Beszolgáltatás

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja a fronton számos sebet szerzett, de 1952-ben behívták a plébániára az ávósok, ott kegyetlenül megverték, de az így szerzett sebek miatt meghalt 6:24 erről sokáig nem beszélhetett nekik az édesanyjuk, az ötvenes éveket meghatározták a beadások és a padlássöprések 8:58 1956-ban a faluban nem történt nagy felfordulás, legalábbis gyerekként nem láthatták az eseményeket 10:12 a téeszesítés során az agitálók gyári munkások voltak, a földjeiket kénytelenek voltak beadni, mesél a TSZ-ről 19:00 1964-től a Ganz-Mávagnál lakatosszakmát tanult, de ott dolgozott tovább a Ganz-Mávagnál, volt úttörő és kisdobos is, majd KISZ-tag is, de ez elsősorban a kikapcsolódási lehetőségekről szólt; felidézi a katonaságot is 26:05 felkérték, hogy lépjen be a pártba, de nem lépett be sosem, felidézi, hogy a honvédségnél kapható újságok hogy ferdítették el a valóságot

Az interjúalany felvázolja a harmincas évektől a Kádár-korszakig a főbb állomásokat (0:30), majd megemlíti a beszolgáltatási rendszert (3:30). Szól arról, hogy a háború alatt iskolába járt (6:00), majd rátér a bombázásokra (7:30). Elmeséli, hogyan kellett édesapjának és a katonáknak kivinni a leventéket Németországba, és hogyan tudtak mégis visszafordulni (9:50). Szól az orosz megszállásról, arról, hogyan menekültek ki fiatal lányokként a pincéből az erőszak elől, valamint arról, hogy végül másokat erőszakoltak meg (13:50). Szól arról, hogy a később jövő kozákok már rendesebbek voltak, de később is ki kellett egyszer szaladniuk a rétre az erőszak elől. Arról is szól, hogy hány nőt becstelenítettek meg a faluban, hogyan lettek betegek, és arról, hogy még ők szégyellték magukat (17:15). Szól a hitéletről, a vallási nevelésről, és arról, hogy beléjük ivódott a becsület és a szüzesség eszméje (23:18). Szól az 1950-es évekről, a beszolgáltatási rendszerről és arról, hogy lehetett társulni is a beszolgáltatásban, kivéve, ha valakinek több földje volt (26:38). Szól a körülmények javulásáról a Kádár-korszakban, valamint a TSZ-ek megszervezéséről (32:05). Végül a munkákról és a házépítésről szól (37:00).

00:00-01:22 – Általános iskolai évek 01:23-03:43 – Leventeélet, pártba lépés 03:44-24:44 – Értesülés a háborúba lépésről, emlékek a háborúról: besorolás, Németország, hazaút 24:45-34:02 – Magyarország a háború után, mások történetei a háborúról 34:03-43:38 – A Magyar pénz romlása, munka a háború után, TSZ- szervezés erőszakkal 43:39-46:07 – A Kommunizmus megítélése kezdetekben, kommunizmus hatása a parasztokra 46:08-48:45 – Emlékei Rákosi Mátyásról 48:46-49:48 – Az 1956-os forradalom: felkelések, megtorlások 49:49-53:01 – Vélemény Nagy Imréről, a Kádár-rendszer jó oldalai 53:02-53:50 – A rendszerváltoztatás 53:51-55:17 – A vallás a rendszer előtt és a rendszer alatt.

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kerékgyártó, édesanyja viszont egy gazdagabb parasztcsalád gyermeke volt 2:04 édesapját behívták katonának, nem is volt otthon, amikor megszületett, és nem is jött haza a háborúból, ezért gyerekként besegítettek a mezőgazdasági munkába 6:04 a kulákoknak kötelező beszolgáltatások voltak, mindenből meghatározott mennyiséget kellett beadni, három tojás különbségért börtönbe akarták csukni az édesanyját 9:09 felidézi egyik vásári emlékét, majd a mezőgazdasági munkákról beszél 12:07 a családnak 60 hold földje volt, a beadások idején a birtok a sok munka mellett is el tudta tartani őket 15:20 a TSZ-be később nem akartak beállni, de addig beszélték rá az édesanyját, amíg be nem lépett, de a sok munka ellenére nem kapott megfelelő ellenértékű munkaegységet, így elment Miskolcra dolgozni 23:11 a helyi postán kezdett el dolgozni, de mellette a helyi TSZ-ben is dolgozott, majd a műanyag-feldolgozóban helyezkedett el 27:05 tagja volt a vállalati szocialista brigádnak, általában karitatív munkát végeztek, beszél a gyári munkáról 30:00 a munkahelye biztosítja neki az érettségizés lehetőségét 32:17 a család földjei maradtak a TSZ-ben, de a TSZ megszűnt, az állatokat levágták, a földek megműveletlenné lettek, volt kárpótlás, de csak a vagyonuk egy részéért, és nem pótolta a veszteségeiket 36:45 a rendszerváltoztatás után nem érzett elégtételt a kártérítések után, a Szovjetunióban meghalt édesapját sokáig kerestették

Az interjúalany 1940-ben született Tatán, de Gyermelyen nőtt fel. Beszél családjáról, gyermekkoráról. A front elől fokozatosan nyugatra menekültek, így vészelték át a II. világháborút. A család osztályidegen volt, mivel az apa korábban csendőrként szolgált. Hogy elfogadják őket, kiemelkedően teljesítettek az iskolában, munkahelyen. A megkülönböztetés azonban összetartásra kényszerítette a családot, nagy szeretetben nőtt fel. (04:50) Elmondja, hogy édesapja nyugati hadifogságba került, külföldön maradhatott volna, de visszatért családjához. Hazatérésekor azonban a Vörös Hadsereg várta, letartóztatták, elvették minden vagyonát. (06:22) A családban hét gyermek született, az apa a szekrényajtóra felvésve jegyezte meg a születésnapokat. Minden gyermek kiskorától a földeken dolgozott. A háború utáni években nehezen, de éhezés nélkül meg tudtak élni, elsősorban a cserekereskedelemből. (09:02) Részletesen beszél a falusi mindennapi életről: munkáról, aratásról, betakarításról. (17:32) A Rákosi-korszakban a megtermelt javak jó részét be kellett szolgáltatni. (19:00) Újra beszél a falusi életről, megemlítve a munka mellett a szórakozási lehetőségeket, kulturális életet is. A falusi emberek önellátóak voltak. (19:58) Az interjúalany katolikus neveltetést kapott, az egész család vallásosan élt. Az egyházi ünnepeket mindig megtartották a nehézségek ellenére is. (26:16) Beszél a családi életről, a falusi szórakozási lehetőségekről. Édesapja barátaival sokat kártyázott, gyermekeinek is megtanította a kártyajátékokat. (27:40) Visszaemlékezik az 1956-os eseményekre. Édesapja megakadályozta a faluban a vérontást, lecsitította a bosszúszomjas embereket. (29:46) Édesapját a forradalom leverése után nem bántották, de ünnepek előtt pár napra mindig börtönbe zárták. (30:58) Beszél a téeszesítésről. A család nem lépett be a TSZ-be. Mivel csak 3-4 hold földjük volt, nem kényszerítették őket, de a falu lakosainak többségét erőszakkal léptették be. Kezdetben 3 TSZ is létesült. Véleménye szerint a TSZ részben megfelelően működött, de az erőszakos beléptetések miatt elítéli. (35:26) 14 évesen fejezte be az általános iskolát. Tovább szeretett volna tanulni, de mivel osztályidegen volt, nem mehetett középiskolába. A háztartásban dolgozott, ez idő alatt rengeteg könyvet olvasott. (36:50) 18 éves korában vették fel a helyi ÁFÉSZ-hez adminisztrátornak, ekkor kezdhette el a középiskolát. Közben férjhez ment, gyermeke született. (38:20) Férje 1959-ben került Gyermelyre tanárként büntetésből, mivel 1956-ban disszidált. 1958-ban hazaszeretetből visszatért az Egyesült Államokból. Először csak segédmunkásként kapott állást, majd Gyermelyre helyezték tanítónak. (41:00) Az interjúalany férje új állást kapott, ezért Esztergomba költöztek. Az interjúalany több iskolát is elvégzett, nyugdíjazásáig az ÁFÉSZ-nál dolgozott. (41:44)

Az interjúalany beszél édesapja első világháborús emlékeiről, családjáról (0:48), tanulmányairól (4:51), a front átvonulásáról, a magyar katonák bújtatásáról, a helyi harcokról (6:55), a katonaságról és a tangazdaságról, ahol a katonaság után dolgozott (20:30). Mesél további tanulmányairól (22:46), arról, hogy 1956 októberében Csehszlovákiában volt kiránduláson (26:56). Kitér a megtorlásra és a disszidálásra (30:53), tanítói munkásságára (32:00), majd visszatér katonai élményeire a határőrségnél, kitér egy határőr halálra ítélésére (34:35), beszél a téeszesítésről, a család érintettségéről (41:38), a beszolgáltatásról, melyet édesapja túlteljesített (43:15). Végül beszámol a rendszerváltoztatás utáni kárpótlásról (44:48).

0:00 családi háttér, gyermekkor, Ártándon, egy határmenti faluban nőtt fel 6:30 mesél a korabeli filmes élményeiről, ezek tették lehetővé, hogy lássa a világ más részeit 12:04 mesél a Szabad Föld című napilapból származó emlékekről, a képekről, és a fociról 15:58 mesél az 1956-os falubeli eseményekről, náluk a helyi gazdák vonultak fel, a tanárt, aki elszavalta a Nemzeti Dalt, a forradalom után megverték 20:24 volt úttörő is, felidézi az ezzel kapcsolatos élményeit 24:04 a Rákosi-rendszer idején voltak beadások, de nem voltak padlássöprések, engedély kellett a vágáshoz, mesél arról, hogy gyerekként mit érzett a rendszerből 29:45 a szomszédok beszélgetései alkalmával hallotta a második világháborús katonatörténeteit

00:08 - Bemutatkozás 05:00 - Jegyrendszer 06:48 - Édesapa a katonaságban 13:52 - Sárga csillagot viselő emberek 16:38 - Légitámadás 17:37 - Gyerekek befogadása 21:11 - Bombázás, szovjet katonák, szombatisták 31:00 - Szovjet megszállás, csendőrség 40:34 - Gyerek befogadás, ÁVH-s katonák 46:23 - Látszólagos hadifogság

Az interjúalany beszél a parasztgyerekek tanulási lehetőségeiről és a munkavégzési kényszerről a Horthy-rendszerben (2:20), a kulákok meghurcolásáról, beszolgáltatásról, feketevágásról a Rákosi-rendszerben (7:38), Kádár hatalomra kerüléséről és a Kádár-korszak elejéről, a TSZ-ek megszervezéséről, a mezőgazdaság helyzetéről, a szegénységről, valamint a korszak hétköznapjairól (14:02), az I.világháború utáni eseményekről, a Tanácsköztársaságról, a román megszállásról (35:41), végül a Horthy-rendszerről (38:50).

0:00 családi háttér, parasztszülők gyermeke volt, az 50-es években elvették a cséplőgépüket, és a traktorukat 2:46 a gépeik elvétele után kiköltöztek tanyára, ott pedig tanyasi iskolába járt 5:47 mesél szülei háborús élményeiről, majd a szülei iskoláiról 7:09 ismét az iskoláiról beszél, nem tanulhatott tovább akárhol, ugyanis a szülei kuláknak voltak bélyegezni 9:43 elhelyezkedik egy TSZ-nél, de eleinte kikötötték, hogy nem tanulhat mellette, később azonban ezt a korlátozást eltörölték, és ekkor ment levelezőn főiskolára 10:43 ők tanyán élték meg az ötvenes éveket, nekik a beadások jelentettek nagy problémát, de 1956 nem jelentett nagy változást az életükben 13:55 1956 után normalizálódott a helyzet, elmúlt az aszály, és nem voltak többet beszolgáltatások sem, az élet pedig egyre kiszámíthatóbb lett 15:52 a TSZ-ben ő volt a termelésirányító, vagy ahogy akkoriban mondták, a fő-mezőgazdász, odahaza pedig háztájizott mellette; a TSZ legfontosabb termékeiről beszél 17:18 az ötvenes években nem hozzáértő emberek erőltettek a térségre különböző termékeket, így a gyapotot, ami nem élt meg Magyarországon, a térség jellemző mezőgazdaság a 60-as, 70-es években alakult ki 19:42 felidézi a korabeli szórakozási lehetőségeket 20:46 Kiskunmajsán két nagy termelőszövetkezet volt, mesél a TSZ-szervezésekről, és a TSZ-ek felépítéséről 25:12 a termelőszövetkezeteket három típusra osztották, az egyes típus esetén mindenki ott dolgozott, míg a hármas típus esetén a gazdák bekerültek a TSZ tulajdoni lapjára, és mindenki saját maga végezte a termelést 28:54 a szövetkezetek később számos mellékággal foglalkoztak, ezekről beszél 32:59 a TSZ és a város közötti kapcsolatok nagyon jók voltak a közös fejlesztések miatt 35:24 a rendszerváltoztatás után a TSZ válságba jutott, és lassú hanyatlás kezdődött, az állami támogatás elmaradt, és a foglalkoztatott emberek munkanélküliek lettek 38:07 a rendszerváltoztatás kapcsán az egyik gond a sok munkanélküli 40:25 a termelőszövetkezet kapcsán működtettek számos klubot, egyesületet, pl. természetbarát klubot 41:45 mesél a rendszerváltozás után megalakított magánvállalkozásáról

Az interjúalany 1929-ben született Szekszárdon. Gyermekkorának egy részét itt töltötte, 10 évesen költözött át a család Fadd településre. Édesapja 36 évesen tüdőgyulladásban meghalt. Édesanyja nem házasodott újra. Összesen hárman vannak testvérek. (03:02) Beszél nagyszüleiről. Anyai részről csak nagyanyját ismerte, akivel belsőséges kapcsolata volt. Apai nagyapja molnár volt, mellette szőlőt termesztettek. (09:04) Elemi és polgári iskoláját Faddon végezte. Nem volt pénz arra, hogy továbbtanuljon. Katolikus nevelést kapott. Végül 1944-ben felvették a Királyi Honvédség Híradós Iskolájába, Budapestre. Ekkor még nem látta előre a háború kimenetelét. Őt is a frontra vezényelték és Németország felé vonultatták. Ausztriában találkozott sógorával és több rokonával, sikerült az ő munkaszolgálatos szakaszukhoz szöknie. 800 km-t gyalogolt le, mire májusban amerikai fogságba kerültek. A fogolytáborban együtt volt németekkel és olaszokkal is. Beszél a lágerben uralkodó rossz körülményekről. Szerencsére május közepén már kiengedték a táborból, de haza nem mehettek volna. (17:18) 1945 szeptemberében három társával együtt indult gyalog haza. Passaunál majdnem elfogták őket az amerikaiak, de sikerült megszökniük. Ausztrián is sikerült vonattal átjutnia mindegyik megszállási övezeten. (23:10) Magyarországon azonnal szétválasztották a katonákat (tisztek, tisztesek és közkatonák, 18 év alattiak). Mivel kiskorú volt, őt nem bántották. (24:12) A kommunista hatalomárvétellel megváltoztak az életkörülmények is. Ekkor már katona volt. Beszél a beszolgáltatásokról, padlássöprésekről. Hazament segíteni az aratásra, olyan kevés ételt hagytak csak meg a kommunisták, hogy még az ő repülős szervezete sem bírta a kemény munkát. 1953 után lett csak jobb a helyzet Nagy Imre miniszterelnöksége alatt. (26:20) Repülősként elsősorban a fiatal katonákat oktatta, politikával nem foglalkozott. (28:20) Az 1956-os forradalom alatt Szolnokon szolgált. Távollétében beválasztották a Forradalmi Katonai Tanácsba. Fegyveres harcok nem alakultak ki, később sem vonták felelősségre. Nem akarta megdönteni a Szovjetuniót, hanem a hibákat kijavítva akarta újjáépíteni a szocializmust. A forradalmárokat nagyra becsüli és mélységesen elítéli a Kádár-rezsimet a megtorlások miatt. 1984-ben ment nyugdíjba, ez idő alatt hiába volt magas beosztásban, semmit nem tudott arról, hogy milyen megtorlások voltak, ezekről csak 1989-ben szerzett tudomást. (36:10) Megveti a Kádár-rendszert aljas cselekedetei miatt, de véleménye szerint voltak pozitív eredményei is. Megpróbálták kijavítani a korábban elkövetett hibákat. Szerinte jó volt az ipari és mezőgazdasági fejlesztés, a rokon parasztok jókat mondtak neki a szövetkezeti rendszerről. (42:02) A rendszerváltoztatás legnagyobb hibájának tartja, hogy nem tudott munkahelyeket teremteni és a közbiztonságot garantálni. (42:42)

Az interjúalany beszél születéséről és középparaszti származásáról (0:15), majd rátér annak felelevenítésére, amikor édesapját a rendőrség a falhoz állította és zaklatta a beszolgáltatás miatt (2:15). Szól az orosz katonák háborús átvonulásáról és a szokásaikról (4:50), majd a háború után a cserekereskedelem feléledéséről és arról, hogy az orosz katonák a frissen cserélt új ruháját is elrabolták (6:40). Hozzáteszi, hogyha nem lett volna vásárlóerő, a nép nem vette volna meg az árut, akkor az oroszok nem raboltak volna (9:30). Említi az 1956-os forradalmat (12:10), majd a Kádár-korszak jobb életkörülményeit, és feleleveníti a hagyományos étkezéseket, piacolásokat, valamint szól házasságáról (13:30). Beszél arról, hogyan és kiket telepítettek ki Sándorfalváról a hortobágyra (15:50), majd megemlíti a Pallavicini gróf korábbi földosztását (17:52). Szól az erőszakos TSZ-esítésről, illetve a később javuló körülményekről, a háztájiról (19:58). Szól a mindennapi életről a Kádár-korszakban (24:00), majd a TSZ-beli munkáról és a nyugdíjról (27:00). Visszatér édesapja világháborús sebesülésére (30:00), majd a tűzőrség helyi szokásáról szól (31:30). Visszatér az 1950-es évekre és leírja, hogy miként vitték el az ávósok a kulákokat (33:00), illetve beszél a feketevágásokról (36:20).

1928-ban született Pálmonostorán, ahol 1952-ig lakott. Szegény családból származik, róluk mesél az interjúalany(0:08).6 osztályt járt ki, nővére végzett egy "ismétlőisklát" is - erről szól pár mondatot(3:46).Az iskola után a szülei egyből befogták a gyerekeket dolgozni. Mindezek mellett a korabeli falusi oktatásról, szórakozási lehetőségekről is hallhatunk néhány történetet(5:09).Az iskolában kiemelt fontosságú volt a hittan és a templombajárás(9:00).A férje dolgozott, de az interjúalany csak kivételes esetekben, amikor jól megfizették. Egyébként a gyerekekre kellett vigyáznia. Ez férje halála, 1963 után változott meg. Erről mesél(9:30).Munkájáért több kommunista kitüntetést, elismerést is kapott(12:53).Az interjúalany a kommunista szombatokról is beszél(14:29).A második világháborús harcok átvonulását testvéreivel egy bunkerban élték át. Ezekről a zavaros időkről meséli el személyes és családi történeteit(15:27).Az egyik rokonát a háború után Szegeden egy olyan táborban tartották, ahol a katonák egészségi állapotát fel tudták javítani(24:16).Az interjúalany legidősebb bátyja a második világháború alatt sofőr volt, innen pedig Ausztráliába került(25:00).A háború után nehéz volt az élet, de akik a földekből éltek, azok elő tudták teremteni az élelmiszert(26:55).Az interjúalany a parasztságot keményen sújtó beszolgáltatásról is beszél(28:50).A falusi fiatalság munkával egybekötött szórakozási lehetőségeiről (kukoricafosztás, napraforgóverés, stb) stb hallhatunk történeteket(30:44).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, szülei foglalkozásáról és az ünnepekről (0:00). Rátér az 1956-os forradalmat érintő emlékeire, a tankok vonulására és az amerikai segítségben való bizalomra (2:30). Szól a forradalmat kiváltó eseményekről, a Rákosi-rendszer mezőgazdasági terrorjáról (4:57). Beszél a téeszesítésről, valamint arról, hogyan bujkált édesapja az agitátorok elől (5:42). Szól a hatvanas-hetvenes évek fordulójáról, az építkezésekről, a Kádár-korszak megélhetési körülményeiről (7:20). Szól a kommunizmus és a vallás konfliktusáról, arról, hogy minden évben kirúgással fenyegették, amiért beíratta a gyermekeit hittanra (8:15). Hosszan beszél a Kádár-korszak életszínvonaláról, a fizetésekről, a mellékkeresetről, a spórolásról (9:32). Megemlíti külföldi utazásait az 1980-as években (14:00), majd a rendszerváltoztatás hatásait elemzi (14:40). Beszél tizenéves korának szórakozási lehetőségekről (16:00), majd az autóvásárlás lehetőségeiről (18:20). Végül arról szól, hogy milyen volt óvodában dolgozni az 1970-es években, és összehasonlítja a gyermekvállalási kedvet a Kádár-korszakban és napjainkban. Úgy véli, azért vállalnak kevesebben gyereket, mert eltűnt a megélhetés biztonsága (19:50).

Az interjúalany beszél családjáról (0:30), tanulmányairól (3:30), a kisdobos- és úttörőmozgalomról (7:43), a Rákosi-korszakról, beszolgáltatásról, feketevágásról (11:21). Mesél arról, hogy az 1956-os forradalom idején ismét lehetett németet tanulni, valamint beszél a forradalom alatt és annak leverését követően a környéken elszaporodó harckocsikról (13:49). Beszámol arról, hogyan került kapcsolatba a rádiózással, hogyan alakult a szakmai pályája (19:23). Mesél a borbányai adóberendezés felállításáról, amelynek elsődleges feladata a Szabad Európa Rádió műsorának megzavarása volt (36:20), majd rátér a beszervezési kísérletekre, a potenciális besúgókra (38:50), a rendszerváltoztatásra, az elmaradt számonkérésre (41:34).

1938-ban született az akkori Tatatóvároson(0:37). Édesapja magyar királyi csendőr volt, 1942-ben áthelyezték Kolozsvár mellé, Felsőzsukra(1:04). Felőszsuk lakossága teljesen román, a szomszédos Alsózsuk lakossága pedig teljesen magyar etnikumú volt. Csak Tóth Ferenc József családja volt az egyetelen magyar család a faluban(3:35).A front közeledése miatt az édesapja visszakérette magát az anyaországba - így Csákvárra helyezték át(4:49).Szemtanúja volt a Magyarország fölött zajló légiharcoknak, személyésen is találkozott a lelőtt amerikai repülőgépek pilótáival(5:37). A csákvári zsidók mielőtt deportálták őket meglátogatták a falu népét és igyekeztek megajándékozni mindenkit(6:22). A német megszállás Csákváron a német katonák és a magyar leventék között is feszültségeket szült, kis hijján tűzharc alakult ki(7:39). Emlékei szerint Csákvár fölött nagy légiharcok dúltak, 6 repülőgépet le is lőttek(8:49).1944 őszén Csákvárról lovaskocsikkal Gyermelyre költöztek(9:18) Eközben a németek visszavonultak, s a német katonák többször is meglopták a szekérrel költözködő Tóth Ferenc József családját(9:56).1944 szentestéjén érkeztek meg az oroszok Gyermelyre, és az édesapját elvitték magukkal, mert a szovjet katonák tábornoknak hitték a csendőri egyenruhája miatt - nemsokára viszont el is engedték(11:03). A szovjetek nem tettek különbséget a magyar fegyveres alakulatok között, ezért a csendőröket is elfogták(12:55).Visszaemlékszik a Budai várban rekedt német és magyar alakulatok felmentésére küldött német támadásra is(15:10). Ezekben a harcokban 2 bomba hullott a ház elé, de szerencsére senki sem sérült meg(16:00).A németek támadása nagyon meglepte a Gyermelyen állomásozó orosz katonákat, ott szinte minden szovjet katona el is esett(17:42).A németek elvitték Tóth Ferenc József édesapját, mert azt hitték róla, hogy katonaszökevény. Győrbe került vizsgálati fogságba(18:26). Végülis Felső-Ausztriában esett amerikai fogságba, de kiadták az oroszoknak, azok pedig Máramarosszigeten tartották fogva(19:40).Mivel az édesapja nem volt otthon, sok volt az éhes gyerek, Tóth Ferenc József nagynénje elment Gyermelyre és onnan Kalocsa mellé költöztek(20:05). 1947-be hazaköltözött Gyermelyre, ekkor újra összejött a család(édesapja is hazatért a fogságból)(21:42). Édesapját nem büntették meg, mert az igazolóbizottság előtt ártatlannak bizonyult(22:30).Mivel az apja csendőr volt, ezért 1948 után szinte minden iskolai közösségből kizárták, megbélyegezték(23:43). A TSZ-esítés ideje alatt elvették a család földjeit, állatait(25:34).Tóth Ferenc József beszél az '50-es évek mindennapjairól, a jegyrendszerről, a beszolgáltatásról, a nyomorról, a megkülönböztetésről,stb(26:10).Mint "osztályidegen", semelyik iskolába nem vették fel, végül a Volánnál kalauz lett - de itt is káderlapot vezettek róla(29:32).1956-ban az egész család nagyon lelkes volt, de az édesapja már előre sejtette, hogy a szovjetek nem fogják hagyni a változásokat(31:09). Október 26-án részt vett a tatabányai tüntetésen, a politikai foglyok kiszabadításakor, és már fontosabb helyi eseményekben is(31:32). Október 26-án az ÁVO-sok igazoltatták(32:57). A szabadságharc leverése után elhagyta Magyarországot és Bécsbe ment(34:06). Bécsben ilyenkor rengeteg magyar volt, a követség előtt óriási sorok kígyóztak(34.40). A magyarok számára "lagereket" alakítottak ki, főként kultúrházakból(35:26). Végülis a családját féltette a megtorlástól, így hazajött Hegyeshalomnál(36:48). Hegyeshalomnál viszont megjöttek az oroszok, teherautóra tették Tóth Ferenc Józsefet és egy barátját, de sikerült megszökniük(38:12). A Volánnál sokáig titkolnia kellett 1956-os szereplését(39:15).Származása miatt gyakran érte atrocitás(42:22). Később Gyermelyre ment a helyi TSZ-be, mint vízvezeték és fűtésszerelő kezdte ottani pályafutását, de végül innen is krúgták származása miatt(43:30). Önéletrajzát is úgy kezdte: "Csendőr volt az édesapám..."(44:40).

Az interjúalany beszél férje hadifogságba eséséről (0:38), a szovjet katonáktól való félelemről (1:44), a bolgár katonákról (7:06), a háborús hétköznapokról (7:50), a háború utáni nehézségekről, a gabona kötelező beszolgáltatásáról (8:05), a kulákcsaládokról (10:50), a békekölcsönről (12:06), az erőszakos téeszesítésről (13:35), érinti az 1956-os eseményeket (20:10), a TSZ-ek működéséről és a háború utáni magyarországi pártstruktúráról (22:27).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, a háborús időkről, iskolaéveiről (0:38), katonai élményeiről, amelyek összekapcsolódnak az 1956-os forradalommal (3:33), a katonaságtól való hazatéréséről (4:54), a Rákosi-korszakbeli mezőgazdasági helyzetről(5:36), nősüléséről (6:05), a falu helyzetéről a Kádár-korszakban, téeszesítésről, mezőgazdaságról (6:37), a rendszerváltoztatás utáni gazdálkodásról (10:29), arról, hogy milyen volt az édesapja nélkül a háború éveiben az élet (12:26), a galamboki második világháborús évekről, a hősök emlékművéről (15:00), az 1956-os falubeli eseményekről, az azt követő megtorlásról (16:47), végül röviden visszatér a katonaságra (20:00).

0:00 gyermekkor, családi háttér, látja a Jugoszláviába bevonuló német csapatokat 2:29 1944-ben Marcaliig nyomultak előre a szovjet csapatok, sokáig a környéken maradt a front, hozzájuk egy német csapatot telepítettek be, az ő falujuk is kapott a bombázásból 5:14 1945 húsvétján jelentek meg az első orosz katonák, a frontkatonák nem maradtak sokat, hanem egy szállítóegység telepedett be a faluba, és mindent elvittek, amit tudtak 8:04 édesapját 1942-ben besorozták, mesél az apja katonaélményeiről, édesapja látta Horthy István utolsó légi útját, a szovjetek doni áttörése elől gyalog jött haza 15:14 amíg édesapja távol volt, addig neki és a nagyapjának kellett ellátni a környező földekkel járó munkát 19:04 már 1946-tól kötelező volt a beszolgáltatás 20:59 a TSZ-t mindenki kétkedve fogadta a hatvanas években, mert ’56 után volt egy könnyebb időszak a gazdálkodók számára, be kellett állni a TSZ-be, ami eleinte nehéz volt, de később jobban működött 23:15 ő is dolgozik a TSZ-nek 23:37 a TSZ megszűnése után egy kisebb szövetkezet alakult, pártoló tagként maradt az új szövetkezetben

0:00 gyermekkor, családi háttér, földműves szülők gyermeke volt, már 12 évesen napszámos munkát végzett 1:55 sorkatonai szolgálatra hívják be, addig folytatja a munkát, Budapestre kapja a meghívót, vizsgákat kellett tenni a katonasághoz, átteszik a politikai tiszti képző akadémiára, de onnan el akart jönni 7:22 hazatérése után napszámos munkát végzett, majd a sütőipari vállalatnál jelentkezett képzésre, és pékként dolgozott évtizedekig 8:07 később rakodómunkás lett, azt követően pedig a községi tanácshoz ment karbantartónak és fűtőnek 8:46 1956-ban állandóan dolgozniuk kellett, mert szüksége volt kenyérre az embereknek, csak rádióból követte az eseményeket 9:30 a Rákosi-korszakban tej, élelmiszer nem nagyon volt a boltokban, mert az emberek mindent megtermeltek maguknak, cukrot is csak negyedkilós adagokban adtak 11:08 a mindennapi szokásairól mesél 15:02 az orosz katonák húsvét napján jöttek be a faluba, mesél a beszolgáltatásokról, a békekölcsönről 19:32 a gyermekkorának karácsonyaira emlékezik vissza 22:13 a korabeli öltözködésről beszél 24:06 a fiatalkorának az étkezéseiről beszél, sok embernek nem jutott elég étel, rántott leves, sült krumpli volt a leggyakoribb étel, hús pedig egy héten egyszer fordult elő 25:31 régebben egy lakásban többen éltek egy lakásban

Az interjúalany elmeséli, hogy a Horthy-korszak alatt földművesként hogyan került kapcsolatba a politikával, és a Kisgazdapárttal. Elmondja, hogy a II. világháborút követően hogyan érintette a mezőgazdaság átalakítása, milyen retorziók érték a hatalom részéről. Beszél a munkaszolgálatban eltöltött időszakról, majd a téeszesítésről is. Végül elmondja, hogy hogyan lett földművelésügyi miniszter az Antal-kormány alatt, és miért mondatták le a pozíciójából. 0:17--miért a Sáros kerék címet adta annak idején a könyvének, miért lett földműves; 2:20--hogyan teltek a fiatalkorának évei, milyen kulturális élet volt a faluban; 5:10--hogyan fogadták a községben a kommunista rendszer kiépülését; 7:40--hogyan került kapcsolatba a politikával a Horhy-korszakban; 10:12--hogyan lépett be a Kisgazdapártba, politikai pályájának kezdete, a Parasztszövetség megalakítása; 12:44--pályája a II. világháborút követően; 14:5--hogyan érintette a mezőgazdaság II. világháborút követő átalakítása, milyen retorziók érték a hatalom részéről; 18:12--hogyan vitték el munkaszolgálatra, milyen volt a munkaszolgálat, milyen körülmények között élek itt; 30:0--hogyan került fel Pestre és milyen körülmények között tartották itt fogságba; 33:0--hogyan vették el tőlük a házukat és a földjüket; 35:59--a TSZ-mozgalom szervezése, hogyan kényszerítették a belépésre; 39:48--hogyan lett belőle földművelésügyi miniszter az Antal-kormány alatt és miért mondatták le a tisztségéből

1923-ban született Kósdon. A szülei földművesként dolgoztak, az édesapja önálló földbirtokkal is rendelkezett(00:28).Kosdon járt ált. iskolába, majd Vácra került középiskolába. Tanulmányai elvégzése után a mezőgazdasági munkába tért vissza(1:29). A második világháború alatt leventeként vett részt, bár a harcokban nem vett részt. A leventeségről és személyes háborús élményeiről mesél az interjúalany(1:53).A szovjet katonákról megállapítja, hogy az idősebbek tisztességesebbek voltak, a fiatalabbak kevésbé(3:42).1956-ba Kosdon tartózkodott, a helyiek és váci tüntetők felégették a marxista könyveket, erőszakos cselekményekben az interjúalany nem vett részt(4:39). A Rákosi rendszer gazdaság- és társadalompolitikai intézkedéseiről beszél(5:23). Az 1956 utáni megtorlásokról elmeséli, hogy Kosdon is volt pár személy, akit felelősségre vontak forradalmi szerepe miatt. Valamint arról is beszél, hogy miről és miként értesültek az 1956-os pesti eseményekről(7:00). Volt olyan ismerőse, akit ugyan nem telepítettek ki, de mégis eltanácsoltak a faluból. Továbbá sváb ismerősei sorsáról is mesél(9:12).A csaldának 59 hold földje volt, ezt 2 részletben vették el tőlük, csak 1 holdat hagytak meg háztájinak(11:59). 40 éves koráig a mezőgazdaságban dolgozott, akár egy cseléd - erről mesél(13:12). A mezőgazdasági munka után a Váci Izzó-nál dolgozott(14:27).A Kádár rendszerről megállapítja, hogy enyhébb volt mint a Rákosi rendszer, de így is nagyon kiszolgáltatottak voltak(14:58). A kommunista régmúltból meséli el személyes élményeit(16:37).A rendszerváltoztatáskor visszakapott földjét nem személyesen műveli, jelenleg bérbe adja(17:45).A fiataloknak azt üzeni, hogy imádkozzanak és dolgozzanak(18:48).

A sváb interjúalany 1935-ben született Eleken. A faluban többségében dolgos sváb emberek és románok éltek, akik a földeken dolgoztak és disznókat tenyésztettek. Beszél a mindennapi falusi életről. A sváb és a román lakosok jól kijöttek egymással, beszélték egymás nyelvét, de sokan magyarul nem is tudtak. Az interjúalany családjával a falu mellett élt egy tanyán. Nem voltak gazdagok, de mindent be tudtak szerezni, ami kellett. (07:42) 1941-ben kettészakadt a falu. A német pártiak beléptek a Volksbundba, a többiek mindvégig magyar pártiak maradtak. A volksbundisták egy idő után megerősödtek. (10:02) 1944 őszén látták Arad bombázását, utána megjelentek az oroszok. Az előttük lévő úton menekültek a szovjetek elől a bánáti svábok. (11:56) Elmondja, hogy három (valószínűleg részeg) orosz katona betört a házukba és fasisztákat kerestek. Édesapját le akarták lőni, de a közben megérkező szanitécek leállították és megbüntették a katonákat. Anyagi káruk csak kicsi volt. (14:56) A faluban élt néhány zsidó is, de nem volt sok kapcsolatuk a svábokkal. (17:20) A háború után két orosz katonát szállásoltak el náluk, ők rendesek voltak, főleg a gyerekekkel. Viszont a román katonák többször átjöttek a határon lopni. (19:24) Elmondja, hogy a háború utáni vezetőség nagy terrorban tartotta a falut. Sokakat, férfiakat és nőket is elvittek málenkij robotra évekre, többen meghaltak. Azután a falu háromnegyedét kitelepítették, csak 60 kg-os csomagot vihettek magukkal. Senki sem szerette volna elhagyni szülőföldjét. Az interjúalany családja is rajta volt a kitelepítési listán, de mivel a családfő méhész volt és kellett a helyi munkához, ezért felmentették. (26:00) 1952-ben ismerkedett meg romániai magyar férjével, aki akkor szökött át a határon. Nagyon nehéz éveket éltek át együtt a Rákosi-rendszerben, szinte minden terményt be kellett szolgáltatniuk. Látta, ahogy a terményekkel megrakott vonatok mentek a Szovjetunióba. Elmondja, hogy a svábok helyére betelepített magyarok többsége nem dolgozott rendesen és tönkretette a földet. (30:38) Éveken keresztül folyt az agitáció, hogy lépjenek be a TSZ-be, az interjúalany családja csak akkor lépett be, amikor már teljesen ellehetetlenítették. Az interjúalany is dolgozott a TSZ-ben. (31:38) 1956-ban a faluban is zajlottak forradalmi események, de mivel a tanyán betegeskedett, nem tudott részleteket. (32:30) A családból senki sem lépett be a Pártba, így nehéz helyzetben voltak. (33:34) A rendszerváltoztatáskor az interjúalany és a családtagok kaptak kisebb földet kárpótlásként. Örül annak, hogy a világháború után nem telepítették ki, mivel hiába lettek kemény munkával gazdagok a kitelepített rokonok, a hazáját nem hagyná el. Leginkább azt sajnálja, hogy földműves édesapjának gyárban kellett dolgoznia. (37:08) A kommunista rendszerben nagyon nehezen lehetett gyakorolni a vallást. Az interjúalany gyermekeit is megalázták az iskolában vallásosságuk miatt. (38:32)

Az interjúalany beszél családjáról (0:28), majd arról, hogyan vonult be katonának 1941-ben és szolgált a Horthy-féle, a nyilas és az 1945 utáni új hadseregben (2:08). Szól a Rákosi-rendszerről, arról, hogy viszonylag hamar brigádvezető lett a szövetkezetben, és 17 ember dolgozott a keze alá (5:10). Beszél a hadifogságról, annak mindennapjairól (8:20). Szól a Kádár-korszakról (10:28), majd visszatér fronton átélt élményeihez, a szórakozási lehetőségekhez (11:40). Visszatér katonai szolgálatához és az utászatról beszél (13:00), majd arról szól, hogy az ötvenes években azért tartóztatták le egyszer, mert árpát vetett, s ez valamiért nem tetszett a hatóságoknak (15:35).

00:00-06:23 - gyerekkor, iskola, zsidóság, 06:24-12:45 - háború előtti évek, jegyrendszer, 12:46-20:25 - a háború, sztálinorgona, 20:26-24:06 - makói zsidóság kitelepítése, 24:07-26:20 - a háború után, szovjetek bevonulása, 26:21-28:00 - 1956-os forradalom, 28:01-29:00 Kádár-korszak, 29:01-36:44 Rákosi rendszer, mindennapok szórakozása, 36:45-38:53 kiskori emlékel, leventeség, 38:54-44:50 - munkás évek, fiatalság, barátság

Az interjúalany 1926-ban született Kiskunfélegyházán. Fiatalon cselédként szolgált több helyen, nagyon jó sora volt, munkaadóit szüleiként szerette. Részletesen beszél munkájáról. (03:50) A II. világháború után önállóan próbált boldogulni, különböző gyümölcsöket, növényeket termesztett. (05:58) 1950-ben megnősült. Korábbi városföldi munkaadója adott neki kukoricaföldet. (06:52) Az 1956-os forradalom után bérbe kapott földet, lovat vett. Elmondja, hogy az állatai nagy részét (tehenet és lovat is) elvette a TSZ, ahol fogatosként kellett dolgoznia, amíg gépesíteni nem kezdtek. Utána szőlővel foglalkozott. (12:32) Beszél a TSZ-ben végzett munkájáról. Nem volt hajlandó belépni az MSZMP-be, így nem kaphatott magasabb fizetést. Elmondja, hogy a nyereségosztásnál a TSZ-elnök és a protekciósok mennyivel többet kaptak. (20:14) Beszél arról hogyan változtak az idő előrehaladtával a körülmények, a TSZ már engedte, hogy a háztájon is tartsanak állatokat. A fejlődés mellett azonban a TSZ mindig sok hibával működött. (25:46) A párttagok sokkal előnyösebb helyzetben voltak, nagy kedvezményeket kaptak. (29:52) Visszatérve beszél az 1945-ös földosztásról. Az interjúalany is igényelt földet. A környéken elsősorban a katolikus és a református egyház birtokait vették el. (33:02) Beszél a Rákosi-korszakban kötelező beszolgáltatásokról. Ellenőrök figyelték az aratást, sokszor a meghagyott terményeket titokban, éjjel vitték el. Hogy több termény maradhasson meg, az interjúalany leitatta az ellenőröket. (37:38) Beszél a TSZ szőlőjében végzett munkákról. Sok nővel dolgozott együtt szüretkor. (40:16)

0:00 bemutatkozás, gyermekkor, az első iskola 1:40 elvitték leventeként katonának, Körmenden gyűjtötték össze őket 5:50 átvezényelték őket Ausztriába, Passauig meneteltek, ennivalójuk sem volt 12:07 június utolsó napjaiig voltak egy osztrák gazdánál, utána amerikai hadifogságba kerültek 16:04 szeptember végén hallották meg, hogy megkezdődött a hazaszállítás, Salzburgból hazaszállítják őket 22:02 a hazaszállítottakat összegyűjtötték és igazoltatták 25:26 határőr volt, akkor a feladatuk volt, hogy a határon történő átjárást megakadályozzák 28:56 Tito partizánjaival volt a legtöbb probléma 29:35 leszerelt, megnősült, a Rákosi-rendszerben nem volt könnyű az élet, utána viszont igen, de a téeszesítés ezt megtörte, ingyen kellett dolgozniuk a TSZ-nek 32:49 felidézi a TSZ-szervezést és a TSZ-időket 35:33 a Rákosi-rendszerben a beszolgáltatások terhelték agyon a lakosságot, ők is kénytelenek voltak feketevágást csinálni 44:11 a háztáji volt a Kádár-korszakban, főleg állattenyésztés

Az interjúalany beszél a családjáról (0:37), a zsidók deportálásáról (1:32), a „felszabadulásról” (2:47), a mezőgazdaság megszervezéséről a háború után (5:32), a Rákosi-korszakról, kulákokról, továbbtanulási lehetőségeinek meghiúsításáról (6:18), a padlássöprésről, beszolgáltatásokról, a béke- és tervkölcsönről (8:15), egy eldugott faluba való kihelyezéséről tanítóként, és az 50-es évek hangulatáról, eseményeiről (13:02), tanítói munkájáról, és többször említi a téeszesítést és a mezőgazdasági munkálatokat (17:09). Mesél a bunker megásásáról a háború alatt, valamint további II. világháborús emlékeiről (26:49), az 1956-os forradalomról (28:16).

Az interjúalany beszél arról, hogy messze volt az iskola a tanyájuktól, beszámol tanulmányairól (0:29), arról, hogy bátyja elesett a második világháborúban (4:40), a korabeli ifjúság neveléséről, a leventemozgalomról, a lányok vallásos neveltetéséről (6:13), a szovjet megszállásról (7:40), arról, hogy a második világháború után elvették a földjeiket és az apját internálták (9:07). Mesél a földosztásról (10:25), a téeszesítésről (11:42), a helyi zsidókról, deportálásukról (13:05), a beszolgáltatásról, arról, hogy férje is kulákcsaládból származott (14:53), a Nagy Imre nevéhez köthető 1953-as fordulatról (17:38), a Kádár-korszak téeszesítéséről és a helyi TSZ-ről, ahol édesapja elnök lett (22:26). Megemlíti a rendszerváltoztatást követő kárpótlást (27:02), valamint kitér munkahelyére (30:53). Összehasonlítja a Kádár-és Rákosi-rendszert, végül pedig elmond egy anekdotát egy leszakított Sztálin-képről (35:30).

0:00 családi háttér, szülei gazdálkodók voltak, kisebb földbirtokkal 1:45 a háborús rekvirálás elvitte a mozdítható vagyont, később pedig a beadások tették nehézzé az életüket, állandó ellenőrzés alatt tartották őket a fináncok, padlást is söpörtek 7:02 az ötvenes évek végén jött a téeszesítés, a családot sokszor zaklatták, végül kényszerítik az édesapját a belépésre 13:54 úttörő is volt 15:53 a tanulási lehetőségeket hasonlítja össze a Kádár-rendszer és a rendszerváltozás utáni korszak között 20:50 középiskolai és főiskolai években a házibulik jelentették a szórakozást, a környező szocialista országokban lehetett üdülni 24:48 a Kádár-rendszer nem tette lehetővé azt, hogy nagyon kiemelkedjen az ember az átlagos életszínvonalból, a lehetőségek ma bővebbek, de régen stabilabb volt a megélhetés 27:30 a környezetében is voltak megfigyelések, őt is megfigyelték a munkahelyén 29:34 az egyház szerepe átalakult, ő katolikus neveltetést kapott, kaphatott még hittanórát, a rendszerváltoztatás zen a téren elhozta a lelki szabadságot 32:50 a rendszerváltozás hibája az, hogy nem hűtötte le a várakozásokat, változás csak akkor lesz, ha az emberek a magukénak fogják érezni Magyarországot, és tesznek érte