'50-es évek

0:00 gyermekkor, családi háttér, már tíz éves korától dolgozott 0:50 1944 decemberében, mint leventéket összeszedték őket a csendőrök, és el akarták vinni őket Németországba, de elszöknek, és szentestére hazatérnek 4:18 1945 febr. 2.-án parancs jött, hogy vigyék el őket, különben az édesapjukat vitték volna el 7:44 egy hónapos kiképzés után felesketik őket, majd gyalogmenetben elindítják őket, de egy légitámadás miatt nem jutnak el a bevetési helyükre, így Nagykanizsára mentek, de ott is kaptak egy légitámadást 10:01 mesél a tűzkeresztségről, majd a Kerka folyó mellé vezényelték őket, ahol szintén óriási orosz támadást kaptak, de élve megúszta a támadást, Lendvára rendelik őket vissza 12:41 tüzelőállást foglaltak el a lendvai temető mellett, de nagyon erős tüzérségi támadást kaptak 15:54 Muraszombatnál keltek át a határon, oszlopban meneteltették őket, ott végül kaptak három nap pihenőt, de a sok partizán miatt őrjáratokat kellett tartaniuk, később pedig ellentámadásba mentek ét 20:15 a háború emberpróbáló dolog, kivetkőzteti emberi mivoltából a katonákat, a vér vörösre festette a Mura vizét 23:18 megsebesül, légnyomást is kapott, a századból mindenki megsebesült, a szanitécek bekötözik, majd kiviszik őket a frontvonalból, megműtik, majd egy kórházvonattal vitték ki Ausztriába, de az elégtelen ellátás miatt megkapja a tetanuszt 26:39 egy bajtársa megszökik a kórházból, és értesíti a szüleit, hogy halottnak látta a fiúkat 27:35 a csigolyasérülése miatt kap gipszből egy merevítőt, de kórházról kórházra viszik, Németországot sokkal jobban lebombázták 34:45 sebesültként esik hadifogságba, kaptak rendes étkezést, eleinte még német ellátást, később azonban angol konzerveket kaptak 37:54 DDT-vel fertőtlenítik őket, az angol ellátás megfelelő volt, de a honvágya erős maradt 40:56 a német fegyverletétel előtt két-három héttel esett fogságba, a fogság ideje nagyjából nyolc hónap volt, máig sem szereti a háborús filmeket 42:55 az első transzporttal elviszik őket Bécsig, haza akartak vinni angol konzerveket, és a Chesterfield cigarettát, Bécsben azonban az oroszok elszedtek tőlük mindent, még a naplóját is elveszik, csak a gipsz alatt tudott becsempészni néhány dolgot 46:43 Hegyeshalomnál a hazai földet sokan leborulva csókolták meg, az állomáson kiválogatták a katonákat, sebesültként azonban igazolópapírt kapott, hogy hazautazhat 49:45 1945. október 4.-én ért haza, befejezte a tanulmányait, járniuk kellett marxista szemináriumra is 51:58 elvégzi az egyetemet, tanító lett 53:41 politikával nem foglalkozott, a gimnáziumi tanároknak kötelező volt a szeminárium 55:35 az ötvenhatos hírek nehezen jutottak el hozzájuk, csak a vasutasok hozták a híreket, kokárdákat csináltak, és kitűzték őket 58:42 behívatja az igazgató a kokárdák miatt, ahol a járási pártbizottság emberei fogadták, és hallgatják ki 1:01:05 elterjed a hír, hogy letartóztatták, de nem volt igaz, a helyi események spontán módon törtek ki 1:03:07 felvonulást tartottak, megalakul az ideiglenes nemzeti bizottság, ő is bekerül, részt vesz a működésében 1:06:34a kompromittálódott elemeket leváltották, az iskolaigazgatót is leváltották, őt akarták a helyére rakni, de visszautasítja 1:08:34 végül járási oktatási szakfelügyelőnek nevezik ki 1:10:43 az orosz beavatkozás véget vet mindennek, mindenki félt a megtorlásoktól, orosz páncélos is jött hozzájuk, ő nem volt otthon, pedig keresték 1:17:13 igazi rendszerváltoztatás nem volt, nem így képzelte el a rendszerváltoztatást 1:18:54 mikor 1956-ban hazatért, egészen 1957 februárjáig tanított, de át akarták helyezni őt Nagyatádra az 1956-os szerepe miatt 1:20:13 internálják Nagyatádra, Csurgóra, Kaposvárra majd Kistarcsára, ahol nyolc hónapig fogva tartották, utána egy politikai tiszt akarta beszervezni, hogy a kollégáiról jelentéseket írjon, ezért két év rendőrségi felügyelet, valamint munkanélküliség következett

Az interjúalany beszél ifjú koráról, a Rákosi uralom viszontagságairól, beszolgáltatásokról (1:30), az '50-es évek mindennapjairól (2:50), az állami gazdaságok működéséről (4:37), államosításról, tervgazdálkodásról (5:15) és (7:50), besúgásról, internálásról (10:45). Az interjú második felében a II. világháború kegyetlenségeit eleveníti fel. Bemutatja az óvóhelyeket, légiriadókat (11:27). A munkaszolgálat nehézségeit, zsidóüldözést, környéken zajló bombázásokat (14:45). Hangsúlyos eleme az interjúnak a II. világháború mindennapjait bemutató rész (15:25), valamint a szovjet megszállás (19:44). Szemléletesen mutatja be a szovjet katonák szokásait, életét (29:12, 37:55).

Az interjúalany beszél magáról, családjáról, apja betegségéről, életkörülményeikről (0:14), arról, hogy már az óvodában nagy jövőt jósoltak neki (5:40), tanulmányairól (8:39), a család társadalmi helyzetéről (10:58), az ’50-es évekbeli hitéletről (14:45), az otthoni körülmények megváltozásáról (16:50), a gyermekkori szabadidős tevékenységekről, édesanyjáról (19:06), gyerekkori példaképeiről, érettségi utáni munkájáról (29:17), 1968-as csehszlovákiai emlékeiről (36:20), főiskolai élményeiről (37:44).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, munkás szüleiről (0:12), majd rátér arra, hogy gyerekként milyen játékokat játszottak, hol aludtak (5:00). Beszél az ünnepekről, a karácsony megünnepléséről (8:20). Szól II. világháborús emlékeiről, a bombázásokról, valamint arról, hogy kiszedették a fülbevalókat a lányok füléből, nehogy a szovjetek kitépjék (10:57). Szól a svábok kitelepítéséről Solymárról. A listáról az utosló pillanatban vették le őket, mert édesapja foglalkozására szükség volt, de sok rokonukat kitelepítették (13:18). Szól arról, hogy sokan elásták az értékeiket abban a reményben, hogy még visszatérhetnek. Szól az első és második transzportról, valamint arról, hogy Karlsruhe környékén barakkokban szállásolták el a kitelepítetteket (17:00). Egyik kitelepített sógora 1954-ben egy felhívás hatására Ausztráliába települt, ahonnan még ma is levelezik a két család (21:00). Megemlíti az 56-os forradalmat (22:48), majd rátér arra, hogy a kitelepítés után nem volt tanítás sokáig, ő pedig dolgozni kezdett. Először az óvodában segített be, majd kitanulta az esztergályos szakmát (23:40). Később irodai munkára került, békekölcsönt kellett váltania, majd végül a faiparban kezdett dolgozni. Itt ismerte meg a férjét is, aki később iparengedélyt váltott ki (27:10). Arról is szól, hogy sokan félelemből magyarosították a nevüket (31:50). Végül a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről szól, a rengeteg munkáról, ami az ország újjáépítéséhez kellett. A fejlődést jól jelzi, hogy nem kellett annyi gyermekkoporsót készíteni, mert a gyermekhalandóság nagyban csökkent. Szól arról is, hogyan élénkült meg a németországi rokonokkal való kapcsolattartás 1956 után (32:30).

0:00 családi háttér, szülei parasztcsaládból származtak, nem nélkülöztek, mert a föld megadta nekik az élelmiszert 3:23 a háború alatt azonban a cukrot csak jegyre adták 5:51 a szűkebb család megúszta a háborút, de édesapja testvérei katonák voltak, egyiküket a jugoszláv szabadcsapatok kivégezték 10:03 mesél az általános iskolai évekről 13:47 mesél a TSZ-életről 18:24 felidézi 1956-os emlékeit

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, arról, hogy nem vették fel középiskolába kulák szárazása miatt, majd arról, hogy miként került be mégis a nagykanizsai Mezőgazdasági Technikumba Batári Károly tanár segítségével (0:18). Szól arról, hogyan zajlottak a beszolgáltatások, valamint arról, hogy hogyan barátkoztak össze a környék ÁVO-parancsnokával, aki először kenyerrél látta el őket, majd a beszolgáltatási rendszert alakította át úgy, hogy meg lehessen élni (3:30). Szól arról, hogy az ÁVO-parancsnok és a plébános jó barátok voltak. A plébános tanította a gyerekeket motorozni, az ávós pedig néha benzint vitt neki. Arról is szól, hogy a plébános Isonzónál döntötte el, hogy pap lesz, ha túléli a csatát (7:35). Szól arról, hogyan végezte el az iskolát, hogyan szervezték a TSZ-eket a környéken, és hogyan léptették be édesapját (12:10). Szól a TSZ-ek kezdeti nehézségeiről, átszervezésekről, egyesülésekről (16:00), majd arról, hogyan szüntette meg az együttműködést a rendszerváltoztatás (19:20). Szól a határsávról, arról, hogy egy bizonyos területen minden lábnyomról jegyzőkönyvet vettek fel, illetve arról, hogy milyen hisztéria volt a Titóval való szakítás kapcsán. Arról is beszél, hogy miként tudtak kommunikálni a jugoszláviai szlovén területeken rekedt szomszéd falvakkal (20:25). Beszél Lendvahegy különleges helyzetéről, ahol a falubelieknek szőlője volt, a kettős birtokokról, és arról, hogy 1949-ben már nem mehettek át szüretelni (25:50).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kikerült az orosz frontra, ahol életét vesztette, sosem látta az édesapját, így édesanyja egyedül nevelte 3:33 gyerekként besegítettek a mezőgazdasági munkákba 4:00 1950-ben kezdődtek a kitelepítések, egészen 1952-ig tartott, őket 1952 júniusában telepítették ki, felidézi ezt a napot, egy órájuk volt arra, hogy amit elvisznek, összeszedjék 7:23 bevagonírozták őket, elszállították őket, Ebesre internálták őket a Hortobágyra 11:06 egy tanyán egy istállóban szállásolták el az internáltakat, tisztálkodni nem tudtak, egy gémeskút állt a rendelkezdésükre 13:47 mezőgazdasági munkákra fogták őket, központi étkeztetés volt, de a minősége az átlagnál is rosszabb volt 17:43 ősz végén hazakerül, de betegen, végül felépült, a szüleit 1953-ban engedték haza, de csak Zalaegerszeg mellé egy pincébe költöztek, 1956-ig laktak ott, akkor visszaszerezték a lakást, de kifosztva, minden faanyagot eltüzeltek belőle időközben 20:45 nevelőapja az erdészetnél tudott elhelyezkedni, ő ipari tanulónak ment, asztalosnak tanult 22:30 mesél a későbbi családi eseményekről és a vállalkozásáról 27:00 háborús emlékeit idézi fel, bolgár katonák foglalták el a falujukat, de azokról nincs negatív emléke 29:26 a jugoszláv határ el volt aknásítva, katonaként a határőrökhöz műszaki alakulathoz került, ezért sokat tudott a jugoszláv határzárról, de ezt a szakaszt később fölszedték 35:00 1956-ban megalakult a helyi nemzetőrség

Az interjúalany szól gyermekkoráról, édesapja cséplőgépének államosításáról, és arról, hogy korán hozzá kellett szoknia a házi és a kemény munkához is, mert édesapja 1942-ben kiment a frontra (0:20). Szól arról, hogy könyvelői vizsgát tett és a szövetkezetben kezdett dolgozni. Ekkoriban folytak az internálások, ő éppen lekerült a listáról, de rokonait elvitték. A trafikban gyorsan vásárolt nekik cigarettát meg ételt és beadta a vasúti kocsi résein (6:30). Két ávós lerángatta a vonatról, megfenyegették és megjegyezték a nevét. Ezután folyamatosan figyelték és nem hagyták elhelyezkedni. Sőt, a kommunista pártbizottság még bálozás során is nyilvánosan elhagyatta velük a termet (9:08). Szól további elhelyezkedési kísérleteiről, ám egy hónap után a helyi pártbizottság utasítására mindenhonnan kitették (11:20). Levelet írt az országos pártközpontba, akik a megyei pártbizottságot küldték ki kivizsgálni az esetet, de a helyiek nem engedték kiszállni a megyei pártbizottságot és eltussolták az ügyet. Több mint tíz évig nem dolgozhatott, 1952-tól 1963-ig (14:00). Szól családalapításáról is, a lakáshelyzetről, és arról, hogy még az 1960-as években is tulajdonképpen éheztek (20:48). Rátér világháborús emlékeire, arra, hogy kapott repesztalálatot a házuk, illetve arra, hogy az óvóhelyen a német katonák nyugtató gyógyszert osztottak. Később az orosz katonák nagyon megverték a falu orosz tolmácsát, aki egy I. világháborúból itt maradt orosz bácsi volt, akin számonkérték, hogy miért nem tért vissza a Szovjetunióba (24:35). Rátér az orosz katonák értékelésére, az erőszakoskodó, barbár kozákok és a civilizált tisztek közötti különbségre (35:00).

Az interjúalany először kiváló dolgozói kitüntetését mutatja meg (0:00), majd szól a kommunista rendszer kiépüléséről Magyarországon. Édesapját szabotázs miatt börtönbe csukták, a javakat államosították. Édesapja kiszabadulása után folytatta oktatását (1:30). Szól arról, hogy a TSZ megalakulása után alkalmi munkákból élt (4:40). Szól katonai szolgálatáról (8:00), majd Kádár János politikáját és foglalkoztatását értékeli (10:40). Arról is szól, hogyan verték át a biztosítók és hogyan működik a korrupció (13:00). Szól az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (15:00), majd a munka világáról a kései ötvenes, korai hatvanas években (16:00). Szól a rendszerváltoztatásról, Kádár nyugdíjazásáról (19:10), majd a kádári foglalkoztatáspolitikáról (20:40). Végül az építőiparban szerzett tapasztalatairól szól (23:50).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a névadásáról, valamint arról, hogy milyen veszélyes játékokat játszottak a világháború utáni Székesfehérvárott (0:22). Beszél arról, hogy nem járt óvodába, mert édesapja földműves volt (5:10). Szól iskolájáról, a tanítási körzetekről (7:15), valamint a szórakozási lehetőségekről, a táncokról, és arról, hogy mikor egy fiú hazakísérte, édesanyja nem sokkal lemaradva követte őekt (10:15). Beszél a KISZ-életről, a Bambi és a Traubi szóda rendezvényekről és kirándulásokról (12:45), valamint megemlíti, hogy 1956-ban gyermek volt, és örült, hogy nem kellett két hétig iskolába menni (15:10). Beszél a továbbtanulás dilemmájáról, és arról, hogyan lett kereskedőtanuló. Itt nem választhattak szakot, hanem a személyzetis döntötte el, hogy hová járjon (16:45). A főnöke gyakran szándékosan terhelte őket, például zárás előtt még megpakolta a kályhát, hogy nehéz legyen kitakarítani (21:55). Szól tanulóéveiről, a kis csoportokról (23:10), majd az 1970-es évekről, a lakásszerzésről (26:25). Beszél a rendszerváltoztatásról, a diszkont-áruházzá alakulásról (29:20). Végül arról szól, hogyan tudott saját üzlethelyiséget bérelni, miután erre lehetősége nyílt (31:20).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:21), szülőfalujáról, a vajdasági Torontáltordáról (1:03), gyerekkoráról (1:57), tanulmányairól (3:18), arról, hogy az egyetemen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc délvidéki eseményeivel kezdett foglalkozni (7:50). Beszámol a katonasággal kapcsolatos (Szarajevóban szolgált) élményeiről (8:37), a jugoszláv szocializmusról (12:27), a délvidéki magyarság helyzetéről Trianontól napjainkig: megemlíti a terület visszacsatolását Magyarországhoz, a délvidéki vérengzést, a jugoszláviai téeszesítést (17:02), beszél édesapja második világháborús részvételéről, kommunisták által történő meghurcolásáról (19:55), a magyarság helyzetének javulásáról (21:38), arról, hogy magyarként a szerbeknek is taníthatott történelmet (26:18). Mesél a „fölülről csinált” délszláv háborúról (26:18), a civil lakosság megpróbáltatásairól (29:35), a fizetések nagymértékű csökkenéséről, az elképesztő inflációról (30:30). Megemlíti, hogy 1994-ben Debrecenbe költözött (32:42), végül kitér a vallásos életére (33:28).

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:29), arról, hogy tanulmányai elvégzése után főagronómusként dolgozott, majd TSZ-elnök lett (3:14). Mesél német származásáról (7:44), a cserkészmozgalommal kapcsolatos emlékeiről (10:55), az 1956.-os forradalom közvetlen előzményeiről, és az október 23-i eseményekről (21:07), a kistarcsai politikai foglyok kiszabadításáról, debreceni hazatéréséről (26:58), valamint arról, hogy nem gondolt komolyan a disszidálásra (32:54). Beszámol arról, hogy diploma után neki is agitálni kellett a falvakban a TSZ-be való belépésért (35:22), valamint kitér a TSZ-ek működésére (37:56), és megfogalmazza véleményét a mai fiatalok helyzetével kapcsolatban (39:24).

00:00-00: 50 Születési körülmények. 00: 51 -01: 58 Gyerekkor. 01: 59 -02: 31 Szülei foglalkozása. 02: 32- 03: 24 Iskola. 03: 25- 03: 53 Katonaság. 03: 54- 04: 55 Az 1950-es évek. 04: 56 -08: 20 Az 1956-os forradalom. 08: 21 – 11: 20 Pesti események. 11: 21-12: 48 Dunaújváros. 12: 49-14: 00 Szocialista város. 14: 01 – 14: 56 Sztahanovista-ünnep. 14: 57 -16: 50 KISZ tagság. 16: 51 -18: 56 Szórakozás, koncert. 18: 57- 23: 48 Labdarúgás. 23: 49 -25: 45 Katonaság. 23: 48 - 26: 54 Házasság. 26: 55-27: 30 Templomba járás. 27: 31 -28: 34 Falusi búcsú. 28: 35-29: 39 Kádár-korszak. 29: 40 -30: 20 Rendszerváltoztatás. 30: 21 -30: 55 Nyugdíjas évek. 30: 56- 31: 56 ’90-es évek, párttagság kérdése. 31: 57-33: 14 Szocializmus. 33: 15- 35: 06 A régi rendszer hibái. 35: 07 -36: 09 Unokái. 36:10 : 37:47 Életének legszebb időszaka.

00:00-00:45 Születési hely, idő. 00:46-05:47 II. Világháború, német bevonulás, német katonák, orosz katonák. 05:48-09:00 Zene. 09:01-12:11 TSZ, traktor főiskola, munka, lakodalmas zenészet. 12:12-18:00 Horthy Miklós, Horthy-korszak, lovak, megélhetés a háborúban és utána. 18:01-27:54 Rákosi Mátyás, 1956, katonaság, disszidálók. 27:55-52:00 TSZ szervezés, feketevágások, Kádár és Rákosi közti különbség. 52:01-59:27 Rendszerváltoztatás, fellépések, lakodalmak.

Az interjúalany szól erdélyi születéséről, arról, hogy a szülei nyugatra menekültek, míg ő rokonoknál maradt, majd elmentek érte 1946-ban. Még Erdélyben járta a 3. osztályt, de Petru Groza ígéreteivel ellentétben teljesen román volt az oktatás (0:36). Szól arról, hogy Sopronban megdöbbentette a bombázás pusztítása (3:00). Budapestre került kollégiumba, ahol a háború utáni körülmények között patkányinvázió volt (5:10). Szól a Kisképző akkori tanári gárdájáról (6:55). Elmeséli, hogy miként csapták ki egyik társát azért, mert találtak nála egy Life magazint, majd az úgynevezett MHK-gyakorlatokról szól, ami militarista jellegű testnevelési gyakorlatsorozat volt (9:20). Egyszer megtagadták a gyakorlatok végzését, a tanár pedg térden állva könyörgött, hogy folytassák. Szól egy kollégiumi társukról is, meggyőződéses sztálinista volt, gyanús ügyletekkel, akit 1956-ban beépített provokátorként láttak viszont (12:50). Szól arról, hogy miként élték meg Sztálin halálát (20:32), majd arról, hogy milyen volt a politikai hangulat az 50-es években (21:30). Beszél 1956-os emlékeiről, az írók és művészek társaságáról, Csurka Istvánról, Moldova Györgyről, az október 23-i eseményekről (23:12). Szól arról, hogyan állt be nemzetőrnek a toborzáskor, miként kaptak fegyvereket és hogyan tisztogatták le őket (27:44). Elmeséli, hogyan menekültek el a lezárt iskolaépületből (31:30). Beszél arról, hogyan próbáltak kijutni Budapestről egy barátjával, annak barátnőjével és édesapjával (32:30). Beszél a forradalmi események utáni újrakezdésről, a kirúgásokról, illetve arról, hogyan tartottak nekik kötelező eligazítást az ellenforradalomról (35:15). Szól arról, hogyan telt meg az egyetem KISZ-esekkel, hogyan jelentgették fel a tanárokat a "polgári szellem" miatt, és hogyan tudták a hangadókat kirúgni félévkor (38:04). Beszél végzéséről 1962-ről, Barcsay Jenővel való kapscolatáról, iletve arról, hogyan uralta a képzőművészetet Aradi Nóra, hogyan rágalmazta őket egy cikkben, illetve hogyan fenyegette meg nyíltan Barcsay Jenőt (39:30).

Bakos Ildikó meséli el életét.

0:00 családi háttér, gyermekkor 1:04 a bátyja szerzetes volt, a szerzetesrendek feloszlatásáról 1950-ben döntöttek, a bátyja rendjét is feloszlatták, egy éjjel elhurcolják azokat, akik ennek ellenére nem léptek ki a rendből 4:07 pincehelységbe viszik őket, egyenként vallatják a szerzeteseket, verték őket, ürüléket etettek velük 7:16 látogatni nem lehetett, mert mindig későn értesítették a szülőket 15:30 egy ideig voltak szabadlábon, de szerzetesrend nem volt sehol, így Budapesten folytatta a teológiai tanulmányait 18:04 az egészségügyi gondjai miatt abbahagyta a teológiát, a vallatás alatti trauma utóbb elmezavart okozott nála, ez okozta a halálát 20:28 ezeket a történeteket egy volt osztálytársától tudta meg a testvérével történteket, évtizedekig hallgatniuk kellett róla, ő sem tanulhatott tovább a „család világnézete” miatt 24:31 felidézi a beszolgáltatásokat, a piacról vették meg, hogy teljesítsék, kuláknak voltak minősítve

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan került a gyógyszerész pályára az 1960-as években, és hogy milyen átalakítások zajlottak ekkor a gyógyszeriparban. Beszél az 1950-es években lezajlott patikaállamosításokról, illetve szól a rendszerváltoztatást követő patikaprivatizációban betöltött szerepéről is. 0:13--származás, család, iskolái, hogyan utasították el a tanári pályára való jelentkezését, és hogyan sikerült továbbtanulnia, egyetemi tanulámányai; 2:23--a Gyógyszertár Vállalat megalakulásának és a korábbi patikaállamosításoknak a története; 6:4--hogyan alakult át a gyógyszerészet az 1960-as években és milyen munkákat végzett pályakezdőként, majd elismert gyógyszerészként; 8:48--részvétele a patikaprivatizáció kidolgozásában és a magángyógyszertárak megindításában; 13:39--a pécsi gyógyszertár vállalat; 15:10--hogyan élte meg az államosításokat, mi történt az államosított patikák dolgozóival; 18:7--az 1960-as modernizáció hatásai és következményei; 23:30--mennyire elégedett a pályájával

Az interjúalany beszél arról, hogyan végezte el középfokú tanulmányait, majd hogyan járt a pécsi orvosi karra azért, hogy ne kelljen katonának mennie, valamint azért, hogy átjelentkezhessen a gyógyszerészetre (0:10). Közben szövödében és traktorosként is dolgozott (6:30), végül pedig matematika-fizika szakra ment, szintén azért, hogy átjelentkezhessen, de ezt nem engedték meg (9:00). Laboránsként kezdett dolgozni egy pécsváradi patikában, közben pedig a szegedi gyógyszerészetre felvételizett. A posta késve hozta ki a levelet, így egy nappal később tudott csak a felvételire elmenni, de Búzási Géza professzor gyorsan összehívott egy felvételi bizottságot külön neki. Így jutott be végül a gyógyszerészet szakra (12:00). Beszél egyetemi éveiről, a tantárgyakról, a szakérettségisekről, az ösztöndíj összegéről (16:40). Szól arról, hogyan zajlott le az államosítás a gyógyszertárakban (21:38), és részletesen leírja a patikák meglepetésszerű megtámadását és lefoglalását (24:15). Arról is részletesen szól, hogyan szervezték át és standardizálták a gyógyszertárak működését (27:00). Szól későbbi munkahelyeiről (31:00), vvalamint arról, hogy miként küldték el szakvezetői továbbképzésre a minisztériumba, hogyan lett gyógyszertárigazgató, és arról, hogy milyen jól meg volt alapozva az akkori felügyeleti rendszer (33:40).

46 évet Angliában töltött, 1937-ben született Szentesen. Édespja a MÁV-nál dolgozott(0:35).Édesapja azt szerette volna, hogy az insterjúalany is vasutas legyen, ennek mentén tanult tovább, de végülis matróz szeretett volna lenni(2:32). Mivel matróz lett a Duna egész vonalán hajózott, így olyan helyekre is eljutott, ahová a kommunizmusban szinte senkinek nem volt lehetősége(5:53).1956-ban a Fekete-tengernél tartózkodott, nem nagyon volt tisztában a hazai eseményekkel. Október 24-én ért haza, ekkor kezdődött a személyes '56-os története. Erről beszél az interjúalany(6:27).25-én kiment egy tüntetésre és ekkor már szemtanúja is volt néhány véres eseménynek(ÁVÓ-s sortűz stb)(7:40).Nemzetőrnek jelentkezett, fegyvert is kapott. Feladata a rendfenttartás és járőrözés volt. Az interjúalany a fegyverzetéről és különböző harci eseményekről mesél(9:46).Egyik őrjárat alatt érkeztek meg a szovjet harckocsik Gödöllőre, bár indultak is tovább Budapest felé(13:31). Megérkezett a parancs, le kell tenni a fegyvert, ezt nagyon nehezen dolgozta fel. Ekkor tervezte el, hogy disszidálni fog(15:00).November 14-én indultak útnak, ekkor látta a szétrombolt Budapestet(16:22).Egy teherautóval Hegyeshalomon keresztül Ausztriába szökött(17:14).Menekülttársával Bécsbe mentek, és gyárba került, ahol némi segélyhez jutott(18:55).Azt még hozzáteszi, hogy amikor Pesten áthaladt, a betört kirakatokból semmi nem hiányzott, senki nem fosztogatott(19:45). Ekkoriban szinte semmijük nem volt, így azt tervezték, hazamennek, hogy egy pár személyes holmit összeszedjenek. De utána újra disszidálni akartak.Ennek a történetét meséli el(20:40).Az interjúalany az Egyesült Államokba szeretett volna eljutni, de oda nagyon nehezen lehetett eljutni. Így Angliába került(25:57).Az interjúalany számára nagyon szokatlanok voltak az angol mindennapok(27:27).10 év után kapott amnesztiát, és mivel hontalan volt, a magyar állampolgárságát is ki kellett kérnie. Elmeséli az ezzel kapcsolatos kálváriáját(29:19).Ezután gyakran hazajárt, de nehezen szokta meg újra a magyar viszonyokat - de hozzáteszi: "Magyarnak születtem, itt születtem, magyarnak is haljak meg!"(32:08).

Az interjúalany beszél születéséről, családjáról (0:00), majd a háborús emlékekről, a bunkerben való rejtőzködésről (1:18). Szól földműves szüleiről, a mezőgazdaság terrorizálásról az 1950-es években (3:12). Elmeséli, hogy édesanyja két nővére az Egyesült Államokban élt, és az 1956-os forradalom után hozzájuk akart disszidálni. Egy rokon megszervezte átjutásukat Ausztriába, ahol különböző rendházakban szálltak meg (7:26). Elmeséli azt az élményét, mikor az osztrák ferences missziós nővéreknél lakott, s a kápolnájukban rádöbbent Isten létezésére, ami elnyomott minden kommunista propagandát (12:00). Szól a szerzetesrendek feloszlatásáról (14:30), valamint arról, hogy miként döntött úgy, nem megy Amerikába, inkább a nővérek fogadalmát kívánja letenni (17:30). Szól arról, hogyan végezte el a teológiát, miként dolgozott a rend óvodájában, valamint a rend történetéről (21:48). Beszél arról, hogy miként került ki Brazzaville-Kongóba, ahol az "enyhe kommunizmus" miatt nem az iskolában, csak a kápolnában taníthattak hittant. Említi az ország jó oktatását is (22:55). Végül a kongói emberek barátságosságáról, vallási életükről, hosszú és szép ünnepi miséikről szól (29:20).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, és a debreceni piacolásról (0:20). Rátér a földjükre illetve a kenyérlángos készítésére (2:20). Szól általános iskoláiról, valamint arról, hogyan került a vegyipari technikumba (6:28). Szól arról, hogy felküzdötte magát kémiából, s így elvégezte a technikumot s a hajdúsági gyógyszergyárban kezdett dolgozni (11:35). Szól arról, hogy milyen egyéb oktatást kapott, és hogyan doktorált a vetőmagtermesztés területén (13:55). Szól arról, hogy miként találkoztak az orosz katonákkal a megszállás során (18:28). Szól a németekről is, akik kulturáltabbak voltak, sőt, még fogkrémet is használtak (22:50). Mesél a földosztás mikéntjéről, az igénylőbizottságról, majd arról, hogy a szövetkezetesítés során tulajdonképpen visszavették a földeket (26:45). Beszél arról, hogy miként kezdődtek Debrecenben az 1956-os tüntetések (31:10). Végül arról szól, hogy miként nyomták el a forradalmat november 4. után, majd arról, hogy miként gyalogolt haza, mert a vasút és a közút nem volt biztonságos (39:12).

Az interjúalany Budapesten született, édesapja a doni hadsereg repülősparancsnoka, de a katasztrófa után leváltották a németek(0:13).A háború után Székesfehérvár reptérparancsnoka lett. A Rajk ügy előtt szerencséesen nyugdíjba vonult, így nem volt kitéve a későbbi koncepciós pereknek(1:16).Édesanyja polgári családból származott, Sopronból(2:30).Sárándra járt iskolába 1950-től. A sárándi évekre nagyon jól vissza tud emlékezni, így megemlíti az '50-es évek nyomorúságos mindennapjait is. Itt földművelésből éltek, mivel más lehetőségük nem volt: édesapját a "nép ellensége" címszóval bélyegezték meg, édesanyját kulákká minősítették(3:16).1956-ban édesapját felkérték a helyi forradalmi tanács elnöki posztjára, de ő nem fogadta el 3 gyerekére, feleségére és a rossz nemzetközi helyzetre hivatkozva. Az interjúalany erről és más 1956-os eseményekről mesél(8:35).Az interjúalany kiváló tanuló volt, Debrecenbe járt gimnáziumba. Erről szól pár mondatot(12:56).Deliné Fráter Katalin a KISZ-ről és akkori politikai atmoszféráról adja elő személyes történetét(14:10).Az egyetemre való bekreülése nem volt könnyű, mivel a személyes múltja, megbélyegzése még 1956 után is kísértette. Erről a szól az interjúalany(21:49).1963-ban ment férjhez, aki agrármérnökként dolgozott. Esküvőjükről és házasságuk kezdeti éveiről hallhatunk pár történetet(24:24).Édesapja 1964-ben halt meg(26:18).A Kádár-korszakban a külföldre való utazás korlátozott volt, de az interjúalany személyes kapcsolatai révén kiterjedtebb utazási szabadságot élvezett. Ennek hátteréről mesél(28:05).Deliné Fráter Katalin itt a nagyszüleiről, azok származásáról, foglalkozásáról, életviteléről szól(32:44).Szót ejt a békekölcsönről is(38:08).A Rákosi és a Kádár korszakban is rendszeresen megfigyelték a családját. Különösképpen az édesapját és az édesanyját. Ehhez kapcsolódó történeteket hallhatunk(40:20).

Az interjúalany 1947-ben született Mogyoródon. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Szülei osztályidegen értelmiségiek voltak, így elveszítették munkájukat. Végül 1953-ban apja gyárban, anyja iskolában helyezkedhetett el, ekkor kissé javultak az életkörülmények. (03:40) Apja jogász volt, a KALOT egyik alapítója, 1945 után az FKgP majd a Barankovics vezette Demokrata Néppárt képviselője lett. (05:26) Az 1956-os eseményeket Mogyoródon élte át. Apja megmentette a helyi rendőr családját, ezért később nem vitték el. (06:44) Beszél diákélményeiről, hogyan tudott osztályidegen gyerekként tanulni. A Kádár-korszakban már nem kezelték hátrányosan, ezért bejuthatott főiskolára orosz-testnevelés szakra. (11:00) Kézilabdát és atlétikát oktatott. Beszél tanári pályafutásáról. (14:10) Beszél a '60-as, '70-es évek iskolai sportéletéről. (15:32) Az interjúalany NB2-es kézilabdás volt és indult atlétikaversenyeken is. Visszatér a diáksport részletes elemzésére. (21:38) Az interjúalany kint volt az 1980-as Moszkvai Olimpián nézőként. A sportélmények mellett barátaival sokat üzleteltek az oroszokkal. (27:50) Tudta, hogy a nyugatiak az afganisztáni agresszió miatt nem vettek részt a Moszkvai Olimpián. (29:30) Beszél az olimpián 1896-tól máig végbement változásokról. Elmondja a doppingszerek káros hatását. A teljesítménynövelők miatt már nem rajong az olimpiáért, sokkal többre becsüli az amatőr sportot. (36:00) Véleménye szerint ma több igazolt sportoló van, de a fiatalok összességében sokkal kevesebbet mozognak, egészségtelenebb életmódot folytatnak. (37:40)

Az interjúalany mesél apja II. világháborús katonai szolgálatáról, illetve, hogy a háború után hogyan kezdett új karrierbe. Beszél édesanyja családjáról, protestáns lelkész nagyszüleiről és arról, hogy nekik milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az új rendszer kiépülése során. Szól apja 1956 alatti tevékenységéről, és arról is, hogy a családja hogyan élte meg a forradalmat. 0:7--születés, családja, származása, szülei; 3:11--édesapja részvétele a II. világháborúban, felmenőinek a története, milyen módon vészelték át egyéb rokonai a II. világháborút; 13:27--mihez kezdett az édesapja a II. világháborút követően, hogyan tudott továbbtanulni; 19:10--édesanyja munkahelyei, az 1950-es évek vallási élete, lelkész nagyszülei részvétele a helyi zsidók menekítésében; 27:37--apja véleménye a II. világháborút követően kiépülő rendszerről, hogyan éltek az 1950-es években; 31:57--hogyan élte meg a családja az 1956-os eseményeket, hogyan vélekedtek a forradalomról a rokonai és ismerősei

Gyermekkori, gyermekkorban átélt háborús emlékképektől a fiatal felnőttkorig. A II. világháború utolsó évében született az öccse, ott, ahol a háború elöl a pincében keresett menedéket a család (01:57). A szovjet megszállók a házukban működtették a telefonközpontot. Ez viszonylagos biztonságot is jelentett. Apja katona, édesanyja az ellátás híján súlyos beteg volt. A család gyermekei Rákoshegyre kerültek (03:40). Az édesapa hazatérése és az édesanya részleges felépülése után a család a nincstelenségből próbált talpra állni (06:00). A banktisztviselő apa és a betegellenőrként Sülysáptól Rákoshegyig (gyalog) ingázó, dolgozó édesanya a gyermekeket nehéz körülmények között nevelte fel. (07:41, 13:49). A gyermekkor maradandó szépségei, emlékei (sok-sok munka és játék, szoros baráti kötelékek, emlékezetes iskolaévek) mellett (09:07) az ifjúsági élet, úttörőmozgalom közösségformáló ereje és az iskolai tanulmányok elevenednek meg (11:21, 12:47). 1956-ról és az eseményekről alig-alig volt információja (15:09). A közgazdasági technikumban képesített könyvelő / vállalati tervező / statisztikus végzettséget szerzett. Tanítóképzőbe nem kerülhetett "egyéb" kategóriájú származása, osztályidegen besorolása miatt (18:07). Szó esik tanulmányokról, érettségiről, korabeli iskolai évekről, a szigorú, de kulturált viseletről, viselkedési normákról (20:51). A emberi hétköznapokról... A pénzügyi területen dolgozó fiatal hölgy foglalkozása, munkája mellett (24:41) a katonai szolgálatát éppen megkezdő fiatalemberrel történt megismerkedéséről vall -a későbbi férjéről... zárszóként házasságukról (1966. április) és következő évben megszületett lánygyermekükről (26:00).

Az interjúalany szülei földművesek voltak, ő maga is tanyasi iskolába járt. Gyerekkorára és a pusztai életre emlékezik vissza(0:08).Édesapja 18 évesen vonult be az első világháborúba, szerencsésen túl is élte a harcokat(7:10).Férje a második világháborúban fogságba esett, először Romániában, majd a Szovjetunióban raboskodott. Az ő háborús történetéről mesél(9:28).Antal Jánosné arról mesél, hogyan kérte meg a férje a kezét, s hogy a házasságnak akkoriban milyen feltételei voltak akkoriban(17:29).A Horthy-korszakban rendezett anyagi körülmények között éltek, ezzel kapcsolatban a szűkebb családi kör történetéről is beszél(18:57).Az édesapja a helyszínen élte át Budapest ostromát. Édespja és saját háborús élményeiről beszél(21:25).Az interjúalany a gyerekkori földműves munkáiról mesél(23:58).A szovjet megszállással kapcsolatban elmeséli, amikor először találkozott vörös katonával. Beszámol a fosztogatásokról és az erőszakoskodásokról(25:15).1949-ben kilakoltatták a családot a tanyájukról és egy lakást kaptak helyette. Az új körülményeket eleveníti fel(34:02).Ezt a videot nem lehet tájmkódolni...

0:00 családi háttér 00:30 a háború idején fiatal lány volt, zöld tábori levelekkel tartották a kapcsolatot, mesél a debreceni bombázásokról 2:05 német katonákat is elszállásoltak náluk, elvonulásuk után kozák felderítők jöttek, a közeli kertben a tömény italokat elfogyasztották, ők ezalatt bujkáltak 10:44 az ötvenes évekre emlékezik vissza, alig volt élet a háború után, jöttek a beszolgáltatások 16:45 1956-ból nem vettek észre sokat, de a kulákok elnyomása vagy a beadások megszűntek 18:39 a hatvanas években az élet javult, a megtermelt javaikat megtarthatták, több áru volt az üzletekben, ugyanakkor megindult a TSZ-szervezés, de később a TSZ felvirágzott

Az interjúalany rövid bevezetés után rátér az interjú fő témájára: az 1956-os forradalom pásztói eseményeire, amelyeket 11 éves gyerekként követett végig. Először a rendőrség épületének ostromáról mesél, majd a pártház elfoglalását idézi fel. Ezután a szovjet emlékmű ledöntésének emlékei következnek. Kitér a közigazgatás és a rendfenntartás helyi megszervezésére, és az ebben részt vevőket később ért retorziókra, majd a márc. 4.-e után Pásztón is átvonuló szovjet tankokkal való különös találkozásának történetét meséli el. 0:18--hogyan kezdődtek az 1956-os események Pásztón, hogyan értesült a budapesti eseményekről; 5:15--hogyan zajlott a rendőrség ostroma; 11:36--hogyan kezdődött Pásztón a forradalmi hangulat; 13:12--mi történt a pártbizottság épületében, hogyan verték le a vöröscsillagot; 18:50--hogyan menekültek el a helyi párttitkárok; 20:13--mi történt a helyi szovjet emlékműnél; 23:45--hogy zajlott a tanítás a forradalom napjai alatt; 27:35--milyenek voltak a forradalmat követő retorziók, megtorlások; 29:4--hogyan történt a forradalom leverése, hogyan vonultak át a városon a szovjet tankok; 38:8--a későbbi időszakban mennyire lehetett beszélni az 1956-ban történtekről; 41:18--milyen módon kutatnak a mai napig az akkori események után