Ipar

Bernáth(y) Sándor autodidakta festőművész, zenész emlékei a miskolci ipari tanulók sztrájkjáról (1967, Lenin Kohászati Művek), az underground-avantgarde festészetről és zenéről, az A. E. Bizottság és a Dr. Újhajnal zenekarokról valamint az Aczél György-féle kultúrpolitikáról. 0:30--születés, gyermekkor, szülei, iskolái, miért hagyta abba a gimnáziumot; 6:22--milyen szakmát tanult a miskolci vasgyárban, egy általa szervezett sztrájk törtnete; 15:30--második munkahelye, hogyan lépett rá a képzőművészeti pályára; 20:1--milyen irányzathoz sorolná a saját műveit, hogyan tudott belépni a “nagy művészetbe”; 25:39--zenekarai (Bizottság, Dr. Újhajnal); 28:11--tapasztalatai az aczéli éráról, hogyan viszonyult a hatalom a művészetéhez, a kiállításaihoz; 39:4--milyen rendőri zaklatásokban volt része

00:00 -01:50 Család 00:51-03:14 Gyerekkor 03:15 - 06:31 Második világháború 06:32- 14:25 Általános iskola 14:26- 15:36 Munkalehetőség 15:37 -23:26 Katonaság 23:27 -29:33 Budapesti élet 29:34- 32:51 Tanulás munka mellett 32:52 – 46:04 Életkörülmények, kultúra 46:05 – 49:55 Kádár-korszak 49:56 – 50:58 Rendszerváltoztatás 50:58 - 51:42 Nyugdíjas évek

Az interjúalany beszél születéséről, gyermekkorráról, arról, hogyan kezdett fiatalon a salgótarjáni bányában dolgozni (0:05). Szól arról, hogy elvitték a katonának a Don-kanyarhoz, majd egy gránátrobbanás miatt légnyomással került a kijevi kórházba, és 1945-ig nem nagyon tudott beszélni (3:50). Elmeséli, hogy az oroszlányi bányában dolgozott 1947-től, ahol 1955-ben egy szörnyű baleset következtében amputálni kellett a lábát (5:50). Visszatérve a háborúhoz, mesél a Don-kanyarnál a sebesültek ellátásáról (10:55), majd arról, hogy nem tudtak az áttörésről időben, és arról, hogyan sebesült meg (13:10). A feleségével hivatalosan is tudatták, hogy eltűnt (16:30). Elmeséli, hogyan meséltek az öreg bányászok a bányamanóról, minek következtében a sötétben egy másik bányászt fejbevágott (17:00). Elmeséli, hogy 49-ben beomlott a bánya, 52 óráig voltak elzárva a világtól, a barátjának pedig ezidő alatt megőszült a haja (18:15). Szól a Don-kanyarnál a bunkerépítésről, a hidegről és az ellátásról (21:00). Szól családja sorsának további alakulásáról és arról, milyen körülmények között lett cukorbeteg (24:40).

Az interjúalany mesél gyermekkoráról, majd az esztergályosként a Weiss Manféd gyárban és egyéb helyeken végzett munkájáról. Elmondja, hogy hogyan került ki a Szovjetunióba málenkij robotra és hogyan sikerült hazakerülnie onnan. Beszél arról is, hogy milyen módon vett részt a háború utáni magyar fegyvergyártás újraélesztésében, és milyen más üzemekben végzett még munkát. 0:35--szülők, gyermekkora a tanyán, milyen oktatásban részesült, mit dolgozik mellette; 8:21--hogyan érte el a háború a Weiss Manfréd gyárat, milyen emlékei vannak a bombázásokról; 9:42--hogyan kerül el Málenkij robotra, milyenek voltak itt a körülmények; 12:54--hogyan került végül haza; 14:31--hova helyezkedett el a háború után, milyen módon vett részt a fegyvergyártás újraindításában; 17:42--hogyan került át a hadiüzemből az építőiparba, sportlövői tevékenysége; 19:40--hogy lesz a tiszti iskolában testnevelő, milyen betegségei voltak; 23:8--hogyan sikerült hazakerülnie a fogságból; 24:7--hogyan tudott a tanulás mellett dolgozni a fegyvergyárban fiatalkorában; 26.25--testvérei sorsa, testvére katonai szolgálata a II. világháború alatt; 28:58--hogyan élték meg Miskolcon a forradalmat; 31:17--eredményei bicikliversenyzőként; 34:35--testvérei oktatása, nevelőapja; 37:43--hogyan ismerkedett meg a feleségével; 40:49--milyen szórakozási lehetőségek voltak akkoriban, hova utaztak külföldre

Az interjúalany mesél az 1956-os eseményekről, melyeket a szegedi texilipari technikum tanulójaként élt át. Elmondja, hogy munkája mellett hogyan sikerült megszereznie a jogi diplomát, és hogyan került a helyi tanácsba dolgozni. Szól arról is, hogy tanácsi dolgozóként hogyan segítettek az Erdélyből Magyarországra menekülő magyaroknak. 0:11--születése, szülők, felmenők; 2:49--emlékei az 1956-os szegedi eseményekről; 8:31--továbbtanulása, katonaság; 10:37--házassága, munkája, hogyan tanult tovább; 12:0--párttagsága, politikai meggyőződése; 16:4--milyen volt a marxista egyetem; 19:12--munkája a csongrád megyei tanácsban, hogyan segítették az Erdélyből átmenekülő magyarokat; 28:5--milyen társadalmi munkát végez manapság, milyen hobbiai vannak; 30:50--mennyire szabadon végezhette a munkáját a Kádár-korszak idején, a tanács működése, mennyiben tartja megfelelőnek a mai önkormányzati rendszer működését; 35:17--mi változott a tanács életében a rendszerváltoztatás idején .

Az interjúalany 1929-ben született Harsányban (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). 7 éves korában került Miskolcra. Apja vasutas volt, az ő munkája miatt költöztek. Az elemit és a gimnáziumot négy különböző iskolában végezte el, részben a II. világháború miatt. 1940-ben kezdte el a gimnáziumot, erről részletesen beszél. (02:52) 1944 áprilisában már befejeződött a tanév, az interjúalany is a vasúton dolgozott a szünidőben, ezért nem tartozott Miskolcon az első bombázáskor. Mire hazaért, a házról már hiányzott a tető. Beszél a harcokról, a megszálló németek majd szovjetek viselkedéséről, a lakosság helyzetéről. 1944 novemberében fejeződtek be Miskolcon a harcok. (14:54) Beszél a harcok utáni újrakezdésről, az iskola újraindításáról. 1948-ban érettségizett. Felvették a Miskolci Műszaki Egyetemre, de közben az építőiparban helyezkedett el, az egyetemen halasztott. Letette a kőművesvizsgát, majd 20 évig dolgozott a kohóban. A kivitelezésnél dolgozott, így sok helyen (a keleti országokban is) járt építési ajánlatokat tenni, vezető beosztásba került. A miskolci panelek építésében nagy szerepe volt. (23:20) Miskolc fokozatosan elveszítette "nyomortelepeit", az emberek az iparban kezdtek dolgozni és megjelentek a panel lakótelepek. (26:44) Az interjúalany a sorkatonai szolgálata alatt, 1952-ben lépett be az MDP-be, 1956-ban szüntették meg párttagságát, mivel szóban támogatta a forradalmat. Ezután kevesebb fizetést és szakmai elismerést kapott. (33:50)

00:00-00:45 Bemutatkozás, család. 00:46-03:45 Horthy-korszak, nyilasok, Hitler, németek. 03:46-07:44 Iskola Kustánszegen, továbbtanulás, munka, mezőgazdaság. 07:45-12:31 Orosz bevonulás, II. Világháború. 12:32-23:18 Kommunista párt, szeminárium, TSZ, munka körülmények, fizetés. 23:19-24:10 Falusi élet, május elseje. 24:11-36:20 1956 Kustánszegen, katonaság, építkezés. 36:21-37:20 Rákosi Mátyás. 37:21-43:50 Mozizás. 43:51-47:57 Kádár-korszak, feketevágás, falusi élet.

Az interjúalany életének legfontosabb állomásai felsorolva(0:16).1946-ban született Zalaszabarban. Felmenői kisiparosok voltak, gyerekkorát is itt töltötte. Erről mesél(0:47).Pannonhalmára került gimnáziumba, mivel azédesanyja papnak szánta. De tanulmányait nem tudta befejezni, mert édesapja meghalt és dolgoznia kellett(bányászként). Erről és az iskoláiról mesél(2:59).A sport mellett nem hagyta abba a tanulást - technikusi oklevelet szerzett. Családot is alapított(6:38).Bekrült az ifjúsági mozgalmakba is, bár nem politikai okok miatt - 1969-ben KISZ titkár lett. Erről mesél(7:29).Az interjúalany a szakmájáról és élete további alakulásáról mesél(8:30).1972-ben munkásőr lett, bár ebben sem a politikai okok domináltak. Csupán a rendfentartás miatt tette - erről mesél(11:05).A bányászszakma veszélyes munka, figyelembe kell venni az idősebb vájárok tapasztalatait. Erről adja elő személyes történetét Gombkötő Kálmán(13:28).1980-ban NSZK-ban járt, Vesztfáliába kapott egy bányában munkát - ott rá is akarták beszélni arra, hogy disszidáljon(17:23).Itt, az NSZK-ban összetűzésbe keveredett egy német küldöttség vezetőjével(20:09).Az interjúalany a KISZ-es feladatairól és más szociális munkáiról mesél(24:14).A rendszerváltoztatást mint munkásőr élte meg, ennek ellenére részt vett a dorogi munkásőrség leszerelésében is(31:10).A rendszerváltoztatás után megkérte a város vezetősége, hogy vállalja el a helyi polgárőrség vezetését - de nem vállalta el(35:15).Katona nem volt, mivel 16 éves kora óta családfentartó volt. Így egy 3 évig fizetendő adóval váltotta ki a katonai szolgálatát(37:02).1956-al kapcsolatban megemlékezik a katonai eseményekről, melyek a szülőfaluja közelében zajlottak(38:20).

A riportalany beszél gyermekkoráról (1:23-ig), a II. világháború életére gyakorolt hatásáról (3:20-ig). Szól arról, hogy 1949-től rendőrként dolgozott 1955-ig, bemutatja, hogy a karrierje hogyan ívelt felfelé, majd tört ketté (11:56-ig). Leszerelése után a szovjet felügyelet alatt álló mecseki uránbányánál kezdett dolgozni. Szól a korai időszak munkakörülményeiről (19:35-ig). Beszél az uránbányászok életkörülményeiről és a munkájukról az 1960-as és 1970-es években (22:59-ig). Mesél arról, hogy az iparosodás miként alakította át a lakóhelyét (25:16-ig). Szól a biztonsági- és munkakörülmények változásáról (31:00-ig). Végezetül megemlíti, miként gondol vissza a rendszerváltoztatásra (31:50-ig).

1935-ben született a Dunántúlon, Tengelicen. Ez egy uradalmi falu volt, az interjúalany ezt a légkört mutatja be a saját élményein keresztül(0:10). Amikor az első osztályos lett, a nagymamájához, Kecelre került. Herner József a családja foglalkozásairól is mesél(3:10).Egy szerb lakosságú településre került tovább, de nem tanult meg szerbül. Az itt töltött gyermekéveiről hallhatunk pár történetet(6:10).A háborús helyzetből csak annyit érzett meg, hogy a fontso háborús alapanyagokat (pl. gumi) eltűntek, mert kellett adni. Valamint, hogy a férfiakat behívták. Az egyik bátyját a Don kanyarnál el is esett. A család háborús tapasztalatait meséli el(12:36).A szovjet megszálláskor a pusztán laktak, így front elkerülte őket. De a szovjet fosztogatásokat már ők is megtapasztalták. Édesapja malenkij robotra került - az ő kálváriáját is elmeséli az interjúalany(16:19).A háború után rejtegeni kellett az élelmiszert, azt a keveset, ami megmaradt. A földosztáskor 15 holdat, 1 lovat és egy tehenet kaptak(20:41).A háború után jeges árvíz csapott le a pusztára, mert kiöntött a Duna. Rengeteg állat és ember pusztult el(23:27).Az interjúalany a Rákosi korszak alatti tanulmányairól beszél(24:22). Gimnáziumi negyedikben egy szovjet ösztöndíjas iskolába vették fel, itt is érettségizett. Továbbra is az iskoláiról beszél(28:26).Beszámol a sztálinizmus keménységéről, az akkori hangulatról(31:31).A falusi embereket szabályosan kifosztották, mindent be kellett szolgáltatni(36:02).Ellenzéki szerveződésben nem vett részt (36:30).1956-ot a rengeteg feszültség kifakadásának véli(38:00).A miskolci forradalomról mesél, az egyetemisták szerveződéseit, sorsát beszéli el(40:00). Az 1956 utáni megtorlásokból nem sokat észlelt, de pár ismerősét felelősségre vontak. Őt és diáktársait azért nem bántották, mert egyetemista volt(43:10).A Kádár korszakban a falusiaknak annyival lett jobb, hogy nem fosztották ki őket a beszolgáltatások alkalmával. Bár így is nehéz volt megélni, de akkor sem volt olyan nehéz a mindennapi élet, mint korábban. Ezzel kapcsolatban hallhatunk személyes történeteket(45:06).Nyugaton munkahelye jóvoltából járt, az interjúalany a legalapvetőbb különbségekről és a saját tapasztalatairól beszél(48:30).Az interjúalany szerint a rendszer fentarthatatlan volt, ezt több szempontból is megindokolja(52:29).

Az interjúalany mesél tanoncéveiről, a Ganznál való elhelyezkedéséről, a gyárban való munka mindennapjairól, illetve az üzem privatizációjáról és ezt követő sorsáról. 0:32--születés, család, iskola 3:25--pályaválasztása, első munkahelyei 12:45--emlékei az 1956-os eseményekkel kapcsolatban 16:00--elhelyzekedése a Ganznál, milyenek voltak az itteni munkakörülmények, milyen volt a gyár, milyen volt az itt kapott fizetés értéke, milyen plusz juttatásokat kapnak az ott dolgozók a gyártól 26:29--a válság jelei a gyárban, hogyan élik meg a munkások a privatizációt, milyen változások történtek a privatizáció után 30:20--miért válsztja a kedvezményes nyugdíjat a további munka helyett, és mit tud a gyár további sorsáról 34:13--hogyan értékeli a rendszerváltoztatást

Az interjúalany beszél szülei Rákosi-korszak alatti munkáiról, boldogulásáról, illetve az 1956-os eseményekről őrzött emlékeiről. Mesél középiskolai tanulmányairól, sportban elért eredményeiről, sikertelen főiskolai jelentkezéséről, munkaügyi előadóként végzett munkájáról, valamint a korabeli munkakeresés nehézségeiről. Szól arról is, hogy milyen változásokat hozott az életében a rendszerváltoztatás, hogyan lett belőle hentes, piacvezető, illetve a helyi képviselőtestület tagja. 0:9--születés, gyermekkor; 2:30--milyen volt a sport a Rákosi-korszakban; 3:53--hogyan lett az apjából fuvaros; 6:45--emlékei az 1956-os eseményekről; 9:47--középiskolai tanulmányai, sportban elért eredményei; 11:10--sikertelen főiskolai jelentkezése, munkái; 13:10--hogyan próbálják beszervezni a pártba, hogyan szól bele a párt a munkások életébe; 17:37--a munkahelyszerzés nehézségei az 1960-as években; 19:25--családja, házassága, milyen változásokat hozott a rendszerváltoztatás az életében, hogyan lett a makói piac vezetője és milyen volt akkoriban a piaci élet; 29:0--képviselőtestületben végzett tevékenysége

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja katona lett, a fronttal együtt mozgott a család, az édesanyja már terhes volt, mikor Svájcba ment, és onnan jött vissza Magyarországra 2:38 a szarvasi tanyavilágban nőtt fel, az ötvenes évek beszolgáltatásai kevésbé érintették őket 4:23 a textilipari technikum után a Fonodában kezdett el dolgozni, annak idején színvonalas, korszerű üzemnek számított, számos utazást is felidéz 9:20 a Kádár-rendszert pozitívan értékeli 13:37 dolgozott másodállásban, és gmk-ban is, a keresetéből a lakásra költöttek sokat, de vettek föl hitelt szarvasmarhára is, amit utazásra költöttek 18:27 mesél a Fonoda sikereiről és kudarcairól, az összeomlást pedig a piacok elvesztése okozta 22:09 a Fonoda a rendszerváltoztatás után folyamatosan csökkenő létszámmal dolgozott, a kínai termékek versenyképesebbek voltak

Az interjúalany beszél 1941-es katonai bevonulásáról, szerepéről a katonaságnál (1:20), az amerikai hadifogságban töltött időszakról (6:20), kaposvári fogadtatásukról és az újrakezdésről, cukorgyári munkájáról (8:24), a szakszervezetről, fizetéséről (10:38), értékeli a hazatérése utáni éveket (13:14), mesél az 1956-os forradalomról (13:50), a forradalom utáni közhangulatról (17:05), szertornász múltjáról (18:05).

Az interjúalany beszél magáról (0:18), az ötvenes évek terrorjáról (1:17), az 1956-os forradalomról (2:32), szüleiről, osztályidegen nagyapjáról (3:03), szakmai pályafutásáról (7:39), tanulmányairól (10:24), a szakszervezetekről (14:45), ifjúsági sportpályafutásáról, sportolási lehetőségekről (16:34), vallási életről (19:58), munkahelyeiről, ismét a szakszervezetekről (20:49), a rendszerváltoztatás hatásairól (31:25).

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról, és a II. világháború hatásáról (0:08). Szól a háború utáni elhelyezkedésről (3:45), majd arról, miként került a városháza mérnöki irodájába (5:44). Visszatér a világháború gyöngyösi harcaira (6:54). Beszél a háború utáni újjáépítési programról (9:11), a fel nem robbant robbanóanyagok megsemmisítéséről (12:34), a halottak eltemetéséről és az orosz katonai emlékmű felállításáról (15:43). Beszél a Mártai Túraegylet megszervezéséről és a túrákról (17:50). Szól munkája jellegéről az újjáépítési feladatok elvégzése után, amikor például egy gyár építése révén hirtelen száz új lakást kellett elkészíteniük (20:45). Beszél Gyöngyös iparosításáról és urbanizációjáról (23:58), kitérve a Mérges utca épületeinek kisajátítására és a lakók emeletes házakba költöztetésére (26:26). Külön szól a gyöngyösi toronyház felépítéséről (28:50). Visszatér kassai fiatalkorához, kitérve a nyilas rémuralomra (34:08), valamint arra, hogyan vitték hadifogságba édesapját (37:00). Végül az 1956-os forradalmat érintő emlékeit eleveníti fel (37:46).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a két világháború közötti szegénységről, családja nehéz sorsáról (0:08). Elmondja, hogy egy nap egy tehetősebb házaspár felkereste őket, hogy örökbe fogadják (5:27). Már az új házhoz közeledve gyanús lett, hogy nem fiúként, hanem cselédként lesz szükség rá (8:00), majd hamarosan kiderült az is, hogy milyen nehéz munkákat kell elvégeznie, és hogy gyakori verésekben lesz része. Elmeséli, hogy beteg lett, de nem vitték orvoshoz (14:43), valamint azt, hogy miként kapta meg élete első rendes cipőjét (17:40). Felsorol néhány esetet, amikor igazságtalanul nagyon megverte a gazdasszony (22:33). Nehéz gyermeksorsának egész életére gyakorolt hatásáról is szól (29:15). Végül feleleveníti, hogyan tartóztatták, mikor idősebb korában elhatározta, hogy visszatér a családjához (30:55).

0:00 családi háttér, mesél Zalaszentmihályról 5:55 1952-ben kezdett írni a Bajtárs nevű, központi úttörő lap számára 7:34 három lap külső munkatársa is volt, a Szabad Föld számára is írt 9:51 történeteket mesél az iskolai életről 12:51 felvették a Zalai Hírlap szerkesztőségéhez 15:07 két évig volt katona, ott rendkívül kemény kiképzést kaptak, mesél a katonaélményekről 17:49 felidézi az 1956-os emlékeit 29:01 ő maga nem írt cikket ezekben a napokban az újságban 32:09 a későbbi politikai nyomást idézi fel, bár véleménye szerint nem volt cenzúra 36:39 az amnesztia és a felsőoktatás bővülése nyomán újságíró csak diplomás lehetett.

0:00 családi háttér, gyermekkor, bányászcsaládból származik 1:09 Tatabányán a háború miatt fejlődött a bányászat, 1944 karácsonyán jöttek be először a szovjetek, a karácsonyt az óvóhelyen töltötték, de két héttel később a német tartalékok visszaszorították a szovjet csapatokat, újabb három héttel később szovjet csapatok voltak Tatabányán 6:16 felidézi a háborús időszak emlékeit 10:08 falura kellett járni, hogy élelmet tudjanak szerezni, mert a jegyrendszerrel biztosított élelem kevés volt egy családnak 12:25 Tatabányán 12 bánya volt, ezért sok bányászra volt szükség, ő a bányaipari technikumba jelentkezett 13:35 negyedéves volt a technikumban, mikor 1956-ban kitört a forradalom, Tatabányára is lejöttek pesti egyetemisták, ennek hatására a helyi fiatalok, többek között a bányásztechnikum tanulói is felvonultak, továbbá a bányászként dolgoztatott politikai foglyokat kiszabadították 15:55 fegyverekért mentek a laktanyába, de ott sortűz fogadta őket, két osztálytársa is meghalt, összesen nyolc halott volt ott 17:00 a szalagavatójuk pont a kijárási tilalom időszakára esett a forradalom leverése után 18:40 a technikumban végzettek mindig munkahelyet kaptak a bányában, felidézi az ezzel kapcsolatos feladatait 25:04 három évvel később aknászként dolgozott, felügyelte a bányászokat, elmeséli egy átlagos napját 27:36 hat évi főaknász munka után az egyik akna bányamestere lett négy éven keresztül, majd a nagyegyházi bányaüzemhez került, amelyet az Eocén Program keretében nyitottak meg 30:03 a rendszerváltoztatás során a párt kikerült a munkahelyről, a privatizációs stratégiát elhibázottnak tartja, 1991-ben ment nyugdíjba

00:00-02:13 gyerekkor, család. 02:14-08:08 zsidó családok. 08:09-11:08 a falu vezetői, grófok. 11:09-13:14 beszolgáltatások, feketevágások. 13:15-20:10 általános iskola évei, tanárok, csínyek, gyerekkor, tovább tanulás, erdőbényei foci csapat. 20:11-23:00 rabok az erdőbényei kőbányában. 23:10-26:39 felszabadító katonák Erdőbényén. 26:40-41:28 '56-os forradalom, miskolci események, Nagy Imre, megtorlások, Gáti Gyula és Freimann Lajos meglincselése. 41:29-48:25 szakmunkás vizsga utáni élet, munka, család, lakás viszonyok, szórakozási lehetőségek. 48:26-51:47 szocializmus kiépítése, párttagok. 51:48-52:58 Család.

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, a gödrei sváb közösség eredetéről (0:05), majd az oktatás és a művelődés lehetőségeiről (5:42). Beszél a II. világháború alatti életről (8:18), majd az orosz megszállásról (12:46). Beszél a háború végétől jelentkező, svábokat ért ellenségességről, édesapja oroszországi kényszermunkára hurcolásáról (19:50), kitérve a tábori élet mindennapjaira (24:32). Beszél a svábság kitelepítéséről (30:30), illetve arról, hogy őt miként vették le a listáról (39:15). Szól arról, hogyan éltek meg édesanyjával a világháború alatt és után (32:07), beszél a zsidóüldözésről (40:27), és arról, hogyan küldték el mindegyik munkából a háború után, mikor kiderült a származása (44:10). Végül édesapja hazatéréséről szól (47:15).

0:00 családi háttér, szegény sokgyermekes családból származott, gyermekként bekapcsolódtak a munkába 4:00 iskolás évek 6:15 szövőnőnek tanult egy évig, később szövőnőként a szakmájában helyezkedett el 9:30 szocialista brigád, állami ünnepségek 11:04 beszél a pártról, az úttörőéletről 13:10 aki dolgozott, az jól keresett, be tudta osztani a pénzét 16:40 a szövőipar után egy bölcsödében dolgozott 18:40 családalapítás abban az időben 19:30 1956-ban látja a tankok vonulását 21:05 a téeszesítésre agitálják a helyieket, de édesapja végül csak fenyegetés hatására lép be, de a termelőszövetkezetek jól működtek 23:55 a közbiztonság jobb volt, mert volt rendőrőrs, és voltak kerülők 24:22 a csernobili katasztrófáról hallva megijedtek, 25:10 a rendszerváltoztatás élményei, a szülei földje után földmegváltást alig kaptak, a földek szétosztása után a jobb földeket előre szétosztották, a rendszerváltoztatás kilátástalanná tette a gyermekei és unokái jövőjét 28:54 a rendszerváltoztatás után a gyereklétszám csökkenése miatt a munkahelye veszélybe került, a Kádár-rendszerben sokkal több bölcsőde és óvoda volt 30:45 a hitéletet korlátozták, akik templomba jártak, azokat megfenyegették, gyerekként nem mehettek a máriapócsi zarándokútra sem

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogy egy bombázás során teljesen nincstelenek lettek, valamint arról, hogy a háború után a legjobb gimnáziumban tanulhatott, részben munkás származása miatt (0:26). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy egy rokona már 56 júniusában megmondta, hogy a jövő embere vagy Kádár vagy Nagy Imre lesz (7:10). Elmeséli, hogy műegyetemisták jöttek be az órára és kérték a gimnazistákat, hogy csatlakozzanak. Édesanyja ezt megtiltotta, de megtalálta a módját, hogy elmenjen a tüntetésekre. Az első lövések eldördüleskor távoztak (10:32), de az események mély nyomot hagytak rajta, gyásszalagot hordtak az évfordulókon (16:10). Bár nem volt túl jó eredménye a középiskolában, különböző tudományos pályamunkák készítésével és kemény tanulással agrármérnök lett (19:30). Szól arról, hogyan helyezkedett el különböző TSZ-ekben dolgozni, valamint szól a magyar mezőgazdaság elmaradottságról a nyugathoz képest (21:25). Beszél arról, milyen nehéz helyzet volt a gazdasági helyzet a jóvátétel miatt, valamint arról, hogyan csalódott a TSZ-ekben, miként látta be, hogy a szövetkeztek nem hatékonyak gazdaságilag (28:00). Elmeséli, hogyan adódott számára a lehetőség, hogy egy 7 TSZ által működtetett, csőd szélére került gyümölcsfeldolgozót átvegyen, amiből 1996-ra 6 millárdos forgalmú vállalatot csinált, ami 540 embernek adott munkát (32:10). Szól a vállalatirányítás problémáiról, a kommunista pártirányítás és a szakmai vezetés konfliktusáról (35:50), majd hosszan ismerteti azt a kulturális és társadalmi küldetést, amit az üzem tudott nyújtani a kistérségnek (37:50). Végül a Vállalati Gazdasági Munkaközösségeket, a Kádár-korszak kezdetleges piacgazdaságát elemzi (46:12).

Egy bányamérnök mesél az iskolai évekről, a korabeli bányászképzésről, és a sportolási lehetőségekről. Családi háttér – 0:20 bányászfamília tagja, külföldi munka, lakókörnyezet Gyermekkori munka - 12:00 Háborús évek - 15:10 óvóhelyen tartózkodás ideje, Az orosz katonák betörnek a lakásukba Iskolai évek a háborús években - 22:15 – Bányaipari iskolák működése 26:25 – iskolaválasztás – bányamérnöki technikum 31:00 korabeli árak, első fizetés 35:00 sportolási szokások 37:20 bányamérnöki képzés előbb Sopronban és Miskolcon

4 fiútestvér közül ő volt a legkisebb, Ede bátyja el is esett a keleti-fronton(0:6). 1944-ig, a bombázásig a nagynénje házában élt(0:31). 14 éves korában élte meg a bombázást, szerencsére a szőnyegbombázás szélén lakott, így elkerülték a bombák(2:26). A délkeleti irányból érkező gépek először nyomjelző lövedékeket dobtak le, ezután érkezett a háromhullámos bombázás(4:02).Kimenekültek a Zagyva gátjához, onnan nézték a füstölgő romokat, majd pár óra múlva visszamerészkedtek a városba(5:50).Az utcák és az épületek 60-80% elpusztult(6:14).Ezután nem élt át ilyen közvetlenül bombázásokat, mert a légiriadó esetén kimenekültek az országból(7:15) 1944. szeptember 19.-én, az utolsó bombatámadás alkalmával 130 gép támadta Szolnokot(8:16). Szolnok városát 9 légitámadás érte, a célpontok főként a hidak, a vasút, repülőtér vagy más intézmények voltak(8:35) A közuti hidat 1944 augusztusában pedig láncos bombákkal támadták, de ez nem járt sikerrel(8:50).1944 november 4.-én jöttek be a szovjet csapatok, de egy puskalövés nélkül, mivel a német hadsereg már elhagyta a térséget(11:22). A szovjet katonák a Petőfi utcán közelítették meg a város központját, a németek egy kivételével az összes hidat felrobbantották(12:56). A hidak felépítésében munkaszolgálatosok, később pedig civil vállalatok segédkeztek - Szurovecz Pál is itt dolgozott több hónapig(13:34).1950-ben be kellett vonulnia, egy hadosztályparancsnok gépkocsivezetője lett.(15:00) Majd a Honvédségen belül gépkocsivezetőoktató lett(16:04). Amikor szabadságon volt egy távirati parancsot kapott, amit megkésve teljesített, így egy év börtönre ítélték(16:15). Ebből 2 hónapot a fogházban töltött, majd Inotára és Kazinczbarcikára rendelték kényszermunkára(17:40). Ezután visszaszállították a Katonai Főügyészségre, a börtönbe(18:30).Két hónap múlva egy katonai munkatáborba szállították, ahol másfél hónapig tengődött, végül innen hazaengedték szabadságra(20:36). Kaposváron kellett újra bevonulnia, egy gyalogosegységnél lovász lett (21:06). A gyalogoshadosztály központja a keszthelyi Festetics kastély volt(22:23). A Honvédségnél futbalozott, már 17 éves kora óta játszott profi csapatoknál(23:57). Cukorgyárban is dolgozott, majdnem 40 évig, géplakatosként(25:41). Volt olyan időszak, amikor a gyár egy "kampányban" 70000 vagon cukorrépát dolgozott fel(26:47).Amikor a gyárat lebontották Szurovecz Pál szeretett volna pár képet készíteni arról a helyről, ahol y40 évet dolgozott - nem engedték meg neki(28:16)

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekéveiről (0:20) és oktatásáról (2:13). Beszél az ipari szövetkezetekről (7:25), majd beszél az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatáról, pályaválasztásáról (10:04). Szól a Kádár-korszak foglalkoztatás-politikájáról, közveszélyes munkakerülésről, bérkülönbözőségről és hatékonyságról (17:30). Hangsúlyosan szól a pártirányítás és a szakmaiság összehasonlításáról, a Kádár-korszak Új Gazdasági Mechanizmus szövetkezetre tett hatásairól, szövetkezeti demokráciáról és állami vállalati szigorról, illetve a vállalati részjegyekről (19:45). Végül arról szól, hogy 1968 reformjai hogyan adtak új lendületet az iparnak (35:26), illetve elemzi a rendszerváltoztatás utáni visszaesés okait is (39:32).

Az interjúalany beszél családjáról, iskolaéveiről, a korai hatvanas évek munka- és szórakozási lehetőségeiről (2:28). Beszél az 1956-os forradalom helyi hatásairól (12:48), a szövetkezetesítésről és az agitációról (23:14). Végül rátér a rendszerváltoztatásra, illetve a demokrácia és a Kádár-rendszer összehasonlítására (27:13).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az 1950-es évek mindennapi életéről (0:12). Rátér oktatására, a ferences rendház közelségére és a Rákosi-rendszer megfigyeléseire (02:00). Beszél ipari önállósodásáról, a könyvkötészet mesterségéről, illetve összeveti a maszek működést a rendszerváltozás utáni kft-k működésével (06:30). Beszél arról, miként választotta ezt a szakmát (08:00), valamint arról, hogy milyen lépések szükségesek ehhez a pályához (08:50). Beszél a hagyományos kisipar lehetőségeinek beszűküléséről (12:08), valamint arról, miként tudott mestere gyakorlatilag magánvállalkozó maradni a Rákosi-rendszerben (15:17). Beszél társadalmi szerepvállalásáról, a Vácott működő egyesületek múltjáról és jelenéről (17:25). Szól a rendszerváltoztatás következményeiről, és arról, miként egészítette ki vállalkozását nyomdászati munkával (20:00). Beszél a szórakozási és a társasági élet lehetőségeiről Vácott (27:15), valamint feleleveníti, amikor 1990 után átkötötték az Országgyűlés vendégkönyvét,és egy esetet, mikor szigorúan titkos anyagokat kötöttek át a rendszerváltoztatás előtt (35:05).

Az interjúalany beszél a II. világháborúról, amit gyermekként élt meg, majd gimnáziumi éveiről és első munkahelyéről. Ezt követően arról mesél, hogy hogyan élte meg az 1956-os eseményeket Sopronban. 0:40--születés, gyeremekkor, II. világháborúval kapcsolatos emlékei, a németek bevonulása a településre 14:50--az oroszok bevonulása a településre 17:24--iskolás évek, milyen nehézségei voltak apja régi munkája miatt a gimnáziumi továbbtanulás során, milyenek voltak a líceumi évek 28:20--hogyan szórakoztak az '50-es években a diákok 32:30--első munkahelye 35:55--az 1956-os eseményekről őrzött emlékei, a soproni események a forradalom idején

Az interjúalany mesél a nagykállói vasipari vállalat megszervezésében való részvételéről, a vállalat növekedéséről, majd csődjéről. Beszél az egyéb helyi ipari vállalatok munkájában való részvételéről, illetve társadalmi tevékenységéről is. Végül szót ejt az 1956-os események helyi történéseiről. 0:19--születés, II. világháború hatása a családjára, apja hortista repülőtiszti tevékenysége; ennek hatása a család háború utáni sorsára 3:22--gyermekkor, továbbtanulás kérdése, első munkahelye 6:30--Nagykállóra kerül, és résztvesz a helyi fa- és fémipari szövetkezet munkájában 9:19--sorállományba vonulása, katonai élményei 11:53--visszatérése a fémipai munkába 14:26--részvétele a nagykállói vegyesipari vállalatok megszervezésében, majd a Magyar Posztógyár helyi üzemének megszervezésében 19:56--osztályvezető majd üzemvezető lesz, illetve a Magyar Posztógyár szakszervezeti bizottságának és a Vállalati Tanácsnak a tagja 24:10--a Ganz-MÁVAG felszámolása, a szövetkezet önállósodása, majd csődje 31:15--társadalmi munkája (önkormányzati tanácstag 2 ciklusig, a helyi tartalékos klub vezetője), amatőr focis tevékenysége 33:57--milyen hátrányok érték őket apja katonai múltja miatt, hogyan figyelték meg őket 1956-ban, a helyi 56-os eseményekkel kapcsolatos emlékei 39:45--hogyan konszolidálódott a család helyzete 1956 után 40:10--a rendszerváltoztatás hatása, az életmód változása