politikai rendőrség

0:00 a nyolcvanas években tagja volt a Dialógus Békecsoportnak, előbb Budapesten majd Szombathelyen a főiskolán 3:10 a Dialógus alapvetően egy békemozgalom volt, amely az atomfegyverek ellen tiltakozott 5:40 Szombathelyen teljesen nyíltan csinálták a mozgalmat, mesél az ellenük folyó megfigyelésektől, a főbérlőiket zaklatták, a klubjukat be kellett zárniuk 7:38 őt személy szerint nem érte sok kellemetlenség, de behívták beszélgetni a rendőrségre, egy évig szüneteltette a főiskolai éveit, akadályozni próbálták az elhelyezkedését, lehallgatták a telefonját és lemásolták a levelezését, őt összesen nyolc ember figyelte 11:42 mesél a látványos akcióikról 13:56 1985 körül a csoport tevékenysége elsorvadt, részben a zaklatások miatt, részben pedig a vezetői ellentétek miatt 15:03 a rendszerváltoztatást érdeklődve figyelte, de nem kapcsolódott be; a diákok számára azonban a saját dokumentumaival tudja illusztrálni a szocializmust

0:00 családi háttér 2:00 építészmérnök akart lenni, de a vallásos kötődése miatt nem vették fel Budapestre, ezért kémia-fizika szakos tanárként tanult Debrecenben 6:54 negyedéves korában már kinevezett tanársegéd volt, így egyetemi karrier várhatott volna rá, de végül nem volt üres hely, így kihelyezik a debreceni vegyipari technikumba, de nem ment tanítani, mert behívták katonának 8:47 a kutatóintézetnek sikerült egy tanársegédi állást szereznie, így ő elfogadta, 1959-ben szerezte meg az egyetemi doktorátusát 13:10 felidézi kutatóintézeti emlékeit, de végül távoznia kellett, és egy budapesti kutatóintézetnek dolgozott tovább 18:40 elnyert egy egy éves kanadai ösztöndíjat, de nagyon nehezen engedték ki, de 1967 februárjában Bécsen keresztül ki tudott utazni 22:59 míg Magyarországon februárban már nem volt hideg, Kanadában még javában tartott a tél, az ösztöndíja aránylag sok mindenre elég volt 25:34 1956 októberében éppen a gyermekét sétáltatta, mikor látta a vörös csillag leverését 27:26 Kanadában spórolni igyekezett, eleinte egy albérletben lakott, majd egy diákoknak épített vendégházban lakott 30:55 1967. november 7.-én tüntetést tartottak a szovjet nagykövetség előtt, a kollégái nem javasolták neki, hogy elmenjen nézelődni 33:04 a főnöke nem járult hozzá, hogy még egy évet kint legyen, csak fél évet maradhatott, mesél arról, hogy figyelték, a családja miatt nem maradt 35:47 mesél az Egyesült Államokban tett látogatásáról, elvileg nem mehetett volna be, mert párttag volt, de nagy nehezen mégis kapott vízumot, így meglátogatta New Yorkot, sőt Washingtont is 41:57 másodszorra is ki tudott menni az USÁ-ba, a felesége Magyarországról kapott vízumot, és úgy látogatta őt meg Kanadában 45:11 1968 augusztusában jöttek haza

Az interjúalany 1948-ban született Budapesten. Beszél iskolai éveiről. Egész életét meghatározta a Fazekas Gimnázium, a kiváló pedagógusok. (06:52) Az ELTE matematikus szakát kezdte el több volt gimnáziumi osztálytársával együtt. (07:50) Rájött, hogy a matematika nem neki való, ezért 1974-ben beiratkozott a Zeneművészetire, zenetörténésznek tanult. (08:52) Közben jótékonykodott, ellenzéki politikai mozgalmakban vett részt. Több neves ellenzékit ismert meg, egyesekkel ma is tartja a kapcsolatot. (14:46) A SZETA (Szegényeket Támogató Alap) alapító tagja (1979). Itt közelebbről megismerte a szociológusok munkáját, szemléletmódját. (18:52) Ismerte Demszky Gábort, részt vett a szamizdat könyvek kiadásában. A rendőrség egyszer ki is hallgatta. (22:50) Benne volt a Duna-körben. Beszél a Bős–Nagymaros körül kialakult politikai vitákról, tiltakozásokról. Az egyik tüntetésen ismerkedett össze Sólyom László későbbi köztársasági elnökkel. (31:20) Kapcsolatban volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatával, amelyből később kialakult az SZDSZ. Elmondja a szervezet létrejöttének eseményeit, a kialakult célokat. (37:34) Beszél az első nagy ellenzéki tüntetésekről. A rendszerváltoztatás előtti években már a nemzeti ünnepek előtt letartóztatták az ellenzéki vezetőket. (41:06) 1988 tavasza, Kádár leváltása után lehetett biztosan érezni, hogy szétesik a rendszer. (43:22)

Az interjúalany beszél II. világháborús katonaemlékeiről, illetve a Don-kanyar közelében teljesített frontszolgálatáról. Elmondja, hogy hogyan vonultak át az oroszok a tanyájukon, és hogyan úszta meg, hogy ne telepítsék ki őt is a vidék többi svábjával együtt. Végül elmeséli, hogy hogyan szállította el az ÁVÓ kényszervallatásra, és milyen módon sikerült megmenekülnie ez elől. 0:16--gyermekkora, származása, miért nem telpítik ki ; 1:20--hogyan telepítették ki a II. világháború után a rokonságát, hogyan sikerült neki és családjának megúsznia a kitelepítést, hogyan kezdenek új életet, miután mindenükből kifogatták őket; 3:35--katonaévei a II. világháború alatt, frontszolgálata a Don-kanyar közelében; 10:20--hogyan alakítottak belőlük új alakulatot, hogyan szenved sérülést egy ütközetben, hogyan jutott haza; 18:36--hogyan élték meg a tanyájukon az oroszok átvonulását, hogyan lett az apja az oroszok tolmácsa; 24:25--hogy szállítják el a falu svábjait málenkij robotra, a svábok kitelepítése; 20:10--mit ettek a fronton, milyen volt a katonaság, hogyan lett zászlóírnok; 35:40--milyen volt a visszavonulás a frontról; 37:38--hogyan vitte el az ÁVÓ és hogyan úszta meg a kínvallatásokat

Az ismert interjúalany 56-os forradalmár, állami kitüntetett, a POFOSZ alelnöke. 1956-ban a Szegedi Néptanács tagja, az események aktív résztvevője és hiteles elbeszélője, írója, számos tanulmány és könyv szerzője. Elbeszéléséből nem csak a szegedi események mozzanatait követhetjük végig, de összefüggéseiben is látjuk a történteket. Bepillantást kapunk az államvédelmi szervezetek felépítéséről és működéséről is. November 6-án letartóztatták, három évig ült börtönben. Kihallgatásának, fogva tartásának körülményeiről, a szegedi nyomda megvédéséről is beszámol. Kiderül az is, miként lehet nemzetőr úgy, hogy sosem volt a Nemzetőrség tagja. Igazi korvallomás tanúi lehetünk.

00:00 A család bemutatása 01:55 Tanulmányok 04:45 Továbbtanulási kudarcok az osztályidegenség miatt 12:40 Hogyan kerültem a Magyar Rádióhoz? 18:36 Tevékenység a Rádiónál, megfigyelés 23:30 A Népstadion avatása 24:40 1956 eseményei Sárváron 27:55 Megfigyelésről 1982 29:35 1956 eseményei 36:50 Üldöztetések 1956 után 45:30 Pedagógiai és sport sikerek, a Kádár-kor hétköznapjai

Az interjúalany beszél arról, hogy a II. világháborúban fiatal kora miatt szabadcsapat tag lett, majd a pápai ejtőernyősökhöz csatlakozott (0:10). Kétszer szökött meg orosz fogságból, majd magyar fogságba került, hastífuszt kapott, kórházba került (1:30). Fiatalon kellett szembenéznie a halállal, de túlélte, sőt, hazamehetett és leérettségizett (3:20). Ellenállásban szervezkedett 1945 után, sőt, a Bakonyban elfogták, és megfenyegették, hogy apját elviszik, így hagyta magát elvinni (7:00). Az oroszok először Veszprémben hallgatták ki, ahol nem verték, de nem fűtöttek (8:30). Úgy vallatták, hogy mindig ugyanazt kérdezték, és így kerestek "ellentmondásokat". A bíróság biztosított "tolmácsot", de az sem tudott magyarul, így alig értette meg, hogy 10 év javítótáborra ítélték (10:00). Sopronkőhidán és Lembergen át a Burját-Mongol Köztársaság egyik haláltáborában kötöttek ki az erdőirtási területen. A hegyek közötti nehéz munka után térdig érő vízben kellett hazamenni, az emberek elkezdtek meghalni (13:50). Szól arról, hogy mennyire meglepődött a kenyér grammban való számolása miatt, illetve arról, hogy nagyon megbetegedett (19:45). Az őszi orvosi ellenőrzés során 3/4 invalidusnak nyilvánították és elküldték krumplit szedni. Ő megpróbálta megölni magát egy mérgező növénnyel, de a magyar orvos megmentette (22:08). Majdnem száz nagyon beteg társával együtt tutajon úsztatták egy kórháztáborba, ahol már nagyon hideg volt, a holttesteket pedig farkasoknak adták (27:50). Egy ún. invalid kolóniára szállították ezután, ahol összebarátkozott egy orosszal és a konyhára került dolgozni (32:25). Ezután egy mezőgazdasági táborba került, ahol krumplit szedett egy magyar brigáddal (35:00). Elmesél egy epizódot egy matematikus oroszról, aki meg tudott enni egy vödör nyers krumplit, s a táborparancsnoknak jutalmul még egyet adott neki (37:20). Egy orvosi ellenőrzésnél megállapították, hogy már jól van, így visszakerült az erdőirtásra. Hamarosan megint beteg lett, de most nem akarták kórházba engedni, de végül mégis sikerült (42:15). Végül arról szól, hogy egy pakoló brigádhoz került, és ekkorra már kitanulta, hogyan lehet életben maradni a táborban (47:20).

Az interjúalany röviden szól családjáról és életéről (0:16), majd rátér az 1950-es évek jellemzésére, oktatására (1:20). Elmeséli, hogy édesapja politikai fogoly volt 1950-56 között, valamint azt, hogy mikor hallott először apjától erről, és azóta milyen eszközzel kutatja a történetet (2:30). Szól arról, miért tartóztatták le édesapját: beszervezte egy főleg magyar katonatisztekből álló hírszerző szolgálat. Apja ellen a fő vád az volt, hogy nem jelentette fel őket, illetve az, hogy az ő lakásában adták át egymásnak a rádiót (4:08). Elmeséli édesapja szabadulásának történetét: őket nem a forradalmárok szabadították ki '56-ban, hanem kitörtek, az őrök pedig nem csináltak semmit. Amikor '56 októberében hazajött, akkor látta először édesapját (9:30). Szól a hírszerző hálózat felépüléséről. Egyes tagjai 1950-ben Ausztriába akartak távozni, ahol tűzharcba keveredtek a zöldávósokkal. Az egyik sebesültet elkapták, kivallatták, és így jutottak el édesapjához (12:32). Bevitték az Andrássy út 60-ba, ahol 2-3 héten keresztül vallatták. Igyekezett úgy válaszolni, hogy a rádióról való tudomását ne lehessen rábizonyítani (15:25). Az interjúalany részletesen elmeséli a bírósági tárgyalást: első és másodfokon is halálra ítélték édesapját, majd az Elnöki Tanácstól kapott kegyelmet (19:32). Szól a siralomházról (29:00) és arról, miként tudatták vele, hogy életfogytiglani börtönre módosították a büntetését (31:20). Elmeséli, hogyan módosították később az életfogytiglant 8 évre (38:05). Végül a disszidálás körülményeit meséli el, majd azt, hogy jugoszláviai táborokban vártak a híreket, végül pedig Franciaország befogadta őket (40:40).

0:00 családi háttér, gyermekkor, az iskolában osztatlan tantermekben voltak, először egy gimnáziumban, később egy kertészeti szakközépiskolában tanult, de végül egy osztályfőnöki órán tartott toborzás után honvédségi hadtápszakra jelentkezett, később pedig határőrnek 2:06 első őrse egy Brennbergbánya közeli hely volt, onnan egy másik hegyi őrsre helyezik, majd bekerül kádertartaléknak 4:16 egy hansági őrsnek lett a parancsnoka, ahol borzasztó állapotok uralkodtak, eleinte nem akart ott szolgálni, de végül megszerette, és 25 évig volt ott, mesél az elektromos határzárról 6:34 évente kb. 1000-1200 riasztást kaptak, mesél a határőrség mindennapi életről 10:41 a változás 1987-től érzékelhető volt, elmeséli, hogy milyen nagy erőket mozgósítottak a 70-es években a disszidálók ellen, kb. 800 embert, főleg NDK-sok szöktek, de ellenük fegyverhasználati tilalom volt 13:40 ’88 elejétől felszedték a jelzőrendszert, mert nagyon elavulttá vált, végül egy politikai döntéssel kiengedték az NDK állampolgárait, de őket a román állampolgárok követték a menekülésben 16:52 a rendszerváltoztatás nem érte őket váratlanul, a határőrségnél már sejtették, hogy változás lesz, 1993 júliusáig a sorkatonákat kiváltották a hivatásosokkal 19:18 új technológia, és új munkaterületek (pl. embercsempészet, idegenrendészet) váltak a határőrség részeivé, számos új ország állampolgára akart átszökni a határon, és nagyon megnövekedett a papírmunka 21:23 mesél különböző történeteket, az emberi tragédiák többsége a román állampolgárságúaknál volt, akik mindent hátrahagytak, és az embercsempészek szinte kifosztották őket 30:27 mesélt arról, hogy volt egy romániai magyar, akit mindig meghatározott időközönként fogtak el, hogy meleg vacsorát ehessen

Az interjúalany beszél kulák szüleiről (0:10), a szovjet megszállásról (0:32), az ellene felhozott vádakról, elhurcolásáról (3:15), az Andrássy út 60. börtöneiben töltött időszakról (5:42), ahonnan a Markóba szállították (8:03), majd Kistarcsára, ahol 8 hónapig egy zárkában tartották (9:47). Mesél arról, hogy édesapját agyonverték (12:13), majd visszatér kistarcsai emlékeire (12:59), ezután recski „élményeiről” beszél (15:57), majd elmond egy Faludy Györggyel kapcsolatos történetet (20:36), kitér a mai helyzetre (26:38), majd megemlíti, hogy csak az 1956-os forradalom végén hallott az eseményekről, így nem tudott azokban rész venni (28:17).

Balassa Klára a Rajk – ügy egyik elítéltje: a „sleppet” sújtó mellékperben 15 évet kapott, mint Lazar Brankov titkárnője. 1956 nyarán, jóval főnöke rehabilitációja után szabadult. Kisfiát a börtönben szülte meg: elvették tőle és a többi politikai elítélt gyerekéhez hasonlóan nevelőotthonba adták. Noha a Párt anyagilag rehabilitálta (erkölcsileg soha), a hatvanas években Párizsba ment gyermekének apja, a Rajk – perben szintén elítélt Branislav Zsivkov után. Párizsban, a Nanterre-i egyetemi könyvtárban dolgozott nyugdíjazásáig, ma egy kis francia faluban, Courcôme-ban él a fiával, Ruffec mellett. Az interjú két nagy tematikus blokkra tagolódik: az első rész érdekessége a harmincas – negyvenes évek társadalomtörténeti vonatkozásaiban rejlik, beleértve a kettős megszállás megpróbáltatásait is (a nyilas éra zsidóüldözései – a szovjet hadsereg nők elleni nemi erőszakcselekményei); a második rész a Rajk – per és a börtönévek története. Az első rész összefoglalása: házasságon kívüli születés a Horthy – adminisztráció magasan pozicionált személyiségének családjában; örökbeadása után gyermekévek a trianoni határ túloldalán, Zomborban; zsidó származású nevelőanyját eredeti családjára hivatkozással megmenti a deportálástól; „viszonzásul” az oroszok bejövetelekor nevelőanyja vállalja a nemi erőszakot a fiatal lány helyett. A második rész összefoglalása: szerb nyelvtudása révén állás a jugoszláv követségen: Lazar Brankov titkárnője lesz; Tito kiátkozása után is a követségen marad; Brankov szovjetunióbeli, majd Rajk itthoni elítélése után a „második vonalat” sújtó perben 15 évet kap; a letartóztatás körülményei, az ÁVH kihallgatási módszerei; börtönévek, börtönviszonyok; neve nincs, csak száma: 118; kisfiát, Miklóst a börtönben szüli meg, 3 hónapos korában nevelőotthonba adják: ám egy emberséges ávós elárulja, hova vitték, így találja meg szabadulása után, 1956 nyarán; az immár 5 éves gyermekkel való megrázó találkozásakor elhangzott párbeszéd lett az interjú címe. Az utolsó rész a kiszabadulás utáni évek elbeszélése: a Pethő – intézetet alapító dr. Pethő András segítsége a lelkileg súlyosan sérült Miklós felépülésében; bőséges anyagi kárpótlás az MSZMP részéről: lakás, állás a Rádióban és a Televízióban. Azonban a gyermek apja Párizsban él: mindent feladva utána megy. Disszidálása után nincs visszaút: Franciaországban éli le az életét. 0:00 gyermekkor, házasságon kívüli gyerekként született, az édesanyját megházasítják, de a nevelőapja nem tűrte meg, ezért dajkához, majd örökbe adják 2:47 örökbe fogadó apja leviszi Jugoszláviába, Zombor városába, 1941-ben kapja meg a Bácskát ismét Magyarország 4:57 beszél a zsidókról és a zsidótörvényekről, mivel a nagymamája zsidó származású volt, ezért a két lányával együtt öngyilkosságot kísérel meg, hogy ne vigyék el őket, a kísérletet a két nagynénje túléli, de a holokauszt során megsemmisítőtáborban végzik 6:55 a család elhurcolása után Budapestre ment, ahol befogadták 1944-ben, a pincében húzták meg magukat, beszél a nyilasokról 10:06 ő azért menekült meg, mert az igazi édesanyja egy magas rangú katonatiszt felesége volt, így menekültek meg a deportálástól, a nevelőanyja pedig őt menti meg attól, hogy az orosz katonák megerőszakolják 12:34 be akart iratkozni az egyetemre, de elment dolgozni a jugoszláv katonai delegációhoz titkárnőnek, mert tudott szerbül, ott ismerkedett meg Lazar Brankov katonatiszttel, aki később a Rajk-per második vádlottja lett 15:40 a követségen dollárral fizették a munkáját 16:25 Brankovot a Szovjetunióban elfogják, és visszahozzák a Rajk-perhez, az ő unokaöccse volt Branislav Zsivkov, aki később az ő férje lett 18:03 1951 januárjában letartóztatták, mert Brankovnak volt a titkárnője, felidézik a Rajk-pert, 15 évre ítélték 21:39 Sztálin halála után a börtönben is könnyebb volt, felidézi az elfogásának körülményeit 25:37 kihallgatták, törvényszék elé viszik, 15 évet kapott, a Margit körúton volt a katonai bíróságon 30:00 gyermeket várt, mikor bebörtönözték, így a börtönben született meg a fia, a szintén bebörtönzött édesapja egy ideig nem is tudott a fiáról 32:32 őket Kalocsára vitték Sztálin halála után, a fiát elválasztották tőle három hónaposan, a fia hajából egy darabot végig magán hordott egy darabot 35:32 1956 augusztusában jött egy bizottság, és mindenkit szabadon engedtek, akik a Rajk-ügyhöz tartoztak, (Brankov is kiszabadult), felidézi azt is, hogy a börtönük ablaka alatt zajlottak a kivégzések 38:21 1956-ban összefutott az egyik kihallgatójával, aki elszaladt előle; a történtek ellenére nem érzett dühöt a végrehajtókkal szemben 39:25 1956. augusztus 12.-én szabadult; a börtönben dolgozniuk lehetett egy idő után; egyenruhában voltak, számokon nevezték a bebörtönzötteket 43:17 a szabadulása után gondot okozott az, hogy mit hova menjen, egyből elment a fiáért Pálfalvára, ott egy gyermekotthon volt, ahol az elítéltek gyermekeit gondozták 46:00 Dr. Pethő Andrást egyik páciensén keresztül ismerte meg, segített nekik 48:58 a forradalom alatt Zsivkov Párizsba menekült; ő kapott lakást és a rádióban munkát 50:27 beiratkozott az egyetemre, magyar tanár lett, de 1966. július 6.-án eljöttek Párizsba, de a fia édesapja akkor már házas volt, és két másik gyermek édesapja

Beszél sváb származásáról és arról, hogy rokonságának egy jó részét a II. világháború után kitelepítették. A többség kint maradt, néhányan gyalogosan visszajöttek. (02:10) A 80-as évek végén az interjúalany részt vett a hátrányos helyzetű, főleg, roma gyerekek számára létrehozott Gandhi Gimnázium és Kollégium alapításában. Oktató és kollégiumigazgató volt. (04:18) Az iskola alapítása és a gyerekek összegyűjtése a 90-es évek elején Pécsen és környékén nehézségekbe ütközött, de a program 20 év alatt elérte, hogy a cigány gyerekek nagy része is középiskolába járjon. (06:02) 1982-ben a Dialógus Békemozgalom alapítója és tagja volt. A mozgalom egykori tagjai máig segítik egymást. A békemozgalom a Szovjetunió afganisztáni agressziója kapcsán alakult, nem akarta, hogy a hidegháborús fegyverkezés újra fellendüljön. A felsőoktatási hallgatók először országosan tüntetéseket szerveztek, később már csak Budapesten lehetett megrendezni a tüntetést. Nemzetközi tüntetést szerveztek, nyugati békemozgalmak tagjai is jöttek a fővárosba. 2 év alatt a mozgalmat a hatalom ellehetetlenítette. (17:04) Gorbacsov hatalomra kerülése után a rendszerváltoztatásig már viszonylag szabadon működhetett a mozgalom, csak a pécsi KISZ Gyurcsány Ferenc vezetésével és a jogi kar néhány oktatója titkosszolgálati segítséggel szállt szembe a Dialógussal. (22:40) Problémának tartja, hogy a történészek nem kutathatják nyugodtan a rendszerváltoztatás előtti éveket, mert félniük kell a feljelentésektől. (13:10) Az interjúalany alapító tagja volt a helyi FIDESZ-nek és az SZDSZ-nek. A mozgalom után kapcsolatba került a fiatal ellenzékkel. Az 1990-es választásokon SZDSZ-FIDESZ közös jelöltként indult. (25:28) Szervezője és résztvevője volt a rendszerváltoztatás előtti ellenzéki tüntetéseknek. Elmondja kapcsolatát a rendőrséggel. (32:52) Elmondja az MSZMP-n belüli változásokat, a párttagok kettéválásának eseményeit. (36:42) Elmondja az ellenzéki csoportok kapcsolatát egymással és a KISZ-szel. (39:36) Az egykori pécsi ellenzéki vezetők, akik a politika különböző oldalaira kerültek, a mai napig tartják egymással a kapcsolatot az összejöveteleken. (40:30)

00:00 - gyermekkora, családja, milyen nehézségei voltak a továbbtanulás során az apja fehér gárdista tagsága miatt; 03:40 - szülei, hogyan viszik el apját, mint kulákot, hogyan zajlott a padlássöprés; 07:39 - apja fogsága, hogyan került bajba az apja a helyi Kolhoz megalapításának sikertelensége miatt, milyen volt az élet vidéken a Rákosi-korszakban, milyen volt a munka a TSZ-ben; 13:57 - hogyan alakult ki annak idején a tanyasi élet, milyen volt a tanyasi élet (nők helyzete, oktatás, gazdálkodás), hogyan szüntették meg a tanyavilágot; 24:36 - apja emlékei az 1956-os forradalomról, hogyan lázadtak fel a börtönben, hogyan jutott ki a börtönből, és hogyan került vissza a Kozma utcába; 29:50 - hogyan rehabilitálják az apját és mit tudott csinálni miután kiengedték; 33:01 - hogyan szórakoztak a tanyavilágban; 39:50 - hogyan éltek a tanyán az 1980-as években, milyen hatással volt a rendszerváltoztatás az életükre, mi a véleménye a rendszerváltoztatásról

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:19), a második világháborúról, édesapja szerepéről, hadifogságáról (0:44). Beszámol katonasággal kapcsolatos emlékeiről, ahol az ÁVH-hoz osztották be. Hangsúlyozza, hogy szükséges lenne, hogy a sorozott ávósokat megkülönböztessük a hivatásos állományú „gazemberektől” (1:19). Elmeséli, hogy 1956-os forradalom alatt is felrótták neki, hogy ávós volt (20:13). Beszél a földművelésről, a háború utáni újjáépítésről (22:17), a földosztáskor kapott földről (26:30), munkájáról vasutasként, majd géplakatosként (27:13). Beszámol arról, hogy édesapja nehezen lépett be a TSZ-be (31:24), arról, hogy milyen körülmények között élt a családjával (33:59), végül pedig arról, hogy a Kádár-korszakban mindenkinek volt munkája (34:54).

Az interjúalany először édesapja katonai pályájáról, a Don-kanyarról, elfogatásáról és szabadulásáról (1:00). Beszámol édesapja többszöri sebesüléseiről, valamint arról, hogy Berlinben amerikai hadifogságba esett, de hazaengedték, mert nem találták semmiben vétkesnek (4:04). Szól a háború utáni évekről, arról, hogyan fosztotta meg az Alkotmány édesapját a diplomájától, hogyan kellett suszterként elhelyezkedni, s ez miként tette tönkre az életét (6:12). Szól az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan akartak először csatlakozni, majd arról, miként beszélte le apja a helyieket, hogy oroszokra támadjanak (10:20). Az interjúalany rátér saját osztályidegen származására és oktatására (15:50). Szól a katonai főiskoláról, a hadsereg hatalmi viszonyairól, és arról, hogy végül mégis sikerült feljebb jutnia a ranglétrán a származása ellenére is (18:26). Szól arról, miként helyezték Salgótarjánba politikai célzattal, valamint azt, hogy egy orvosi vizsgálat ürügyén hogyan tartották hetekig gyakorlatilag fogva az 1980-as években (30:00). A hadsereg és az ország kommunista irányításának tragédiáját is elemzi (37:50). Végül visszatér saját második világháborús élményeire, valamint szól a környező országok katonáival való kapcsolatról, a prágai tavasz eseményeit is érintve (45:00).

Alapi Sándorné, Geczkó Erzsébet (…hogy Nógrád megye megrendüljön…) Az interjú rövid összefoglalása: 0.20-ig röviden bemutatkozik, majd ismerteti a Geczkó Istvánék elleni vádat: a pásztói vasúti híd felrobbantásának történetét. Felidézi a per folyamatát, majd a kivégzést (8.54-10.12). Ezután a sírok beazonosításának és gondozásának nehézségeire emlékezik. Beszél a család által megélt kitaszítottságról, majd a rendszerváltoztatáskor lehetővé vált újratemetésről. Az interjú 2. részében (21.07-től) a korábban már említett témákhoz tér vissza, és egészíti ki emlékeit újabb részletekkel: tiltott temetőlátogatás a lovasrendőrök jelenlétében és a tárgyalás részletei elevenednek fel.

Az interjúalany 1938-ban született Megyaszón (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Beszél családjáról. Apja bárói uradalomban volt kertész, testvére nem született. Gyermekkorában sokat játszott a szembeszomszéd zsidó kisfiúval, a szeme láttára hurcolták el a II. világháború végén. A településen 2 hónap alatt vonult át a front. Az orosz katonák kedvesek voltak a gyerekekkel, de a fiatal nőket megerőszakolták. Közel volt Miskolc, hallotta a bombázásokat. (06:26) Az általános iskolát szülőfalujában járta ki. A Sárospataki Református Kollégiumba jelentkezett, de adminisztrációs hibákra hivatkozva nem vették fel, így nem maradt más választása, csak a kohóipari iskola. Ennek elvégzése után a kohómérnöki karra jelentkezett a Miskolci Egyetemere 1956-ban, de csak gépészmérnöknek vették fel. Később át tudott menni kohász szakra. (14:20) Egyetemistaként ismerte meg későbbi feleségét. 2 hét ismeretség után kérte meg a kezét, egy év múlva összeházasodtak. (16:58) Minden egyetemen végzett fiatalt központilag elhelyeztek a munkahelyeken. Az interjúalany elvileg Csepelre került volna, de apósa el tudta intézni, hogy Diósgyőrben maradhasson. Feleségével szövetkezeti lakáshoz jutottak, családot alapítottak, két gyermekük született. Közben a diósgyőri kohóban is haladt felfelé a ranglétrán. Beszél a kohászati termelés menetéről. (27:22) Beszél a kohóban végrehajtott fejlesztésekről. 1985-ig dolgozott a kohóban, majd kereskedelmi vezérigazgató-helyettes lett, ami elsősorban irodai munkával és utazással járt. Szakmájából kifolyólag több helyen, még Indiában is járt. Beszél szakmai tapasztalatairól. (38:36) Munkája miatt járt nyugati országokban, beszél az ott tapasztalt életviszonyokról. (40:04) A kereskedelmi vezérigazgató-helyettesi pozícióban érte a rendszerváltoztatás, amely olyan változásokat hozott, amelyek a kohót rosszul érintették. Lecsökkent a piac, megszűntek a korábbi kapcsolatok, visszaesett a termelés. A rendszerváltoztatás utáni intézkedések következtében rövid ideig a kohó elsőszámú vezetője is volt, de ekkorra a gyár már kényszerkölcsönökre szorult. Dunaújvárosi kollégáival közösen végül acélértékesítő üzembe is belekezdett. A kohót leállították és szétszedték. (49:32) 1998-ban ment nyugdíjba, de emellett ideiglenesen egy budapesti kohó vezetését is elvállalta. Összesen 33 évet töltött Diósgyőrben. (54:14)

Az interjúalany szól családjáról (0:14), majd oktatásáról, és arról, miként került a légierőhöz (1:55). Szól az akkoriban gyakorta előforduló légibalesetekről (07:15). Beszél az 1948-49-es változásokról, arról, hogy a régi tisztek eltünetése miatt az ő szakmájában gyorsan fel lehetett emelkedni, de a családja átélte a mezőgazdasági terrort (10:25). Szól a Rákosi-rendszer felépítéséről, az elhárítás tevékenységéről a repülőtereken, repülőtisztek letartóztatásáról, eltüntetéséről (13:52). Szól a hadsereg és a légierő káderesítéséről 1956 után (19:44), majd az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeit eleveníti fel (24:26), külön kiemelve Kablai Lajos szerepét, aki elejét vette az események rosszabbra fordulásának (29:40). Külön szól a Kádár-kormány megalakulásáról, és arról, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem Szolnokon alapították meg (31:52). Visszatér még Kablai Lajos szerepére (38:20), majd arra, hogy látta a megszálló szovjet csapatokat a levegőből (40:22).

Az interjúalany 1932-ben született Kisújszálláson. A Műegyetemen tanult az 1956-os forradalom alatt. Beszél az egyetemi életről, a diákokról. (05:26) Részletesen beszél a forradalmi eseményekről, az általa látott harcokról. (11:24) Az interjúalany nem harcolt, mivel megfenyegették, hogy kirúgják az egyetemről, állásából. (13:24) A víz-, áram- és gázszolgáltatót kivéve mindenhol sztrájkok kezdődtek, békés tüntetések voltak. (14:30) Beszél az oroszok támadása utáni védelmi harcokról. A tankok ellen gyakorlatilag nem volt fegyverük a forradalmároknak. (16:54) November 4-ig az orosz tankok nem lőttek, utána azonban elkezdődtek a komoly harcok. A tankokat Molotov-koktélokkal próbálták harcképtelenné tenni. (20:26) Az interjúalany fényképeket készített a forradalomról. (22:12) A szabadságharc leverése után orosz egyenruhába öltözött magyarok szedték össze az általuk résztvevőnek vélt embereket. Ekkor már fényképezni sem lehetett. (24:08) Beszél a letartóztatásokról, megtorlásokról. (25:40) Egy kitűzött kokárda miatt az interjúalanyt nem vették vissza az egyetemre, dolgoznia kellett. (26:50) Beszél a megtorlásokat levezénylő és a korábban a Szovjetunióba menekülő kommunistákról. (29:20) Elmondja Kádár hatalomátvételének menetét, az "ellenforradalom" kifejezés köztudatba ültetését, a Kádár-korszak mindennapjait. (32:28) A forradalom alatt sokat vártak a "Nyugattól". A magánemberek segítettek, élelmiszert, segélyeket hoztak, küldtek. (36:02) Látta, ahogy Puskás és több más válogatott futballista elhagyta az országot. (36:30) Beszél 1956 előtti munkájáról. (39:26) Több ismerőse, munkatársa, diáktársa halt hősi halált a forradalom alatt. A győzelemben nem bízott, mert tisztában volt a Szovjetunió katonai erejével és tudott arról, hogy valójában a Vörös Hadsereg nem kezdte meg a kivonulását Magyarországról. (42:26)

0:00 családi háttér, édesanyja első világháborús emlékeiről beszél 4:30 a II. világháborúban a családjából sokan meghalnak a II. világháborúban, Auschwitzban is 5:25 a Rákosi-korszakban nem élt Magyarországon, így közvetlen élmény nem érte ebből a korszakból, de Sztálin halálára emlékszik 7:11 1978-ban költözött Magyarországba, mert Romániából a hatóságok elűzték, a magyarországi befogadásra öt évet kellett várni, elsősorban az ellenzékiekkel kereste a kapcsolatot, rövid ideig a budapesti egyetemen tanított, de onnan politikai okokból eltávolítják 11:00 külföldi nyomásra kapott útlevelet, és taníthatott külföldön, így az Egyesült Államokban is, a a Kádár-korszakról lesújtó a véleménye 12:09 a nyugati kultúra egyetemi közege megkönnyebbülést hoz, a barátai a külföldön maradásra biztatták 14:02 1988. június 16.-án őrizetbe veszik egy tüntetésen, de a rendőrség sem hitt már abban, hogy ez a rendszer fenntartható 15:27 a rendszerváltoztatás jelentős lépés volt, noha nem mindenben értett egyet a megvalósult tényekkel, de felesleges tagadni, hogy rendszerváltozás volt, megszűnik a pártnak az egyeduralkodó jellege, megszűnt az állami gazdaságirányítás, intézményesült a pluralizmus és a szólásszabadság 19:58 a rendszerváltoztatás megbukott, mert a legfontosabb morális és szociális céljait nem érte el, ezért az emberek rendszerváltoztatással szembeni érzéseinek van alapja 21:44 a rendszerváltoztatás idején nem volt ennyire szkeptikus a rendszerváltoztatás eredményeivel szemben, a kritikus hang pár évvel később jött, egy elitista liberális kapitalizmust eredményezett a nép demokratikus akaratával szemben 24:53 az ellenzéki lét előnyeiről és hátrányairól vall, különösen a kétértelműségből történő kiszakadás jelentett felüdülést a hatalom biztosította miliővel szemben, 1990-ben például elmentek hozzá kiszerelni a lehallgató-készülékeket, a lehallgatást egy idő után meg lehetett szokni 31:26 a rendszerváltoztatás és a puha diktatúra között egy nagyon komoly cezúra van, még akkor is, ha a korábbi rendszernek voltak bizonyos előnyei, amelyek azonban nem ellensúlyozzák a hátrányait, az új rendszernek a kerete a jogállam, a Kádár-rendszer soha nem fog visszatérni, az új fejlemények nem visszatérést jelentenek 34:10 a jelenlegi rendszerrel kapcsolatban rossz tapasztalatai vannak, a legjobb példa az Alkotmánybíróság jogköreinek megvonása

Születési idő, - hely, származás említése (00:03). Édesanyja emlékeit idézi: arról beszél, hogy 1945 januárjában a román és a szovjet csapatok kitelepítették Tasnádszántóról a svábokat, így édesanyját és további két rokonát kényszermunkára vitték a Szovjetunióba a dombászi szénbányákhoz (00:45). Az interjúalany nevének anyakönyvezési problémáit említi a román hatóságok kapcsán (04:12). Tanulmányai kapcsán a hitoktatás tiltásáról, főleg annak okáról szól (06:51). Közép- és felsőfokú tanulmányairól beszél, melynek kapcsán kiemeli, hogyan kapott diákként a TSZ-ből földterületet (08:15). Arról szól, hogyan lett bányász a tanári hivatás helyett (10:15). KISZ-tagságáról és KISZ-titkárságának történetéről beszél részletesen (11:40). Párttagságának története (Román Kommunista Párt), belépésének oka és körülménye, gyűlések szerepe (13:48). Securitate-val való kapcsolata – beszervezési kísérlet, jelentések, zaklatások (16:06). Arról beszél, hogy milyen tiltások voltak az írott sajtóban, melyek a magyar nemzetiséget károsan érintették Romániában (23:44). Újságírói pályafutása kapcsán megemlít egy káderképző iskolát (24:25). Magyarországi letelepedésének előzményeiről beszél: hogyan sikerült a rendszerváltoztatás idején letelepednie (marosvásárhelyi pogrom, román állampolgárságról való lemondás, befogadó nyilatkozat) (27:10). Újrakezdés Magyarországon, az anyaországban (29:50).

Az interjúalany mesél nagyszülei Horthy-korszakkal kapcsolatos élményeiről, a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a Rákosi-korszakról és a téeszesítésről. Beszél a korabeli oktatási viszonyokról, katonaélményeiről és arról, hogy hogyan szórakoztak a korabeli emberek. 0:10--születés, család; 0:50--emlékei a II. világháborúról, milyen hatással volt a környezetére; 4:40--a nagyszülei emlékei a Horthy-korszakról, a zsidó kereskedők működéséről, a terménykereskedőkről, a zöldhitelről; 8:10--a Rákosi-korszak, hogyan bántak a pufajkások a vidékiekkel, hogyan éltek akkoriban a vidékiek; 14:30--oktatás, hogyan verték őket a tanárok, milyen volt az iskola; 21:11--milyen volt a tánciskola ahová járt, hogy szórakoztak akkoriban a fiatalok; 23:00--katonaélményei; 28:35--hogyan emlékszik vissza a forradalom kitörésére, amelyet katonaként élt meg; 32:55--leszerelése, emlékei a téeszesítésről, a tészeben zajló munkáról; 37:38--hogyan jutott ki külföldre, Moszkvába

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan lett pilóta a II. világháború előtti magyar katonaságban és milyen harcokban vett részt a háború folyamán. Elmondja, hogy hogyan esett a jugoszláv partizánok, majd ezt követően a szovjetek fogságába és hogy milyen volt a hadifogság. Végül elmondja, hogy a hadifogságból hazatérve hogyan lett újra katona és miként élték meg az 1956-os eseményeket a Taszári laktanyánál. 0:12--születése, családja, iskolái, milyen szakmát tanult és hogyan tanult meg repülni; 3:26--hogyan vonult be hivatásos katonának, milyen volt a kiképzés, hogyan lesz harci repülős, milyenek voltak a körülmények a katonaságban; 6:59--hogyan került a német repülős alakulathoz, milyen küldetésekben vesz rész a háború folyamán, milyen volt az ellátás; 13:0--visszatérése a magyar egységekkel, milyen harcokban vett részt a Szent László hadosztály tagjaként, hogyan sérült meg; 17:30--hogyan menekült sérültként a front elől és fogják el őt, illetve társait a nyilasok, mint állítólagos katonaszökevényeket; 19:36--hogyan fogják el a jugoszláv partizánok, milyen feladatot kaptak itt a partizánoktól, és hogyan áll ő is a partizánok közé; 23:0--milyen sérüléseket szerzett a háború alatt; 26:0--hogyan tér vissza a háború végén és hogyan kerül hadifogságba, majd hogyan szállítják el a Szovjetunióba kényszermunkára; 30:16--milyen volt a táborban az ellátás, milyen volt a helyzete fogolyként, hogyan próbált többször is megszökni; 38:39--hogyan tért haza a hadifogságból, mit csinált miután hazakerült, milyen munkákat kapott; 41:00--hogyan került vissza a katonasághoz; 43:25--hogyan élik meg az 1956-os eseményeket Taszáron a katonai bázisban; 50:0--a veterán repülő szövetség

0:00 családi háttér, Budapesten született, szülei egyszerű munkások voltak 0:59 1944-ben már légitámadások voltak, kijárási tilalom, elsötétítések, ennek ellenére tudott polgári iskolába járni 2:59 a koreai háborút térképen követték, hogy lássák, hogyan verik ki a kapitalistákat, de egy idő után megszűntek a térképezések 4:45 a különböző politikai jelszavak mindent áthatottak 6:01 a jugoszláv határra kerül, ami akkor egy éles határszakasz volt, voltak átlövések, szögesdrót, nyomsáv stb. 8:34 később Zalaegerszegre került a határőrséghez, ott valamivel lazábbak voltak a viszonyok, mint a többi katonai alakulatnál 12:58 tíz nap szabadságot kap 1956. október 20.-án, elment Budapestre, majd Szegedre, de ott 22.-én már mozgolódás volt 15:49 a Blaha Lujza téren már nagyon sok embert talált, a rádióhoz is elment, ott nagyon nagy tömeg volt, mesél a Sztálin-szobor ledöntéséről is, amit személyesen látott, a Blaha Lujza téren a Nemzeti Színház előtt fegyvereket is osztogattak 23:25 az utcákat estére a fiatalabbak vették át, akiknél fegyverek voltak 24:57 az orosz katonák már a megmozduló függönyökre is lőttek 28:36 mesél a harcokról, az orosz tankok a Práter utcában beszorultak az épületek közé, ellenük gyerekek harcoltak, Molotov-koktéllal lőtték ki az elsőt és az utolsót 31:16 a harcok után látta a Kilián-laktanya szétlőtt környékét

Az interjúalany beszél családjáról és oktatásáról (0:14), majd katonai szolgálatáról és a lövészetben való jártasságáról (2:30). Szól a poznani munkástüntetésről, az 1956-os év politikai erjedéséről (4:04). Szól az október 23-i tüntetésről (6:40), Nagy Imre beszédéről (11:26), majd a rádió ostromáról (13:20). Angyal Istvánnal való megismerkedéséről, valamint a Tűzoltó utcai ellenállás megszervezéséről is szól (17:07), kitérve a barikádépítés technikai részleteire (23:13). A harcok részleteiről (27:45), a barikádjuk összeomlását (29:38) is leírja, valamint azt, hogyan tartóztatták le (33:00) . A sok disszidálás és a diszkréció miatt tanú hiányában végül felmentették, de az egyetemről kirúgták (34:57). Angyal István peréről, kommunista meggyőződéséről és akasztásáról, valamint 1956 jelentőségéről beszél az interjú végén (36:26).

0:00 családi háttér, édesapja egy szatócsüzlet és egy pékség tulajdonosa volt 1:56 a szomszédjukban lakó zsidó családot deportálták 3:17 felidézi a légiriadókat 4:58 édesanyja mátrafüredi volt, ott húzták meg magukat a háború alatt 8:23 mikor az oroszok elfoglalták Gyöngyöst, megszállták a pékséget, de vigyáztak a házra; a legidősebb bátyja 1944-ben ment katonának, és eltűnt a fronton 10:53 a háború után a rendkívüli inflációra emlékezik; a kenyeret, a lisztet és a zsírt jegyért adta az édesapja, ami után nekik el kellett számolniuk pontosan a közellátásnak 15:54 1946. ápr. 27.-én vitték el Páter Kis Szaléz mozgalmának követőit 18:08 a gimnáziumba a származása miatt nem vették fel 19:20 1949 őszén államosították az üzletüket, a pékség maradt, de a nagy adók miatt 1952-ben ott kellett hagynia a pékséget 22:46 1956-ban érettségizett, a forradalom híre először a rádión jutott el hozzájuk, egy nappal később döntötték le Gyöngyösön a szovjet emlékművet; a közvetlen környezetük megúszta a megtorlást 29:28 a lengyel menekültek Gyöngyösre is mentek a második világháború kirobbanása idején, felidézi a velük kapcsolatos emlékeit 30:57 a nővére Recskre ment férjhez, akkor még működött a tábor, de nem mertek beszélni róla az ávósok miatt, egyszer egy szökés miatt átkutatják az összes falut 33:03 a falun kívül egy kőbányánál volt a tábor, nem lehetett a közelébe menni

Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan lett a Ludovika tanulója, és milyen volt a képzés a katonai akadémián. Beszél arról, hogy milyen harcokban vett részt a II. világháború során, hogyan esett szovjet hadifogságba, majd került a Gulágra, és hogyan vészelte át a kényszermunka éveit. Elmondja hazatérése történetét, és azt, hogy hogyan sikerült visszatérése után elhelyezkednie és karriert építenie, annak ellenére, hogy nem volt hajlandó besúgóvá válni. 0:14--születés, család, iskolák; 2:40--a II. világháborúról őrzött emlékei, a család menekülése Romániából; 5:00--emlékei a Ludovikáról; 9:15--mikor és miért vonult be katonának; 10:40--milyen emlékei vannak az 1945 előtti időkről, iskoláiról, cserkészetről; 14:24--emlékei a Ludovika Akadémiáról, hogyan kerül az akadémia elvégzése után a németekhez, hogyan kapcsolódott össze a háború végi magyar katonai stratégia a német atombomba fejlesztési munkálataival, pár hetes katonai szolgálata; 20:45--hogyan esik fogságba; 22:45--milyen volt a ludovikás szellemiség, milyen volt a kapcsolata a bajtársaival, feletteseivel; 25:00--mitől félt a legjobban az ütközetek során, milyen magyarországi hadszíntereken harcolt, milyenek voltak ezek a harcok, milyen volt az ellátás; 37:00--milyennek ismerte meg a német, illetve a szovjet katonákat; 43:25--milyen volt az élet a Gulágon, mit ettek, hol aludtak; 56:55--mi volt a Magyar Királyi Honvédség szerepe a II. világháborúban, miért léptünk be a háborúba, mi befolyásolja a magyar fegyverletételi tárgyalásokat, miért köszönheti meg nekünk a nyugati világ, hogy nem léptünk ki a háborúból; 15:20--hogyan fejeződött be számára a II. világháború; 1:18--hogyan befolyásolja ludovikás múltja életét a szocializmus idején, hogyan jut munkához az állami gazdaságokban, hogyan utasítja vissza, hogy beárulja a feletteseit és milyen hatása volt mindennek a további karrierjére; 1:33--hogyan került haza a Gulágról

Az interjaúalany beszél családjáról, származásáról (0:20), majd az iskoláról, a sáros utakról, amin eljutottak oda, az osztatlan osztálykoról, a fegyelemről és az iskola tisztításáról (2:04). Szól a háború utáni évek nélkülözéseiről, a malom működéséről és a kenyérsütésről (7:22). Szól édesapja személyiségéről, arról, hogy soha nem evett addig, míg meg nem bizonyosodott arról, hogy a gyermekei ettek (12:25). Szól gyermekkori csínyeikről (14:35), majd arról, hogyan próbált mindig vigyázni a testvéreire (16:55). Megemlíti testvérei katonai szolgálatát (19:05), majd beszél további oktatásáról, a kommunista propagandáról és a hittan tanulásának lehetőségeiről (20:50). Beszél arról, hogy akkoriban a pályaválasztás azt jelentette, hogy az osztályfőnök eldöntötte, hová mehet. Kertésznek kellett mennie, ami soha nem tetszett neki (23:35). Végül egy újsághirdetés nyomán elment varrónőnek tanulni, amit azóta is űz és kedvel (32:10). Szól továbbá az 1956 -os forradalom leveréséről, és arról, hogy otthoni szentképeik hátán a kommunista "szentek" portréi voltak, arra az esetre, ha bejönnének a szovjet katonák (33:00). Végül arról szól, hogyan szervezték be édesapját ávósnak a hadseregben. Mindig próbált kibújni ez alól, ezért családi problémákra hivatkozott, hátha ezt megbízhatatlanságnak értékelik az ÁVO-nál. Végül leszerelték, de rövid ávós "karrierje" nagyon meggyötörte (35:50).

Az interjúalany beszél családjáról, szüleinek korai haláláról és oktatásáról (0:00). Rátér arra, hogyan döntött a lelkészi pálya mellett, és beszél a Pápai Református Teológiai Akadémiára történt jelentkezéséről (1:37). Szól az államosításról, és arról, hogyan próbáltak meg ellenállni a bezárásnak, és hogyan tizedelték meg a hallgatók létszámát büntetésképpen (3:50). Említi, hogy osztályidegenség miatt a katonai szolgálatról elutasították, illetve azt, hogy milyen fizikai munkákat dolgozott (8:44). Szól arról, hogy munkásként világossá vált, hogy senki nem kedveli a Rákosi-rendszert. Beszél arról, hogyan védte meg őket Keleti Márton a filgyárban, valamint arról, hogyan akart új himnuszt íratni Rákosi (13:38). Beszél az egyház és a diktatúra viszonyáról Kádár és Rákosi alatt, említve, hogy a Rákosi-rendszer lelki megújulást indított el, mert döntésre kényszerített (20:33). Szól 1956-os tapasztalatairól és arról, hogyan változott meg az egyetemen a légkör a megtorlás után (23:34). Szól arról, hogyan utasított el egy beszervezési kísérletet (27:24), majd leírja a besúgók és az egyház viszonyát (31:47). Szól egy tatai lelkipásztor feltehető meggyilkolásáról (38:00), valamint értékeli 1956-ot és a bolsevik osztályharcot (38:50). Végül a rendszert átszövő korrupcióról szól (44:25).

Az interjúalany beszél szüleiről, nemesi és parasztpolgári származásáról, családfájáról (0:17). Szól iskoláiról, a mozgalmi életről és a KISZ-ről, amiből hivatalosan is kilépett (2:12) . Értékeli az 1948-49-es változásokat (5:14) és az 1956-os forradalmat is (7:29). Szól a Kádár-korszak megfigyeléseiről (9:17) , külön kiemelve azt, hogy ő hogyan hárította el a beszervezés kísérletét (10:35). Elemzi a besúgási rendszert, a megfigyelési rendszer kiépülését. Külön szólt a zsarolás technikájáról (13:25), a karrier lehetőségéről (15:35), valamint arról, hogyan segítették egymást a beszervezők, és segítik még ma is (16:34) . Szól arról, hogy őt kik és hogyan figyelték meg, amikor Tunéziába akart menni (18:15). Szól a békepapi mozgalomról (20:44), a Kádár-korszak életszínvonaláról és a külföldi utakról (23:06). Beszél a szórakozási lehetőségekről (25:58), és Kádár "atyai gondoskodásáról" a mindennapi életben (31:26). Végül a rendszerváltoztatást értékeli (32:32), kiemelve a kárpótlás elégtelenségét (35:31).