert. Róla írta a szakdolgozatát. (19:06) Párizsból elküldte műveit sok ismert magyar költőknek, íróknak (Illyés, Weöres, Ottlik, Márai), akik minden válaszoltak neki, biztatták. (22:32) Beszél párizsi életéről, teremőri munkájáról. (24:50) A '70-es évek óta egyre többször jár Magyarországon, megjelennek művei, de állandó lakhelye Franciaországban van. Párizst annyira megszerette, hogy honvágya inkább a francia főváros iránt van. (28:56) Az 1956-os forradalom alatt Budapesten a Köztársaság tér közelében élt, hallotta, látta a tüntetéseket, harcokat. Félt attól, hogy a forradalom antiszemita jelleget ölt. (34:16) Legnagyobb hatással Füst Milán és Kassák Lajos volt művészetére. Franciául nem ír, egy másik művésszel közösen fordítják verseit. (36:22) Bemutat néhányat festményei közül. (36:38)

Az zsidó származású interjúalany 1924-ben született Szécsényben. Beszél családjáról. Apja könyvkereskedő és szerkesztő volt, majd miután elvették iparengedélyét, kocsmáros lett. Az interjúalany szinte egész gyermekkorát a kocsmában töltötte, ahol elkülönültek a parasztok, a tisztviselők és a zsidók. (04:30) Beszél a Szécsényben élő zsidók helyzetéről. Volt külön zsidó általános iskola. (06:56) Beszél a zsidók szerepéről Szécsény gazdasági életében. 1940-ben hagyta el Szécsényt, addig nem érzett semmilyen antiszemitizmust. (10:00) Elmondja a zsidó vallási szokásokat, hagyományokat. (11:04) Beszél arról, hogyan érintették a zsidóságot a zsidótörvények. (12:10) Az interjúalany 1938-ban fejezte be a polgári iskolát, utána kitanulta a fényképész szakmát. 1940-ben felköltözött Budapestre. Itt megismerte a kor legnagyobb fényképészeinek a munkáit, egyesekkel dolgozott is. (21:30) Magyarország német megszállásáig (1944. március 19.) fényképészlaborban dolgozott. Utána a rendeletek alapján elveszítette munkahelyét és kötelező volt a sárga csillag viselése. Nem sokkal később megkezdődött a gettósítás. (25:50) Szécsényben is megkezdődött a gettósítás, ez az interjúalany szüleit és nagyszüleit érintette. Auschwitzba vitték őket, ahonnan az anya és a nagyszülők nem tértek vissza. (30:56) Az interjúalanyt az óbudai téglagyárba vitték, innen sikerült többedmagával megszöknie. (41:40) Embermentők az Üllői úti klinikára vitték, majd egy "csillagos" védett házba került. Ezt álcázásként svéd vöröskeresztes kórházzá alakították, az interjúalany "ápolónő" lett. (48:12) Elmondja hogyan haltak meg családtagjai. Az interjúalany visszatért Szécsénybe, fotóriporter lett. (57:12)

Az interjúalany beszél a családjáról (0:17), tanulmányairól (1:13), a zsidótörvények hatásairól, az iskolából való kizárásáról (2:14), további tanulmányairól, munkájáról, majd ismét a zsidótörvényekről (2:34), a német megszállásról, a gettósításról (6:01), auschwitzi emlékeiről (8:41). Beszámol arról, hogy ősszel Reichenbachba szállították, ahol egy repülőgépgyárban dolgozott (10:59), majd Parschnitz-ba vezényelték őket, ahova 10 nap menetelés után érkeztek meg (13:44), és itt szabadították fel a szovjetek (15:43), majd ruhát, cipőt koldultak, és elindultak haza (16:23). Mesél hazatéréséről, és arról, hogy nagybátyja családját embertelenül gyilkolták meg (17:53). Ezután rátér arra, hogyan kezdte újra az életét (20:21), majd visszatér lágerbeli élményeire (21:09), a reichenbachi gyárral kapcsolatos emlékeire (24:03), végül ismét a hazatérése utáni eseményekről beszél, és azt is elmondja, miért nem emigrált (26:31).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja üzletvezető, édesanyja háztartásbeli volt, az édesapja keresetéből szerényen megéltek 2:16 kereskedelmi lányiskolába járt, de ebből csak két évet végzett el, mert a német megszállás után leállt az oktatás, később 1965-ben levelező tagozatba végezte el az iskolát, és így érettségizet 3:28 mesél a német megszállás napjáról, egy iskolai mulatságon éri őket a hír, másnap német katonák várják őt az iskolában, az iskolájukat bezárták, később jött a sárga csillag viselése, majd a gettóba zárás 6:21 a gettóba költöztetik őket, ott pár hétig laktak; a jómódú zsidókat kivallatták, hogy hova dugták az értékeiket 8:25 pár hét után összepakolt mindenki egy zsákba, és a téglagyárba meneteltetik őket, ott kb. két hétig voltak, reggel egy transzporttal indították őket zsúfolt vagonokban, Kassánál németek váltották a magyar őrséget, Katowicét felismerik, így tudják meg, hogy Lengyelországban vannak, Auschwitzba viszik őket 11:08 a férfiakat külön választják, édesanyjával is sorba állították, később egy SS-katona szétválasztja őket; az ő csoportját fürdőbe küldik, de előtte lemeztelenítik őket, és leborotválták 14:23 beterelték őket egy lágerba, amiről később megtudta, hogy megsemmisítő volt, enni alig kaptak, a csupasz földön aludtak egy hétig, minden reggel sorakozó és névsorolvasás volt 17:02 voltak sorozások különböző munkákra, a kápójuk egy lengyel nő volt, aki szintén fogoly volt, ezek a kápók működtették a tábort; mosdani egy patakban tudtak, rendes ivóvizet viszont nem kaptak 21:07 Ők szeptember 18.-án tartották az újévet, és ekkor határozták el, hogy jelentkeznek sorozásra, elvitték őket egy másik lágerba, Bergen-Belsenbe 23:27 az ellátásuk Auschwitzhoz képest jobb volt, de feladatot nem kaptak 25:55 később név szerint vagonírozzák be, és Duderstadtba viszik őket, egy kőbarakkba került, szerencsére ismerősök közé 27:36 egy közeli gyárban dolgoztak, lőszer-hüvelyeket ellenőriztek; őt azonban az út megviselte, mert nem tudott felállni a vagonban, de sikerült meggyógyítania őt egy lengyel doktornőnek; egy szerény születésnapi ünnepséget is tartottak 32:01 tartottak egy kis Mikulás-napi műsort is, a felszabadulást tavasszal már nagyon várták, mert hallották a közeli bombázásokat, a fogságban is a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” c. dalt énekelték 37:12 a közeledő front elől ismét bevagonírozták őket, három hétig vonatoztatták őket, enni alig kaptak, marharépán éltek 39:09 a Prága melletti Theresienstadt-ba vitték őket, ott május 9.-én jöttek be az orosz csapatok, és felszabadultak 41:16 kimentek a városba, de a tífusz miatt karanténba kerültek később, majd jún. 26.-án értek haza Budapestre 42:22 a nagybátyjához igyekezett, ott sikerült megtalálni őt, ekkor még reménykedett abban, hogy a szülei túlélték a koncentrációs tábort 44:47 hazament Miskolcra, hogy hátha várják őt, de nem volt hova mennie; a házukból mindössze ketten élték túl a holokausztot 49:35 1946-ban férjhez ment ehhez a férfihoz, aki sokkal idősebb volt nála, le is akarták ezért beszélni őt a házasságról, a lakását visszakapta, egy vasüzlet pénztárosa lett 1945 novemberében 51:21 ott nem voltak jók a körülmények, ezért a férje üzletében dolgozott tovább; az első két gyermeke meghalt fejlődési rendellenességben, amit a tábori élet okozott 54:51 a férje munkaszolgálatos volt 1941-től, 1944-ben aknaszedés közben szenvedett súlyos sérülést a fronton

Az interjúalany mesél a zsidó származású családját a XX. század első felében ért megpróbáltatásokról, iskolájáról, családja valláshoz való viszonyáról, pályaválasztásáról, párttagságáról és a Kádár-rendszer valamint a nyugaton élő magyarok viszonyáról. 0:11--születés, család, szülők, nagyszülei elszegényedése, apja árvaházi évei; 5:7--apja munkaszolgálata, oroszországi hadifogsága és feleségével kötött távházassága; 7:25--anyja családja, a család vallásossága, hogyan érintette őket a holokauszt, milyen rokonai haltak, illetve menekültek meg; 14:30--mi történt velük 1945-ben, szülei házassága, lakóhelyük; 17:48--iskolás emlékei; 23:18--első látogatása a zsinagógába, családja viszonya a zsidó valláshoz; 27:11--egyetemi évei; 29:39--miért nem veszik fel a pártba; 30:42--pályaválasztása, hogyan lett újságíró; 37:12--milyen volt az ország, illetve a nyugati magyarok viszonya; 40:46--miért maradt hűséges a párthoz

Az interjúalany mesél vallásos neveltetéséről, települése zsidó közösségéről. Elmondja, hogy hogyan érintette rokonságát a II. világháború, illetve, hogy miért vitték el őt a Gulágra munkatáborba. Beszél házasságairól, és arról, hogy hogyan tartotta Kárpátaljáról a kapcsolatot Magyarországra került rokonaival. 0:21--család, felmenők, családja vallásossága, az általuk megtartott zsidó szokások; 4:58--vallásos neveltetése, valláshoz való viszonya; 6:28--a II. világháború alatt deportált rokonai; 8:11--milyen volt a településük zsidó közössége, hogyan tartották a zsidó ünnepeket, milyen volt a zsidó iskola, amibe járt; 12:43--mennyire volt könnyű megtartani a kóser szokásokat 13:9--mi történt a testvéreivel 1944 után; 14:10--végzettsége, munkája; 15:14--házassága, hogyan próbált meg átszökni Kárpátaljáról a határon és hogyan került Szibériába emiatt; 17:43--Szibériai fogsága, hogyan került vissza Kárpátaljáta; 20:29--új házassága, hogyan sikerült végül Magyarországra jutnia; 22:22--miért jött haza, mit csinált itthon; 24:44--milyen nehézségekkel kellett Kárpátalján szembenézni a vallásgyakorlás során; 26:41--miért nem jutottak ki Izraelbe; 27:14--véleménye a rendszerváltoztatásról

Az interjúalany beszél iskoláiról (-1.00), szülei foglalkozásáról, életkörülményeikről, otthonaikról (-2.56). Rátér édesapja munkaszolgálatba hívására (-3.48) és saját német nyelvtudására (-4.18). Részletezi a német megszállást követő atrocitásokat (-7.50), a pécsi gettóba költözést (-10.37), a gettóban eltöltött napokat (-12.54). Beszél áthurcolásukról a Lakics-laktanyába (-14.30), a bevagonírozásukról és a deportálás körülményeiről (-18.30). Részletezi megérkezésüket Auschwitzba és az első órák eseményeit (-23.10). Beszél a túlélésért folytatott mindennapi küzdelmeikről a birkenaui táborban (-35.10). Rátér átszállításukra Ravensbrückbe (-37.25) és munkájára egy kábelgyárban (-41.35). Beszél a felszabadulásról és a hazaút első szakaszáról Plzenig (-48.50). Rátér az amerikai hadsereg bevonulására és a hazatérésre (-52.00). Ismerteti, hogyan látta viszont édesapját (-55.10).

Az interjúalany beszél Pécsen töltött gyermekkoráról, családjáról, iskolás éveiről. (00:58) Zsidó származású, így a német megszállás után családjával együtt nehéz helyzetbe került. Családját egzisztenciálisan ellehetetlenítették. 1944 májusában jött létre a pécsi gettó. Az interjúalany elmondja mindennapjait a gettóban. (07:02) Elmondja a zsidók elszállítását és annak körülményeit. Egy vagonba 82-84 ember került, személyes holmikat nagyon keveset vihettek magukkal. Az úti cél ismeretlen volt a zsidók számára. Vagononként napi két vödör vizet kaptak. Az út négy napig tartott. (12:50) Éjszaka érkeztek meg Auschwitzba, szétválasztották a munkaképeseket és a munkaképteleneket. Mindenkit levetkőztettek, fertőtlenítettek, borotváltak. (15:10) Az interjúalany elmondja a körülményeket a lágerben. Összezsúfolva, ágyak nélkül, barakkokban helyezték el a zsidókat. Ételt, italt minimális mennyiségben és nagyon rosszat kaptak, dolgozniuk nem kellett, de fizikai állapotuk miatt nem is tudtak volna. (22:24) Az interjúalany 6 hétig volt Auschwitzban, amikor Mengele kiválasztotta őt munkára. 3-4 napos út után érkezett meg rabtársaival Ravensbrückbe. Itt már két emberre jutott egy ágy és kaptak vizet, kissé jobb élelmet is. 3 hetet töltött itt. (25:20) Ezután Thüringiába, egy kábeljavító üzembe került 31 társával. Az ott lévő civil munkások segítették a zsidókat, addig nem tudtak Auschwitz létezéséről. (28:10) Az interjúalany 1944 decemberében tüdőgyulladást kapott. A megsemmisítéstől az ott dolgozó lengyel orvos mentette meg hamis diagnózissal. Ekkor tudta meg, hogy édesapja meghalt. Felépülése után áprilisig itt dolgozott. (30:56) Az amerikai csapatok elől a német katonák faluról falura vitték a dolgozókat. Egyik éjjel a német őrök eltűntek. Négy másik magyarral együtt tovább vándorolt egy héten keresztül, a polgári lakosság segítette őket. (35:10) Az egyik faluban magyarokkal találkoztak. Lengyel katonákra főztek, varrtak. 1945. május 8-án érkeztek meg az amerikai katonák. (38:00) Az interjúalany egy női gyűjtőtáborba került, majd elvitték egy pilseni szállodába főzni. Itt volt egy hónapig. (39:50) Pilsenben találkozott 5 pécsi ismerősével. Végül egy román transzporttal indult haza. Budapesten, majd Pécsen ételt és segélyt kapott. Sikerült felvennie a kapcsolatot családja életben maradt tagjaival. Ekkor ismerkedett meg későbbi férjével. (45:16)

0:00 családi háttér, Székelyudvarhelyen született, 1937-ben azonban egy 50 kilós csomaggal átküldték őket a határon 1:35 16 évesen kerül be a Magyar Királyi Egyetemi Rohamzászlóaljba, csak kézifegyvereik voltak, Budán az ostrom idején őrzött egy lövészgödröt 7:23 felidézi Budapest ostromának napjait, amit katonaként élt át 11:02 felmentik őket az esküjük alól, mert a 600 fős alakulatból alig 50-en maradtak meg, ezért a kitörés idején már nem volt katona, mikor eljutott Újpestre, a mozi már működött 14:36 az önkéntes zászlóaljat azért találták ki, mert az egyetemistákat kivitték Németországba 16:13 a zászlóaljban volt három-négy zsidó, de nem adták ki őket a nyilasoknak 19:41 a gimnáziumban folytatta a tanulmányait, nem derült ki az, hogy a rohamzászlóaljban szolgált, egykori parancsnokával a kilencvenes években találkozott ismét 24:11 egy alkalommal egy láb nélküli lány kérte meg őket, hogy lője le inkább 25:30 tovább járt a gimnáziumba, elindult a MADISZ, a cserkészparancsnokuk azonban a Független Ifjúság nevű kisgazda ifjúsági szervezetbe invitálta őket 1945-ben, ott ifjúsági titkár lett 27:12 korengedménnyel felveszik a Kisgazda Pártba, amely akkor sem a német, sem pedig a szovjet orientációval nem értettek egyet 30:02 1950-ben behívták katonának három évre, először tüzérnek, majd a sportszázadba kosárlabdázott 30:51 felidézi 1956-os tapasztalatait, Újpesten szervezte a Kisgazdapástot, akkor jelentkezett nála Torgyán József is, de ő volt a gyár munkástanácsának titkára 33:32 megúszta átmenetileg 1956-ot, de később kirúgták az állásából és rendőri megfigyelés alá került 36:15 a rendszerváltoztatás idején elkezdte szervezni a kisgazdapártot, de 1989-ben kizárják, mert polgári tagozatot akart szervezni, de később rehabilitálták, 1998-ban pedig a budapesti listáról bekerült képviselőnek 39:28 volt a honvédelmi bizottság elnöke, felidézi ezt az időszakot 42:28 mesél a kosárlabdázásról és a teniszről, a sportokról, amiket űzött

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a cserkészetről (0:44), a II. világháborúról, a bombázásáról, valamint a zsidók elhurcolásáról (1:53) és a megmentésükre irányuló erőfeszítésekről (07:40). Szól a nyilasok jelleméről, a nyilasuralomról (11:48), valamint a német megszállókról (12:40). Beszél az orosz megszállásról, a katonák viselkedéséről (14:52), valamint a háború alatti élelmiszerellátásról és a háború pusztításáról (18:00). Kitér az oroszok éjszakai fosztogatásaira és a lakosság ellenállására (22:50). Szól az oktatás helyzetéről, a szénszünetekről, valamint az oktatás újjáindításáról, a kommunista történelemtanításról (21:16), valamint a kontraszelekcióról (24:24). Elemzi a Rákosi-rendszer felépítését, a káderesítést, a szaktudás hiányát és az Elzett-gyár sorsát (26:55). Szól a terrorról, az internálásokról, az ávósokról, valamint a Csányi utcai kihallgatásokról (30:47).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:19), tanulmányairól (0:50), a zsidók összegyűjtéséről, fogva tartásuk körülményeiről (4:04), arról, hogyan jutottak el Auschwitzba (23:57), és milyen volt maga a tábor, a lágerbeli mindennapok (25:51). Mesél felszabadításáról (44:04), hazajutásáról, hazatérése utáni munkájáról (49:57).

Az interjúalany beszél családjáról és a zsidó törvények hatásáról (-4:20), majd kitér a lakóhelyük részletes bemutatására (-8:09). Beszél tanulmányairól a polgári iskolában, apja munkaszolgálatba hívásáról, kitér arra, hogy az Aréna úti zsinagóga gyermekkórusában énekelt (némi pénzt keresett ezzel); Felvidék, majd Erdély visszacsatolását a zsidó tanulók is örömmel fogadták, bár nem engedték őket Kassára tanulmányi kirándulásra; nyomdász tanuló akart lenni, de csak zsidó nyomdába fogadták fel tanoncnak (-13:45). Beszél a sárga csillagos házba költözésükről (-16:08), majd egy légitámadás következményeiről (-17:10). Rátér a kisegítő munkaszolgálatra és az itt végzett munkára (romeltakarítás, lakások helyreállítása) (-25:04). Beszél arról, hogy a svájci nagykövetség hogyan segített neki gyermekotthonba kerülni (-28:23). Kitér édesanyja és testvérei sorsára (-30:58). Beszél a gettóba kerüléséről, a mindennapi túlélésről, a szökéséről (élelmiszert szerzett életét kockáztatva), majd visszatéréséről a gettóba (-41:10). Beszél a gettó felszabadításáról, hazatérésükről a lakásukba (útközben majdnem elvitték őket a szovjet katonák málenkij robotra), végül minden családtagja túlélte a vészkorszakot (-44:30)

Az interjúalany röviden áttekinti családja történetét, kitérve az ötvenes évekre és a hitéletre is (0:17). Rátér gyermekkorára, a mezőgazdasági munkákra (7:50). Szól arról, hogy fiatalon hogyan kedvelte meg a kézimunkázást, hogyan járt kézimunka-szakkörbe (10:50, 23:55). Feleleveníti a II. világháborúval kapcsolatos emlékeit, az óvóhelyre menekülést, valamint a román és orosz katonákkal való kapcsolatot (17:10). Röviden kitér a helyi zsidó és magyar közösségek együttélésére (20:33). Beszél a régi szórakozási lehetőségekről, és arról, hogyan dobtak ki egy bálról orosz katonákat a helyi fiatalok, mikor azok erőszakoskodni kezdtek (22:03). Értékeli a régi és mai vallási életet, leírva az Úrnapi körmenet helyi szokásait (24:24).

Az interjúalany beszél őseiről, a felvidéki Zemplén megyei származásáról (0:20), arról, hogy dédnagyapját német katonák ölték meg 1939-ben (2:23). Szól arról, hogy a rossz körülmények közül a vasgyári lakótelepre költöztek, a rendszer támogatta őket, édesapja kiváló dolgozó lett, ő pedig jó tanuló a gimnáziumban (7:50). Szól arról, hogyan kezdte kutatni és felfedezni saját cigányságát (10:30), majd arról, hogyan élték meg fiatalként a kiújuló hidegháború hangulatát (14:30). Beszél arról, hogyan kezdett érdeklődni a cigányság múltja, a népzene és népművészet iránt (17:00). Szól arról, hogyan próbálta kifogni a KISZ a szelet a vitorlájáról, hogyan került tanítani egy kis faluba és miként telepedett ott le (22:00). Beszél arról, hogy Miskolcon ún. alacsony konfortfokozatú telepet akartak létrehozni a nyolcvanas évek végén, amit a helyi cigányok nagyon elleneztek, az ellenállást pedig ő és néhány barátja vezette (24:30). Így a lakásában megalakult a Gettóellenes Bizottság, és végül elérték, hogy ne gettósítsák el a miskolci cigányságot (30:20). szól arról, hogy gettóellenes fellépésükkel a szervezetük országos ismertségre tett szert, s így az SZDSZ színeiben négy tagjuk, közöttük ő is, mandátumot nyert az Országgyűlésben (37:00).

Az interjúalany 1932-ben született Debrecenben. Beszél arról, ahogy a front elérte a várost. Elmondja, milyenek voltak a háborús életkörülmények. (01:44) Beszél családjáról. Sokan nyugatra menekültek, a fiatal fiúkat, férfiakat Németországba vitték, ők ott estek hadifogságba. (04:20) Debrecenben is kialakították a gettót, a zsidókat elhurcolták, vagyonukat lefoglalták. (06:46) A szovjetek megérkezésével kialakuló harcok és a bombázások számos civilt is megöltek. Az interjúalanynak és családjának is 4 hétig az óvóhelyen kellett maradnia. (13:32) 1944 októberében foglalták el végleg az oroszok Debrecent, vadásztak a közelben bujdosó németekre. Az interjúalany családját nem zaklatták a randalírozó, részeg vörös katonák, mivel házuk közel volt a szovjet parancsnoksághoz. Mindemellett nagyon nehéz volt az élet, mivel minden szolgáltatás hónapokig szünetelt (víz, gáz, fűtés, áram). (16:44) A harcok során (ideiglenesen) rengeteg ember elmenekült. A korábbi 130.000 fős városban 1945 januárjában csak 15.000-en voltak. (18:00) A család férfitagjait elhurcolták katonának vagy leventének.Nagyon nehéz volt újból talpra állni, sokat kellett nélkülözni. (29:32)

Gadó György 1930-ban született egy zsidó családban. A holokausztot túlélve 1945 után csatlakozott a kommunista párthoz. Csak az 1960-as évektől kezdett ráeszmélni a kommunista rendszer valódi arcára, arra például, hogy mennyire félretájékoztatják az embereket. Különösen bántónak találta ezt a frissen megalakult Izrael állam vonatkozásában, ami döntő szerepet játszott abban, hogy kilépett az MSZMP-ből és csatlakozott a Demokratikus Ellenzékhez. 0:5--milyen vallási háttérből származott; 2:0--hogyan változott meg 1945 után a vallás helyzete a világon és Magyarországon; 4:25--milyen volt a személyes viszonya gyermekkorában a valláshoz; 6:59--hogyan zajlott Magyarországon a holokauszt, hogyan sikerült túlélnie a holokausztot; 14:34--hogyan folytatódott az élete a háborút követően, hogyan tanult tovább; 19:6--hogyan és mikor kezdett el a különböző ifjúsági szervezetekben tevékenykedni; 24:7--milyen volt első munkahelye a Népművelési Minisztériumban; 26:30--munkája a Népszabadság sajtóarchívumában; 28:37--munkája a KSH-ban; 31:21--hogyan és miért lépett ki a pártból; 33:13--hogyan csatlakozott a Demokratikus Ellenzékhez, minek köszönhető az Izrael melletti kiállása

0:00 családi háttér, Szolnokon nőtt fel, zsidó vallásúak, de meggyökeresedett magyarok voltak 1:43 1944. márc. 19-én megszállták Magyarországot a németek, és ettől kezdve az élet mindennap nehezebbé vált, a mellettük lévő házba beköltözött a Gestapo, az ablakból látja az ismerőseinek az elhurcolását, köztük a nagybátyjának a deportálását 3:16 minden hat évnél idősebb zsidónak tekintendő személynek sárga csillagot kellett fölvarrnia a ruhájára, a biciklijét le kellett adnia a rendőrségen, mert nem lehetett biciklije, hasonlóképpen elvették a rádiójukat, az iskolába sárga csillaggal kellett járnia 5:22 délelőtt csak 10-12 között lehetett utcára mennie, később egyáltalán nem mehettek ki, majd pár nappal később a lakásukat el kellett hagyniuk, és a gettóba kellett költözniük 7:50 a gettóban 10-12-en laktak egy nagyobb szobában, a város lakossága részéről nem éreztek együttérzést, de voltak emberek, akik ilyen körülmények között is megőrizték emberségüket a zsidókkal szemben 9:35 a 14. születésnapját a gettóban töltötte, de később az édesapját behívják munkaszolgálatra, ott egy légitámadásban tüdőlövést kapott, túlélte, felépülése után viszont elviszik Buchenwaldba, majd Bergen-Belsenbe, ahol meghalt 12:11 Szolnokot egy szőnyegbombázás érte, őket a gettóból romokat takarítani kivezényelték a helyszínre, nemsokára azonban közölték őket, hogy elviszik őket, nem vihettek magukkal semmit, se jobb ruhát, se jegygyűrűt, se ceruzát, se iratokat stb. A gettó iskolájában gyűjtötték össze az összes nőt, levetkőztették őket, átkutatták a nőket, majd szekerekkel kiviszik a cukorgyárba a megye valamennyi gettójából összegyűjtött zsidót, mintegy ötezer embert. 18:01 Itt egy hétig tartották őket egy nagy hodályban összezsúfolva, enni egyáltalán nem kaptak, csak az utolsó napon, a táborból két vonat indult: az egyik az életben maradást jelenthette, a másik pedig a biztos halált, az édesapja munkaszolgálata miatt előbbibe kerültek 20:20 a vagonba hetvenöt embert zsúfoltak be, Ausztriába vitték őket; ezalatt pedig a második vonat Auschwitzba ment, ahol szinte mindenkit megöltek a gázkamrákban, főleg a munkaképtelen nőket és gyerekeket; 22:57 a családot Ausztriában elosztják egy gyárba dolgozni, ő is dolgozni akart, mert a munkaképesek nagyobb eséllyel éltek túl, itt kilenc hónapig dolgozott éjjeli műszakban 24:40 a felszabadulás idején megszöktek, szerencséjük volt, nagybátyja orvos volt, ezért befogadták őket Bécsben az ostrom idején 25:39 zsidónak tekintették azokat is, akik már keresztények voltak, de két nagyszülőjük zsidó volt, ezért a kikeresztelkedés sem mentette meg az embereket 27:04 a megsemmisítő táborokról mélyen hallgattak előttük, de a külföldi rádiók sem szóltak róluk, ugyanakkor amikor az irataikkal együtt mindent elvettek, már tudták, hogy velük nem kell elszámolni, beszéltek a cukorgyári kínzásokról, ahol többeket halálra vertek, vagy kínoztak 29:42 visszaemlékezik a tábori életre, amely nehéz volt, de elviselhető, különösen a többi táborhoz képest, itt a táborban látták, hogy a szomszédban az SS elkezdenek építeni egy tábort rabok számára, akik közül az egyik magyar volt, aki elmondta nekik az auschwitzi történteket 33:02 Magyarországról 1944 májusától nagyjából 450 ezer embert deportáltak, közülük 17 ezren kerültek ausztriai munkatáborba, ahol munkaerőhiány volt, itt a családok együtt maradhattak 41:12 mesél a naplóírásáról, a nagybátyja révén szerzett papírt és írószert, az áldozatok számára pedig a különböző nyilvántartásokból következtetnek 44:39 elmond egy verses imádságot 1944 óévéből

Az interjúalany beszél családjáról, életkörülményeikről a két világháború között (0:20). Szól arról, hogyan vitték őket gettóba (4:54), majd arról, hogyan zajlott a deportálás és milyen munkát kellett végezni a táborban (11:24). Beszél az auschwitzi táborról (16:05), majd átszállításáról Görlitzbe (17:50). Beszél a felszabadulás körülményeiről (24:45, 34:50), illetve elemzi a zsidóság helyzetét és a második világháború tanulságait (39:33).

Az interjúalany beszél arról, hogy egy ortodox zsidó családban született (0:53), vall zsidóságáról és arról, hogy 16 éves kora óta párttag (3:54). Mesél arról, hogy két nagybátyja emigrált Palesztinába a 30-as években és megalapították az izraeli hadsereg elődjét (6:00), a koncentrációs táborbeli körülményekről (7:10), arról, hogy kinevették őket, mikor elvitték a gettóból (9:10), a mai magyar közéletben jelenlévő antiszemitizmusról (11:01), népművelő feladatairól (11:52), fia tanulmányairól (12:57), nyugdíjas éveiről (14:14), a zsidó szokásokról, a vallás sajátosságairól, az ünnepekről (15:24). Beszél férjéről (23:59), 1956-os emlékeiről (25:56), a Rákosi-rendszerről (29:22), Marosán Györgyről (30:16), a Kádár-rendszerrel és Kádár Jánossal kapcsolatos gondolatairól (31:41), az 1945-ös hazatérése utáni életről (33:45), tanulmányairól (37:25), nővéréről, aki szintén megjárta Auschwitzot (41:03), munkaszolgálatos édesapjáról (43:28).

4-21 perc: Ludovika Akadémia, kiképzés a második világháborúban, bunkerásás Székesfehérvár és a Balaton mellett, bevetések és küldetések, tűzharcok és életveszély, orosz tankok és fegyverek, 21-32 perc: Németországi szolgálat (Drezda, Rajna-völgy, Büdesheim), utazás, bombázások, Franciaországi szolgálat (150 km-re Párizstól), zsidók 32-33. perc: Zsidók, zsidó karaván 33-38. perc: Hazaút és hazaérkezés

Az interjúalany beszél a családjáról (0:14), iskolai tanulmányairól, az ott szerzett élményeiről (1:35), a bonyhádi zsidó közösségről, azok kettéosztottságáról (kétharmaduk ortodox, egyharmaduk neológ zsidó volt) (3:13), majd visszatér gimnáziumi emlékeire, a keresztény osztálytársak, tanárok vele szemben tanúsított viselkedésére (5:04). Elemzi a zsidótörvények saját életére gyakorolt, valamint általános hatásait (5:58), és megemlíti a zsidókkal szembeni verbális diszkriminációval kapcsolatos személyes tapasztalatait, de kitér a szomszédok segítőkészségére is (9:51). Beszámol a német megszállást követő eseményekről, a család bonyhádi gettóba való bevonulásáról, az ottani körülményekről (11:48), a munkaszolgálatosként eltöltött hónapokról (15:30), a meghiúsult kiugrási kísérletet, és a nyilas hatalomátvételt követő időszakról, a kórházi kezelésének köszönhető ismételt megmeneküléséről, családja sorsáról (16:49), a budapesti gettóról, az ott uralkodó elképesztő körülményekről (22:19), a nyilas uralom utáni időszakról, hazatéréséről Bonyhádra, a hihetetlen mértékű inflációról (25:48), az Auschwitzból hazatért bonyhádiak lágerről szóló elbeszéléséről, melynek kapcsán ismét kitér - ezúttal részletesebben- családja megpróbáltatásaira (29:05), végül pedig említést tesz esküvőjéről, házasságáról (31:21).

Az interjúalany beszél a második világháborúról és miskolc június 2-i bombázásáról (1:00), majd arról, hogyan fejezte be jogi tanulmányait és helyezkedett el a miskolci Kereskedelmi Kamaránál és pár nappal később hogyan vitték el dolgozni (2:48). Szól az útról egy német katonavonaton, majd arról, hogyan építettek erődöt Erdélyben, s hogyan mentek át a Felvidékre, mikor az oroszok megjelentek (4:55). Beszél sacai kiképzésükről, melynek során majdnem ő ő kapta meg kezelésre a Faust-gránátot. Végül egy másik ember próbálta ki, viszont rosszul működött, így leszakította a két kezét (7:30). Elmeséli, hogyan vándoroltak a Felvidéken a frontot követve, majd végül vitték ki őket Csehországba (11:28). Útközben a partizánok megtámadták egyszer a vonatot (14:00). Húsvétkor Túrócszentmártonban találkoztak az egyik Kossuth rokonnal, aki Németország felé haladtában mind az ötüknek ajándékozott 100-100 szlovák koronát (16:12). Márciusban a német katonák március 15-i ünnepséget rendeztek a magyar katonáknak (18:00). A háború hivatalos befejezése után is folytatták a harcot a csehországi német csapatok, bár az ő magyar osztaga felvette a kapcsolatot a partizánokkal (18:50). Közelről látta, ahogy egy partizán kivégzett egy német tisztet (20:00). Az őrségben látta, ahogy magyar tábornokokat visznek el orosz autókon (21:30). Május 15-én fogságba estek, majd különböző csehszlovákiai helyszínek után Romániába került hadifogságba (22:30). Ott tudták meg, hogy össz-szövetséges rendelet, hogy nem lehet több hadifoglyot ejteni, a meglévőket pedig el kellett volna engedni. Közben tífuszt is kapott, így hazaengedték szeptember 5-ére (24:40). Elmeséli, hogyan töltötték a karácsonyt 1944-ben: hüvelyeket és kézigránátot akasztottak a fára, illetve valami bon-bont is kaptak, de a tisztek egy részét elsikkasztották (26:52). Szól a zsold mennyiségéről és arról, hogy legtöbbször nem lehetett elkölteni (28:30), valamint arról, hogy miként lett szakaszparancsnok (29:05). Beszél a tetvek elleni harcról, és a németek kiváló tetű-ellenszeréről (30:00), valamint arról, hogyan viselkedtek velük szemben az orosz és román katonák (31:44).

0:00 bemutatkozás 2:20 családi háttér 5:26 édesapjának azt mondták, hogy cukorrépát szedni vitték el, de bevagonírozzák , és Komáromban átadják őket a német hatóságoknak 9:10 egy édesanyának a börtönben halt meg a kislánya, a német katonák rángatták ki a kezéből, és bedobták a halottak közé, klórmésszel leöntötték, és bedobták a halottakat a Dunába 10:20 kb. 44 ezren voltak, mikor az oroszok felszabadították őket 11:00 nem tudták, hogy miért vannak ott, elszedték mindenüket, főleg az ékszereket és a ruhákat, mesél a tábori életről 16:06 mire hazaértek a házukat ledózerolták, a benne lévő dolgokat eladták 19:25 édesanyja elment dolgozni a tanácsi építőkhöz dolgozni, de az nem volt elég az iskolába nekik, ezért ő is elment dolgozni 22:12 az élelmiszereket jegyre lehetett egy ideig kapni, és csak utána lett jobb, a cigányság számára A Kádár-rendszer volt a legjobb 27:40 az élet jobb volt, jobb kedve volt az embereknek, volt értelme az életnek 29:40 felidézi azt, hogy hogyan hívták be katonának 1968-ban,és hogyan vonultak be Csehszlovákiába 40:30 a cigányság jelenlegi helyzetéről beszél

Az interjúalany beszél arról, hogy hogyan szállították el őket a csendőrök, és miért nem Auswitzba, hanem Ausztriába kerültek. Szól Mauthausenből való szabadulásukról, illetve az őket érő antiszemita megnyilvánulásokról is. 0:20--felmenői, életmódjuk, lakáskörülményeik; 3:32--hogyan, milyen körülmények között szállították el őket a csendőrök a gettóba, és minek köszönhető, hogy nem kerültek Auswitzba -- mi történt velük ehelyett; 14:5--megérkezésük Mauthausenbe; 16:37--hogyan viszonyultak a nem zsidók a zsidókhoz az elszállításuk előtt, illetve azt követően, hogyan érintette őket az antiszemitizmus; 17:56--kiszabadulásuk a munkatáborból, apja halála; 21:30--emlékei az 1956-os eseményekről; 22:20--milyen zsidó hagyományokat tartottak meg

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja fényképész volt 3:48 édesapját elvitték munkaszolgálatosként, a bátyját pedig Buchenwaldba, mindketten meghaltak 6:52 a bátyja sorsáról válogatóbizottság döntött, és diákként a téli fagyban addig locsolták, amíg ki nem végezték 8:45 édesanyját a földön fekve rugdosták, mikor munkára akarták vinni, végül papírt vittek a szívbetegségéről az Andrássy út 60.-ba 11:35 a házuk védett ház volt, de ez megszűnt, így a nagynénjeikhez költöztek, onnan azonban a nyilasok kiterelték, és menetoszlopban a Klauzál térre vitték őket, ott beosztják őket egy lakásba, harminc másik emberrel együtt

Az interjúalany elmeséli, hogy családja egy része hogyan esett a holokauszt áldozatául, másik része pedig hogyan úszta meg az elszállítást. Beszél az oroszok bevonulásáról Budapestre és a század közepének Újpestjéről. Elmondja, hogy hogyan élték meg a holokausztot, és miért nem disszidáltak külföldre. Mesél apjáról, aki nemzetközileg elismert vegyész volt a bőriparban. Végül szól a családjában bekövetkező különböző tragédiákról, illetve arról is, hogy hogyan kellett a férjével a saját lábukra állniuk. 0:11--születés, család, polgári származású felmenői, nagyszülei lágerbe szállítása, szülei, hogyan próbálták meg elkerülni a lágerbe szállítást; 6:48--hogyan élték meg a szovjet hadsereg bevonulását; 7:55--emlékei az 1956-os eseményekről; 11:28--miért nem disszidáltak külföldre; 14:30--születésének körülményei; 17:7--gyermekkora; 17:40--milyen változások álltak be az életében az 1960-as évek elején; 22:50--milyen volt Újpest a gyermekkorában, milyenek voltak az életkörülményeik; 26:35--hogyan lett az édesapjából bőrgyári igazgató, milyen külföldi útjai voltak; 33:30--hogyan állt a saját lábára a házzassága után; 38:8--hogyan hatott az életükre édesapja halála; 39:54--hogyan próbálták bedolgozással kiegészíteni a családi keresetet

Az interjúalany beszél a háború előtti függetlenségi, ellenállási mozgalmakban való részvételéről (1:15), 1944 decemberi letartóztatásáról, a kivégzésekről, börtönélményeiről, többek között az Andrássy út 60-ban töltött időszakról (6:43), Tildy Zoltánnal való találkozásáról, akinek a segítségével kikerült a fogságból (25:01). Mesél a debreceni Ideiglenes Kormányról, a nemzeti bizottságokról, közéleti tevékenységéről (27:09), a kisgazdapárt megszervezéséről (33:40), az 1945-ös önkormányzati és nemzetgyűlési választásokról (33:13), az infláció megfékezéséről (37:21), a békeszerződés előkészítéséről és a koalíció szükségszerűségéről (38:57), a szovjet álláspont megváltozásáról 1947 elején (41:51), az 1956-os forradalom kirobbanásának okairól (44:08), 1947-es letartóztatásáról és 1956-os szerepvállalásáról (46:31), a Szovjetunió álságos hozzáállásáról (48:00), Erdély visszatérésének esélyeiről (51:28), a rendszerváltoztatásról, végül hazatéréséről (54:25).