Igazságszolgáltatás

Édesapja bányászcsaládból származik, édesanyja cselédlány volt. 1946-ban született a mára Tatabányához tartozó Bánhidán. Jó módban éltek, édesapja megbecsült ember volt a környéken. Erről mesél az interjúalany(0:05). Az akkori politikáról nem nagyon értesült akkoriban, de személyes élményei alapján vissza tud emlékezni pl. a bányában dolgozó politikai foglyokra(3:11).1956-ban 10 éves volt, eleinte örült, hogy édesapja nem mozdult ki a család mellől. De mivel egy helyi nagygyűlésen megjelent, a forradalom után az édesapját is elvitték a hatóságok(6:08).Édesapja disszidálni akart, bár az édesanyja nem. Miután az édesapját elvitték nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültek(9:04).A rossz anyagi helyzet miatt nem tudott továbbtanulni(11:45).Az interjúalany az édesapja munkáskitüntetéseiről, a munkaversenyekről mesél(12:04).Édesapját az éj leple alatt vitték el, fekete autóval. Kihallgatták, kiengedték, megint elvitték, majd egy koncepciós perbe fogták. A pert Győrben rendezték meg, itt 10 év börtönre ítélték(13:32).Az interjúalany elmeséli a kihallgatás és a per körülményeit(15:07).Az édesapja'56-os múltja miatt az interjúalany nem kapott munkát és végig megbélyegezték(17:23).1956-ban az édesapja járőrözést szervezett, nehogy az oroszok elvigyék a fiatlokat(19:42).Egy hónap híján 6 évet ült börtönben, ekkor amnesztiát kapott. A börtönben töltött évek után édesapja nagyon megrokkant(22:16).Az ismerősök, barátok a forradalom után cserben hagyták a családot(24:10).Édesapja 1971-ben ment nyugdíjba, a következő évben meg is halt. Ehhez kapcsolódóan az interjúalany elmesél egy történetet(26:13).

Az interjúalany 1945-ben született Budapesten. Beszél gyermekkori és iskolás élményeiről. Munka mellett, esti képzésen végezte el a főiskolát. (05:50) 18 évesen kezdett el dolgozni. Részletesen beszél a munka mellett elvégzett Kandó Kálmán Főiskola Üzemmérnöki szakáról. (08:32) 11 évesen élte át az 1956-os forradalmat Angyalföldön. A környéken mindenki a szovjetek kivonulását akarta. Szülei nem engedték, hogy részt vegyen a forradalomban. Visszaemlékezik arra, hogy az angyalföldiek kifosztották a rákosrendezői pályaudvart, mivel úgy tudták, hogy itt tárolják a Szovjetunióba szállítandó termékeket. Angyalföldön nem voltak harcok, de végig forradalmi volt a hangulat. A forradalom leverése után látta Budapest lerombolt részeit, a kilőtt tankokat. (18:30) Beszél szülei életéről. Rengeteget kellett dolgozniuk, sokat szenvedtek emiatt, sosem hittek a kommunizmusban. (25:46) Az interjúalany egész életében nagy érdeklődést mutatott a hajók után. Huszonévesen elmehetett tengerjáró hajóra dolgozni. Az Újpest Duna-tengerjárón szolgált 5 évig. A tengerészek közül szinte senki sem disszidált, pedig volt rá lehetőség. A tengerészek jól kerestek, csempészhettek, elégedettek voltak. (34:54) A rendszerváltoztatástól nagyon sokat várt, de hatalmasat csalódott. (37:28)

0:00 családi háttér, gyermekkor, iskolák, felidézi az első konferansziéi munkáját, amely után ajánlották a televíziónak 2:25 ebben az időben tanított gyógypedagógiát fogyatékkal élőknek, mesél arról, hogy hogyan került a Magyar Televízióba 5:54 felvették bemondó-tanulónak, a rádióban kellett jelentkeznie beszédtechnika-órára, oda egy évig jártak 8:26 ezután kameragyakorlatra jártak a szabadság-hegyi stúdióba 10:13 1963. január 23.-án került először élő adásba, ő hétköznap és vasárnap délelőttönként volt bemondó, miközben Budafokon tanított 12:40 elküldik, mert nem volt protekciója, és mást vettek fel helyette, később külsősként a zenei osztályra visszavették, majd a Híradóhoz került 15:40 felidézi a híradós éveket 21:34 a tiszai árvízről szóló munkáját Nívó-díjjal jutalmazták, külsős munkatársként ő volt az első, nemsokára pedig megkapta a státuszt is, akkor búcsúzott el a budafoki iskolától, ahol tanított 24:30 forgattak Bagdadban is, felidézi a bagdadi élményeiket 36:20 hazajőve Váncsa István lehúzta a dokumentumfilmjüket 38:32 Mexikóban is forgattak, mesél a mexikói forgatás körüli kalandokról

0:00 családi háttér, két felmenője börtönigazgató volt a Horthy-korszakban, Sátoraljaújhelyen és Sopronkőhidán, (de a nyilas korszakban leváltották őket), 1949-ben ezért elhurcolják 2:44 a Rajk-perben akarták fiktív tanúként felhasználni, egy időben az Andrássy út 60-ban tartották fogva, a rádióban is hallották a vallomását, amit úgy mondott fel, mint egy verset 4:53 őt is elítélik a sátoraljaújhelyi rabkitörésért, kivégezték, 1990-ben kaptak érte jóvátételt 6:44 nagyapja mesélt egy anekdotát az őszirózsás forradalomról 8:36 ezt a nagyapját eltiltották a szellemi foglalkozástól, ezért 1956-ban bekerült a soproni vezetésbe, nagyanyja ezért teherautó-, majd taxisofőr lett 11:29 nagyapját internálják, ott számos értelmiségi raboskodott, mint pl. Darvas Iván is 13:23 mesél a börtönigazgatói családi körülményekről 16:43 nagymamája volt a kevés női taxisofőrök egyike 20:22 édesapja paraszti születésű volt, behívó parancsot kapott a hadmérnöki iskolába, onnan azonban kirúgták, mert egyik rokona pap volt 22:10 családi képeket mutat 25:11 hallgattak Szabad Európa Rádiót, mivel nem munkás-paraszt származású volt, ezért gyakran érték hátrányok, a főiskolára is csak fellebbezéssel vették fel 28:10 zenekart alakítottak a főiskolán, mesél a korabeli alternatív egyetemi-művészi életről, egy alkalommal a rendőrség azonban lecsapott erre a társaságra 32:45 a zenekar szövegeit le kellett adniuk előre, felidéz más történeteket is a zenekar életéből; egy alkalommal egy beszédet mondott az állambiztonsági beszervezések ellen 39:32 emiatt még fenyegették retorziókkal 43:11 az őket besúgók ma is pozícióban vannak

Az interjúalany röviden szól családjáról és életéről (0:16), majd rátér az 1950-es évek jellemzésére, oktatására (1:20). Elmeséli, hogy édesapja politikai fogoly volt 1950-56 között, valamint azt, hogy mikor hallott először apjától erről, és azóta milyen eszközzel kutatja a történetet (2:30). Szól arról, miért tartóztatták le édesapját: beszervezte egy főleg magyar katonatisztekből álló hírszerző szolgálat. Apja ellen a fő vád az volt, hogy nem jelentette fel őket, illetve az, hogy az ő lakásában adták át egymásnak a rádiót (4:08). Elmeséli édesapja szabadulásának történetét: őket nem a forradalmárok szabadították ki '56-ban, hanem kitörtek, az őrök pedig nem csináltak semmit. Amikor '56 októberében hazajött, akkor látta először édesapját (9:30). Szól a hírszerző hálózat felépüléséről. Egyes tagjai 1950-ben Ausztriába akartak távozni, ahol tűzharcba keveredtek a zöldávósokkal. Az egyik sebesültet elkapták, kivallatták, és így jutottak el édesapjához (12:32). Bevitték az Andrássy út 60-ba, ahol 2-3 héten keresztül vallatták. Igyekezett úgy válaszolni, hogy a rádióról való tudomását ne lehessen rábizonyítani (15:25). Az interjúalany részletesen elmeséli a bírósági tárgyalást: első és másodfokon is halálra ítélték édesapját, majd az Elnöki Tanácstól kapott kegyelmet (19:32). Szól a siralomházról (29:00) és arról, miként tudatták vele, hogy életfogytiglani börtönre módosították a büntetését (31:20). Elmeséli, hogyan módosították később az életfogytiglant 8 évre (38:05). Végül a disszidálás körülményeit meséli el, majd azt, hogy jugoszláviai táborokban vártak a híreket, végül pedig Franciaország befogadta őket (40:40).

Balassa Klára a Rajk – ügy egyik elítéltje: a „sleppet” sújtó mellékperben 15 évet kapott, mint Lazar Brankov titkárnője. 1956 nyarán, jóval főnöke rehabilitációja után szabadult. Kisfiát a börtönben szülte meg: elvették tőle és a többi politikai elítélt gyerekéhez hasonlóan nevelőotthonba adták. Noha a Párt anyagilag rehabilitálta (erkölcsileg soha), a hatvanas években Párizsba ment gyermekének apja, a Rajk – perben szintén elítélt Branislav Zsivkov után. Párizsban, a Nanterre-i egyetemi könyvtárban dolgozott nyugdíjazásáig, ma egy kis francia faluban, Courcôme-ban él a fiával, Ruffec mellett. Az interjú két nagy tematikus blokkra tagolódik: az első rész érdekessége a harmincas – negyvenes évek társadalomtörténeti vonatkozásaiban rejlik, beleértve a kettős megszállás megpróbáltatásait is (a nyilas éra zsidóüldözései – a szovjet hadsereg nők elleni nemi erőszakcselekményei); a második rész a Rajk – per és a börtönévek története. Az első rész összefoglalása: házasságon kívüli születés a Horthy – adminisztráció magasan pozicionált személyiségének családjában; örökbeadása után gyermekévek a trianoni határ túloldalán, Zomborban; zsidó származású nevelőanyját eredeti családjára hivatkozással megmenti a deportálástól; „viszonzásul” az oroszok bejövetelekor nevelőanyja vállalja a nemi erőszakot a fiatal lány helyett. A második rész összefoglalása: szerb nyelvtudása révén állás a jugoszláv követségen: Lazar Brankov titkárnője lesz; Tito kiátkozása után is a követségen marad; Brankov szovjetunióbeli, majd Rajk itthoni elítélése után a „második vonalat” sújtó perben 15 évet kap; a letartóztatás körülményei, az ÁVH kihallgatási módszerei; börtönévek, börtönviszonyok; neve nincs, csak száma: 118; kisfiát, Miklóst a börtönben szüli meg, 3 hónapos korában nevelőotthonba adják: ám egy emberséges ávós elárulja, hova vitték, így találja meg szabadulása után, 1956 nyarán; az immár 5 éves gyermekkel való megrázó találkozásakor elhangzott párbeszéd lett az interjú címe. Az utolsó rész a kiszabadulás utáni évek elbeszélése: a Pethő – intézetet alapító dr. Pethő András segítsége a lelkileg súlyosan sérült Miklós felépülésében; bőséges anyagi kárpótlás az MSZMP részéről: lakás, állás a Rádióban és a Televízióban. Azonban a gyermek apja Párizsban él: mindent feladva utána megy. Disszidálása után nincs visszaút: Franciaországban éli le az életét. 0:00 gyermekkor, házasságon kívüli gyerekként született, az édesanyját megházasítják, de a nevelőapja nem tűrte meg, ezért dajkához, majd örökbe adják 2:47 örökbe fogadó apja leviszi Jugoszláviába, Zombor városába, 1941-ben kapja meg a Bácskát ismét Magyarország 4:57 beszél a zsidókról és a zsidótörvényekről, mivel a nagymamája zsidó származású volt, ezért a két lányával együtt öngyilkosságot kísérel meg, hogy ne vigyék el őket, a kísérletet a két nagynénje túléli, de a holokauszt során megsemmisítőtáborban végzik 6:55 a család elhurcolása után Budapestre ment, ahol befogadták 1944-ben, a pincében húzták meg magukat, beszél a nyilasokról 10:06 ő azért menekült meg, mert az igazi édesanyja egy magas rangú katonatiszt felesége volt, így menekültek meg a deportálástól, a nevelőanyja pedig őt menti meg attól, hogy az orosz katonák megerőszakolják 12:34 be akart iratkozni az egyetemre, de elment dolgozni a jugoszláv katonai delegációhoz titkárnőnek, mert tudott szerbül, ott ismerkedett meg Lazar Brankov katonatiszttel, aki később a Rajk-per második vádlottja lett 15:40 a követségen dollárral fizették a munkáját 16:25 Brankovot a Szovjetunióban elfogják, és visszahozzák a Rajk-perhez, az ő unokaöccse volt Branislav Zsivkov, aki később az ő férje lett 18:03 1951 januárjában letartóztatták, mert Brankovnak volt a titkárnője, felidézik a Rajk-pert, 15 évre ítélték 21:39 Sztálin halála után a börtönben is könnyebb volt, felidézi az elfogásának körülményeit 25:37 kihallgatták, törvényszék elé viszik, 15 évet kapott, a Margit körúton volt a katonai bíróságon 30:00 gyermeket várt, mikor bebörtönözték, így a börtönben született meg a fia, a szintén bebörtönzött édesapja egy ideig nem is tudott a fiáról 32:32 őket Kalocsára vitték Sztálin halála után, a fiát elválasztották tőle három hónaposan, a fia hajából egy darabot végig magán hordott egy darabot 35:32 1956 augusztusában jött egy bizottság, és mindenkit szabadon engedtek, akik a Rajk-ügyhöz tartoztak, (Brankov is kiszabadult), felidézi azt is, hogy a börtönük ablaka alatt zajlottak a kivégzések 38:21 1956-ban összefutott az egyik kihallgatójával, aki elszaladt előle; a történtek ellenére nem érzett dühöt a végrehajtókkal szemben 39:25 1956. augusztus 12.-én szabadult; a börtönben dolgozniuk lehetett egy idő után; egyenruhában voltak, számokon nevezték a bebörtönzötteket 43:17 a szabadulása után gondot okozott az, hogy mit hova menjen, egyből elment a fiáért Pálfalvára, ott egy gyermekotthon volt, ahol az elítéltek gyermekeit gondozták 46:00 Dr. Pethő Andrást egyik páciensén keresztül ismerte meg, segített nekik 48:58 a forradalom alatt Zsivkov Párizsba menekült; ő kapott lakást és a rádióban munkát 50:27 beiratkozott az egyetemre, magyar tanár lett, de 1966. július 6.-án eljöttek Párizsba, de a fia édesapja akkor már házas volt, és két másik gyermek édesapja

0:00 bemutatkozás, gyermekkor, családi háttér 5:59 a második világháború után elvették tőlük a földjeiket 7:59 magyar és történelem órákon különböző rögtönzött jelenetekkel demonstrálták az újfajta történelmet 12:26 elmeséli édesapja és más nemesi családok sorsát, édesapja pallér volt egy bányában, ahol jehovásokkal és egyéb osztályidegenekkel dolgoztak 19:15 felveszik a középiskolába, mesél arról, hogy hogyan változott meg egyik napról a másikra az egyházbarát oktatás egyházellenessé, megszűnik a napi imádság és leveszik a kereszteket a falról 22:24 cserkészet helyett a DISZ-be kellett belépniük 23:20 először a veszprémi vegyipari technikumba járt, majd Keszthelyre járt, majd tiszti iskolába járt, mesél a tiszti iskolás évekről 34:00 a tiszti iskoláról politikai okokból kirúgták 36:02 az 1956-os események Budapesten érték, kivándorolt az NSZK-ba 43:50 1966-ban hazajött, letartóztatták, bebörtönözték, kényszergyógykezelésre és nyolc évre ítélték el, 1975-ig volt börtönben; ott gyakran verték, bántalmazták

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról, valamint családja felvidéki eredetéről és kitelepítéséről (0:09). Rátér szakmai előmenetelére, arra, hogyan került Recsk településére, és arra, hogyan kezdte a bányásztelepülés életét kutatni (7:29). Beszél arról, hogyan került közelebbi kapcsolatba a volt recski foglyokkal, hogyan kezdte a recski munkatábor történetét kutatni (8:44). Beszél a tábor helyének mai fenntartásának nehézségeiről és lehetőségeiről (12:00). Elmeséli Erdey Sándor történetét, aki nem csak fogoly volt Recsken, hanem 1954-ben kalandos körülmények között visszatért, hogy fényképeket készítsen a táborról. Szól a tábor életéről, a kegyetlen kínzási formákról, a foglyok terrorizálásáról (15:12). Végül arról szól, hogy miért kerülhetett Recskre a tábor, illetve arról, hogy sokáig még a helyiek sem tudták, hogy ott tábor működik (17:35).

1920-ben született, édesapja rendőr volt, a 3 testvér közül ő volt a legidősebb(0:04).A Horthy korszakban a nagy szegénységre emlékszik vissza. Beszél az antiszemitizmusról és az elhelyezkedési lehetőségekről(1:43). Egy zsidó cégnél villanszerelő ill. rádióssegédként dolgozott, a főnökei pedig a Holocaust alatt nyomtalanul eltűntek(5:43). 1941 októberében vonult be katonának, híradós lett. A hiradós feladatairól mesél(6:48). Tizedesi rangba került, majd Kárpátaljára vezényelték. Itt légnyomást kapott(8:51). Innen Kaposvára helyezték át, ez egy katonai gyűjtőterület volt a háború vége felé(10:53). 1944 karácsonyán Budapestre ment a szabadságát letölteni, hogy megkereshesse az édesapját, aki még akkor is rendőrségnél dolgozott(12:37). A magyar hadsereg légköre bevonulásakor nagyon szigorú volt, később ez feloldódott. Szálasi hatalomátvétele nagyon elkeserítette. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(13:28). Budapest ostromát végigélte, egész idő alatt bújkálnia kellett a nyilas hatóságok elől(17:40).A háború a volt főnöke egy kollégájánál helyezkedett el, de végülis visszament eredeti munkahelyére - egészen az államosításig.(19:38)Ezután egy építőipari cégnél elektronikai technikus lett. De nem lett párttag, csak a szakszervezetben tevékenykedett(21:46). A Rákosi rendszert nehezen élte meg, visszaemlékszik egy rendszerellenes tüntető lelövésére is(22:33). A Kádár korszakkal nem volt elégedett. Ekkor tárgyalásokon dolgozott, mint népi ülnök. Ezekről a tárgyalásokról is mesél pár történetet(24:28).Az interjúalany arról beszél, hogyan lett bírósági ülnök(27:08).

Az interjúalany beszél a rendszerváltoztatást közvetlenül megelőző és az azt követő évekről, melyeket az ELTE-jogászhallgatójaként, illetve a Bibó István Szakkollégium tagjaként élt át. 0:14--bemutatkozás, hogyan került kapcsolatba a jogi pályával; 1:57--milyen konfliktusai voltak az iskolában, iskolás évei, közösségi élet a korabeli iskolákban; 6:26--a KISZ működése, egyetemi évei, hogyan vált érzékelhetővé a rendszerváltoztatás az egyetemi körökben; 12:10--emlékei Orbán Viktorról; 15:40--emlékei az első szabadon választott parlament politikai életéről, a Fidesz tevékenységéről; 21:0--a korabeli sajtó világa, milyen fórumokon lehetett találkozni az ellenzéki gondolatokkal, a különböző rendőri atrocitások; 25:50--a külföldre utazás lehetőségei, a bécsi bevásárló körutak és a COCOM-lista; 28:20--a szakkollégiumok világa

Dr. Tüske László kiskőrösi háziorvos, Baján született, tanúja volt az '56-os forradalom bajai eseményeinek. Az orvosi egyetem alatt izgatás vádjával elítélték, börtönbe került. A büntetés letöltése után hét év kihagyással kerülhetett vissza az egyetemre. Summa cum laude diplomázott. (00:00-06:10) életfilozófia, családi háttér, gyermekkor; (06:10-09:45) az '56-os forradalom bajai eseményei; (09:45-14:20) a család élete az ötvenes években, a személyi kultusz megjelenése az oktatásban, az ötvenes évek mindennapjainak általános jellemzése; (14:20-22:30) gimnáziumi évek, KISZ; (22:30-26:30) a letartóztatás okai; (26:30-31:10) a letartóztatás, tárgyalás, előzetes; (31:10-40:30) a börtönben; (40:30-44:28) kegyelem, visszakerülés az egyetemre.

Az interjúalany 1934-ben született Rózseszentmártonon (Heves megye). Beszél családjáról. Egy nővére született, apja bányász, anyja háztartásbeli volt. Elmondja gyermekkorának történetét. Arra emlékszik, hogy a II. világháború végén a falu többször gazdát cserélt a németek és az oroszok között. A szovjet megszállás után több orosz katonát beköltöztettek a családhoz. (02:24) Elmonjda diákéveinek élményeit. A történelmet, földrajzot és matematikát szerette a legjobban. Gimnáziumba Egerbe járt, majd felvették az orvosi egyetemre, de azt otthagyta, hogy tisztiiskolába mehessen. (04:46) 1956-ban katonatiszt volt, disszidálni akart, de elfogták és bebörtönözték. A forradalom kitörésekor szabadult. Kispesten többedmagával védte a Határ utat a szovjetek és az ÁVH ellen, de először nem voltak fegyvereik, nehézkesen tudtak csak szerezni. Beszél a kialakult harcokról. (11:40) Beszél a forradalom után börtönben töltött éveiről. (13:20) A katonai bíróság 1957 januárjában első fokon halálra ítélte, másodfokon helybenhagyták. 1958-ban kegyelmet kapott és 15 évre változtatták büntetését. Összesen 14 évet ült. Elmondja, hogy melyik börtönökben raboskodott, milyenek voltak a körülmények, milyen munkákat kellett végeznie. (23:18) Beszél az amnesztiáról, amely csak a köztörvényesekre vonatkozott, ezért a börtönüzemekben elkezdtek sztrájkolni a politikai foglyok. Nem ettek, vizet sem ittak, végül csak négyen tartottak ki. Nyolc nap után folytatták a munkát, addigra az interjúalany már 46 Kg-ra fogyott le. (28:42) Elmondja 14 év utáni szabadulását, letelepedését a börtönévek után. (31:14) Újra beszél a börtönben uralkodó körülményekről, a kevés és rossz minőségű élelemről. Az őrök fizikai erőszakot csak ritkán alkalmaztak. (38:02) A szabadlábra helyezés után rendőri felügyelet (REF) alá került 10 évre, folyamatosan megfigyelték. Az erdészetnél kezdett favágóként dolgozni, majd asztalos lett. Mivel háza is leégett kölcsönöket vett fel, maszekolnia kellett. (45:30)

Az író interjúalany 1951-ben született Nagyváradon. Két középiskolába is járt. A korábbi premontrei líceumba és egy "vasas" iskolába. Szakmájában sosem dolgozott. (03:00) Beszél arról, hogy a II. világháború után milyen volt a magyarok megítélése Romániában. Mesterségesen szítottak egyfajta magyar-gyűlöletet, ez már a Monarchia idejében kezdődött. Ekkor megjelentek román bankok, amelyek ingyen adtak földet a magyaroknak, ha áttértek az ortodox hitre. Ezek az emberek a románokkal egy hitközösségbe kerültek és a többi magyar is kirekesztette őket. Így ezekből az "egykori" magyarokból lett a "legmagyargyűlölőbb" románság. (06:34) Az ugyanott élő románok és magyarok azonban jól kijöttek egymással, mivel ugyanazok voltak a problémáik, nyelvi akadályok nem voltak. Az interjúalanyt a hadseregben érték atrocitások, többször "lebozgorozták". (08:30) A Vasas iskolában teljesen román környezetben volt. Ő lett a KISZ-titkár, mivel a diáktársai őt nevezték meg (mint egyetlen magyart). Azonban politikával a lehető legkevesebbet foglalkozott, inkább programokat szervezett. (10:00) Mivel kimondta ártalmatlan véleményét a Ceausescu-rendszerről, börtönbe zárták, ekkor már családos volt. Elmondja letartóztatásának, kihallgatásainak történetét. Nagyváradról átszállították a szatmárnémeti börtönbe. Beszél a börtönben uralkodó körülményekről. Bírósági végzés még nem volt az ügyében, mégis ugyanúgy kezelték, mint a már elítélt rabokat. (20:02) A tárgyalás előtt visszaszállították Nagyváradra, ügyvédet kirendeltek mellé, aki nem volt tisztában az ügy részleteivel. Meglepetésre a szigorúsága miatt hírhedt ügyész nem kért börtönt, csak munkabüntetést. Útlevelét végérvényesen bevonták. Mivel gyermekei sem tanulhattak volna tetszőleges iskolában, ekkor határozta el, hogy megszökik Romániából. (24:28) Unokaöccsével elkezdte vizsgálni a határt. Bihardiószeg községnél találtak egy helyet, amely nehezen járható volt, így a határőrök sem vizsgálták annyira. Éjszaka 4 óra gyaloglás után ért át az egész család a határon. (28:12) Miután átértek egy járókelő feljelentette őket a határőröknél. Elfogásuk után a nyírbátori határőrlaktanyába vitték őket. A családot román kémeknek vélték, visszatoloncolással fenyegették őket. A kihallgatások folyamán próbálták az őrületbe kergetni őket. Másnap reggelre tisztázódott, hogy a keresett román securitate ügynök nem az interjúalany. Ezután minden kaptak 500 Forintot és ideiglenes személyigazolványt, amelyekkel elkezdhették új életüket Magyarországon. (40:00) Euforikus örömmel fogadta a rendszerváltoztatást, később pedig csalódott benne. Fájlalja, hogy elmaradt a felelősségre vonás és, hogy a magánosításnál a korábban is pozícióban lévő emberek jutottak hozzá a javakhoz. Leginkább mégis az rázta meg, hogy a Horn-kormány nem adta meg az állampolgárságot Wass Albertnek. (46:36)

0:00 Bugacon született, jogi egyetemet végzett, nehéz volt a diktatúra mellett jogot tanulni, és végezni, az ítéletek elébb készen voltak, mint a perek 2:53 az egyetemre szerencsére egyből felvették, mert akkor jött Nagy Imre, viszont máshova nem felvételizhetett 4:28 koncepciós perekbe nem kényszerítették bele 5:06 Kiskunfélegyházán élte át a front átvonulását 6:30 a közvetlen környezetében sokakat deportáltak 8:23 az 1956-os események idején Pesten volt joghallgató, az egyetemi forradalmi tanácsban és a nemzetőrségben is részt vett, de ennek ellenére nem volt része a megtorlásokban 14:03 1970-ben egy novellája miatt büntetőeljárást indítottak ellene, de felmentették 17:31 az ügyvédkedés mellett írt, de figyelni kellett a versek és egyéb művek megfogalmazására 20:04 a vallásos élet korlátozva volt 23:00 voltak olyan ügyek, amelyeket elvállalt a végeredményre gyakorolt politikai nyomás ellenére 26:41 a rendszerváltoztatás nem történt meg szerinte, a jogszabályok nem változtak meg kellőképpen

Az interjúalany beszél családjáról, életkörülményeikről a 40-es években (01:03), majd rátér apjával való kapcsolatára, aki hadifogság után hithű kommunistaként tért haza (04:42). Beszél az 1945 utáni változásokról, nagyszülei kulákká nyilvánításáról, államosításokról (08:05), külön kitérve ennek hatásaira az ő oktatásában (14:35). Visszatér a II. világháború alatti zsidóüldözésre (11:18), majd a Rákosi-rendszerről és a terrorról beszél (17:55). Szól arról, hogy 1966-ban izgatás vádjával letartóztatták, később pedig figyeltették (21:28). Beszél az 1956-os forradalomról (32:14), majd arról, hogyan figyelték a 80-as években (35:35). Végül az 1956 utáni megtorlásokat és a Kádár-korszakot értékeli (39:08).

Az interjúalany beszél a forradalom előzményeiről (0:38), az egri 1956-os események kezdetéről (1:20), arról, hogy honnan szereztek fegyvert (7:15), a főiskolás nemzetőrökről (10:02), a szovjetekkel való tárgyalásról (12:12), szökésükről Miskolcra, elfogásukról, egy laktanyában történő fogva tartásukról, a laktanyából való szökésükről (14:27), az egri sortűzről (15:58), letartóztatásáról (16:25), majd ismét a szabadságharcról (16:43), részletesen az egri történésekről (19:40), arról, hogy fegyveres harc nem volt a városban (20:38), a munkástanácsokról (22:50), a Bükkben folyó harcokról (23:42), az átálló szovjetekről, az emberi veszteségről (26:22), a megtorlásról (27:39), a különböző nemzetőrségekkel fennálló kapcsolatokról (29:00), arról, hogy Egerben sem halálos áldozat, sem halálos ítélet nem volt (31:00), letartóztatásáról, kihallgatásáról (32:16).

Az interjúalany beszél arról, hogy küzdötte fel magát édesapja jogdoktorrá, hogy aztán a kommunisták kirugják, lletve szól édesanyja nemesi származásáról (0:05). Elmeséli, hogy piarista diák volt az államosításig (3:24), majd azt, Nagy Imre nagy megkönnyebbülést jelentett, például az internálótáborok bezárásávál (4:35). Szól arról, hogy ő magyar-történelem-pszichológia szakot végzett, de ötvenhatos múltja miatt csak nagyon későn és nagyon nehezen sikerült elhelyezkednie (5:50). Szól arról, hogy miként tört ki a forradalom Pesten és Vácott, hogyan lázadtak fel a Rákosi-rendszer ellen a munkások, s ők hogyan kezdtek el forradalmi lapot szerkeszteni (6:48). Elmeséli, miként döntötték le az emlékműveket, és azt, hogyan választott magának új polgármestert Vác (10:50). Elmeséli a váci rabszabadítás körülményeit (12:45), majd azt, hogy a forradalom leverése után hogyan vallatták és zsarolták az Aradi utcában (15:00). Szól arról, hogy kik voltak még vele a börtönben (19:30), és arról, hogy miként tudott elhelyezkedni a már korábban elbocsátott édesapja, és ő, miután kiengedték (20:30). Beszél arról, hogy a börtönben miként tartották az erősek a gyengékben a lelket (22:42), majd arról, hogy fizikai munkásként mennyi egyszerű, becsületes emberrel tudott megismerkedni (26:30).

Az interjúalany beszél családjáról, csendőr édesapjáról, a csendőri munkáról (0:43), arról, hogy a családot kuláknak nyilvánították, és elvették a lakásukat (8:48). Beszámol egy „csendőrcsalád” életkörülményeiről (9:30), majd ismét vagyonuk, lakásuk államosításáról, kitelepítésükről beszél (13:45). Mesél édesapja letartóztatásáról, börtönben töltött időszakáról, a vele való kapcsolattartásról (20:00), arról, hogy 1956-os szabadulása után hogyan alakult a család élete (30:30), milyen szerepet játszott az édesapa a forradalom alatt a helyi munkástanácsban (32:51), ami után 1957-ben ismét letartóztatták (36:45).

Az interjúalany beszél arról, hogy 10 év börtönre, valamint 5 év közügyekről való eltiltásra ítélték (0:08). Mesél a Gyűjtőben és a Váci Fegyház és Börtönben átélt történetekről (2:10), az ellátásról (14:27), a higiéniás viszonyokról és a börtöntársakról, akik között görög emigránsok is voltak (15:07). Beszámol a börtönben végzett munkáról (21:30), arról, hogy nagyon sokat olvasott a börtönben (26:55). Beszél a szabadulása utáni életéről, a REF-esek megfigyeléséről (31:03), néhány ’56-os forradalmár gondolkodásának megváltozásáról (34:56), a büntetett előélete miatt a lányát ért hátrányokról (39:17), arról, hogy az egyik munkahelyéről azért rúgták ki, mert azzal gyanúsították, hogy fel akarja robbantani az épületet (42:50). Végül megemlíti azt is, hogy a Történeti Hivatalban (ma: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) lehetősége volt betekinteni a rá vonatkozó iratokba (47:46).

0:22--férje hadifogsága, részvétele Sztálingrád újraépítésében, milyen munkákat végzett itt, hogyan lopják be magukat a tábor vezetőinek a szívébe 0:10--mi volt a legmegrázóbb élmény férje számára a hadifogolytáborban 12:55--mit csinált az interjúalany az 1940-es években, hogyan lesz tanító és milyen körülmények között tanít 18:58--hogyan úszták meg a szovjetek bevonulását, hogyan viselkedtek az orosz katonák

0:00 felidézi második világháborús emlékeit, bátyját elvitték, mint leventét 3:06 a falujukban nem voltak komoly harcok, mert a németek elvonultak, az oroszok pedig csak bejöttek; náluk is elszállásoltak egy századost meg a feleségét, 6:00 nem minden falu úszta meg olyan simán, mint ők 8:17 elmeséli a bátyja sorsát, akit mint leventét vittek ki Németországra, a háború után szerencsésen hazatért 9:23 mesél a kékcédulás választásokról, be is mutat egy ilyen „kékcédulát”, nagybátyja rendőrfőnök volt, le is tartóztatott egy ilyen csoportot, de a minisztérium utasítására el kellett engedni őket 11:28 létrehozták az ÁVO-t, őt 1955 októberében tartóztatják le Hegyeshalomnál 16:32 1955 júliusában szabadult, és vagonrakodóként dolgozott, ott érte az 1956-os forradalom híre 18:24 leverték a vörös csillagot 20:12 mesél a börtönben töltött időről, és azt követő időszakról 27:03 felidézi a termelőszövetkezet megalakulását és működését 30:19 a korabeli élelmezést általában a háznál tartott állatokból oldották meg 32:15 a kisgazdapártban politizált 1945 után

Az interjúalany monori tanár, a gyömrői gyilkosságok egyik áldozatának a leánya (0:27). Beszél arról, hogyan vitték el 1945. április 18-án az apját és ölte meg négy rendőr 19-én. Kihallgatni vitték el, de fogva tartották. Az édesanyja még odament az épület elé, a férje még ki tudott szólni az ablakon, hogy gyorsan menjen el. Ekkor látta a férjét utoljára (2:00). Elbeszéli édesapja meggyilkolását, amikor a rendőrnek öltözött emberek kivitték az erdőbe, és belelőtték egy gödörbe. Egy ismerősük mutatta meg nekik a sírt (3:10). Szól arról, hogy még a gyilkosságok előtt is milíciák uralták a környéket, és kérdezgették az embereket a régi adminisztráció tagjairól, de édesapjáról mindenki csak jót mondott (7:50). Édesapja a háború alatt sem ment el a faluból, még dezertőröknek is segített szökni (10:30). Elmondja, hogyan érdeklődött édesanyja az eltűnt apa után a mindenféle új uraknál (13:10), valamint azt, hogy náluk még az oroszok érkezése előtt milicisták vették át a hatalmat, gyakrán átöltözött nyilasok, akik Sztálin nem létező parancsaira hivatkoztak (14:10). Beszél arról, hogy ezek az emberek hogyan osztották szét egymástól a régi helyeket, és hogyan követték el a gyilkosságokat a környéken (16:10). Beszél arról, hogy édesanyja az új "szolgabírón" kereste a férjét, de az elinalt előle (18:50). Az Igazságügyi Minisztériumban is érdeklődött, ahol szintén nem segítettek neki, Kovács Béla kivételével (21:50). Szól arról, hogyan segített Kovács Béla nyugdíjat biztosítani, szól férje exhumálásáról és azonosításáról, és arról, hogy Erdei Ferenc minden segítséget megígért, de nem tett semmit (28:28). Beszél arról, hogy az áldozatok rokonait később is zaklatták, ezért ő is csak a vaskohászatban tudott elhelyezkedni (26:45). Beszél édesapja 1989 utáni rehabilitásának törekvéséről, a Történelmi Igazságtétel Bizottságról, valamint Gyömrő képviselőjéről, Dr. Török Gáborról és erőfeszítéseiről (36:32). A levéltári anyag megszerzéséről és a jogi nehézségekről szól végül (38:38).

0:00 családi háttér, szülei tanárok voltak, 1950-ig Orosházán éltek, onnan Pécsre költöztek, ő pedig a pécsi egyetemen joghallgató lett 2:00 1956. október 22.-én Pécsett is összeült a diákparlament, városszerte tüntetések kezdődtek 2:28 okt. 28.-án megalakították az egyetemi zászlóaljakat, az egyik a jogi egyetem és a pedagógiai iskola zászlóalja volt, a városban járőrszolgálatot teljesítettek, katonai egyenruhában és fegyverzettel, Kovács Bélára is vigyáztak 5:21 a katonai iskolától kapták a fegyvereket 6:50 november 3.-án este riadóztatnak mindenkit, Pécsről az orosz tankok elől Orfűre, ott feloszlatták a zászlóaljat, ott maradtak katonai ruhában, katonai fegyverzettel, sokan disszidáltak egy teherautóval 11:43 a csapatból öten-hatan egy nagy kerülővel jutottak vissza Pécsre november 7.-én, útközben az eseményekről nem hallottak híreket 16:09 Visszatértük során fegyveresek állítják meg őket, tájékoztatják őket, hogy a Pécsre vezető utakon szovjet őrség állomásozott, ezért mindenki egyénileg próbált visszajutni a városba, ő visszajutott Pécsre baj nélkül 21:40 a város még forrongott, sztrájkok voltak, ők röplapokat sokszorosítottak, januárra azonban a helyzet konszolidálódott 23:05 januárban házkutatást tartottak náluk, stencilpapírokat és tintát foglaltak le, beviszik a Politikai Rendészeti Osztályra, ott tartják, beszél fogva tartása körülményeiről 28:51 a megyei börtön épületébe viszik, az tele volt a kormányzat Márciusban Újra Kezdjük mozgalom miatt lehetséges forradalmárokkal, március 15.-e után kiengedték ezeket az embereket, a családtagokkal a kapcsolattartás nagyon nehéz volt 34:21 Kistarcsára viszik őket, ott sokkal szigorúbb volt az bánásmód, beszél az ottani időtöltésekről, a hozzátartozók ott látogathattak és csomagot is küldhettek, de azt mindig átvizsgálták 42:52 1957. júl. 17.-én bocsátják el Kistarcsáról, az egyetemről kizárták, és kötelezték, hogy gyorsan munkát keressen, végül a szénbányánál talált munkát, de ezalatt rendőri felügyelet alatt állt, nem látogathatott nyilvános helyeket, minden héten jelentkeznie kellett a rendőrkapitányságon 47:12 próbálkozott visszatérni a jogi egyetemre is, végül sikerült visszavonatni a kizárását, de nem járhatott Pécsre, így nem tudta folytatni a tanulmányait

Az interjúalany beszél családjáról (0:24), katonai behívójáról (0:52), az 1956. október 23-i történésekben játszott szerepéről (1:22), a további napok eseményeiről, melynek kapcsán megemlíti Biszku Béla szerepét (5:44), a Köztársaság téri pártház ostromának nyitott kérdéseiről (6:40), a forradalommal kapcsolatos nézeteiről (9:49), felettesei sorsáról (10:17), letartóztatásáról, az ezt követő eseményekről (13:30), a letartóztatás körülményeiről (16:43), az ítélet-végrehajtás előtti utolsó éjszakáról és magáról az akasztásról (19:32), a politikai foglyokkal való bánásmódról és a börtönbeli személyzettel szemben tanúsított ellenállásáról, és annak következményeiről (23:53), arról, hogyan tudta meg, hogy kegyelmet kapott (30:11), hogyan tudta meg, hogy szabadul (32:09), hogyan teltek a börtönben töltött napok (35:53). Beszámol arról, hogy szabadulása után 5 évig még felfüggesztettet kapott (36:31), megemlíti szabadulása utáni munkahelyeit (37:35), a börtönévek hatásait későbbi életére (38:00), a rendszerváltoztatás utáni elismeréseit, kitüntetéseit (38:43), végül kitér arra is, hogy a haragját már a börtönben kiadta, és hogy az akkori időszakra már nem sokat gondol (39:23).

Az interjúalany 1945-ben született Szolnokon. Apja katonaként szolgált a II. világháborúban. A háború után Szolnokon élt a család, amikor apját visszahívták a Néphadseregbe ejtőernyős századosnak 1947-ben. (02:00) Apja 1941-ben repülőtisztként irányította a Délvidéki hadműveleteket, ezért 1945 után egy darabig nem alkalmazták. Csak akkor állhatott újra szolgálatba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van szakértelmére. (05:02) Apja mindig az igazság pártján állt, mindig a segített a szenvedőkön, akármilyen származásúak voltak. A családfőt likvidálta a Rákosi-rendszer. 1951-ben egy sikeres szolnoki repülőbemutató után a család kapott egy balatonfüredi jutalomnyaralást. Pár nap után azonban a családfőt sürgősséggel behívták Budapestre. Ekkor látták utoljára, koncepciós perben elítélték, bebörtönözték és később kivégezték. (08:12) A családnak el kellett hagynia Szolnokot, az anyai nagyanyához kellett költözniük Pápára. (09:32) Osztályidegennek nyilvánították a családot, így az anya sem dolgozhatott sokáig, nyomorogtak. Végül téglagyárban sikerült állást szereznie. (11:06) 1953-ban, Sztálin halála után egy ügyvéd segítségével tudták meg, hogy az édesapát 1952 áprilisában felakasztották. (13:10) 1956-ra az emberek úgy érezték, hogy enyhül a rendszer, Nagy Imre miniszterelnöksége és Rajk László újratemetése miatt pozitív változásokat vártak. Október 23-án az édesanya felment Budapestre, hogy megtudja a teljes igazságot férje kivégzéséről. Mire felért, már kitört a forradalom, 3 hétig a fővárosban kellett maradnia. Édesanyja a forradalmat szentnek tartotta. (16:10) A Belügyminisztériumban sikerült utánajárnia az édesapa peres ügyének. A bírósági jegyzőkönyvekből kiderült, hogy az áldozatot valószínűleg nagyon megkínozták, de az utolsó szó jogán minden vallomását visszavonta. (17:46) Az interjúalany édesanyja 1988-ban hunyt el. A rendszerváltoztatás idején, mivel az apja a Magyar Közösség tagja volt, az akkori közösségi tagok segítették, hogy a család hozzájusson a jegyzőkönyvekhez. Az egész koncepciós per hazugságokra épült. Voltak olyan részletek, amelyeket azok durvasága miatt nem mondtak el az áldozat gyermekeinek. (20:36) Az interjúalany nagyon örült a rendszerváltoztatásnak, gyermekkora óta erre várt. Később a folyamatok alakulásával azonban nagyot csalódott. Érezni lehetett, hogy az MDF szét fog esni. (23:40) Beszél Antall József temetéséről. Mivel ismerte az elhunyt miniszterelnököt, személyesen is részt vett a ravatalozáson és a temetésen. (24:30) Vallásos neveltetést kapott (evangélikus, református), a család együtt imádkozott és olvasta a Bibliát, de annyi megpróbáltatás érte őket, hogy hittanra nem jártak, csak nagyobb ünnepeken mertek istentiszteletre menni. (26:26)